Molnár Gál Péter korának egyik legelismertebb színikritikusa, de finoman szólva is ellentmondásos alakja volt. Latinovits Zoltán emlékezetes alakításai és tragikus élete pedig még ma is velünk élnek. Éppen ezért is kapott nagy visszhangot, amikor 2006-ban Bujtor István a jó hírnév megsértésével és azzal vádolta a publicistát, hogy kemény kritikájának is köze lehetett a színészlegenda halálához.

Szindbád halott

Latinovits Zoltán halála hosszú éveken át foglalkoztatta a közvéleményt, sokan szerették volna tudni, hogy öngyilkosság vagy baleset történt 1976. június 4-én, amikor a színészkirály a balatonszemesi vasúti átjáróban a vonat elé lépett. A legenda halálának körülményeit Szigethy Gábor könyve vizsgálta részletesen, ám nem fogalmazott meg egyértelmű választ.

A végzetes júniusi napon Latinovits féltestvérével, Bujtor István színész-rendezővel utazott Balatonszemesre, ahol édesanyjuk is tartózkodott. Innen írt barátjának, Cserhalmi Györgynek, levelében pedig depresszióval való küzdelméről számolt be, és arról, hogyan próbálja megtalálni saját ritmusát a nehéz helyzetben.

Ezt követően, már estefelé, sétálni indult, ám sosem tért vissza.

Latinovitsnak egyébként gyerekkora óta szokása volt felugrani a mozgó vonatra, ám másik féltestvére, Frenreisz Károly szerint ezúttal nem ez történt. A zenész egy tavalyi beszélgetésben is azt nyilatkozta, hogy az öngyilkosságot tartja valószínűbbnek, néhány évvel ezelőtt kapta kézhez a gázoló mozdonyvezető vallomását, ami szintén ezt látszik megerősíteni.

A színészkirály élete utolsó napján tehát Bujtor Istvánnal utazott a Balatonra, éppen ezért is érinthette érzékenyen Bujtort Molnár Gál Péter (MGP) színikritikus egy 2004-es tévéműsorban tett kijelentése, amely szerint a kórházból kiengedett Latinovitsot azzal bízták Bujtorra, hogy nem szabad magára hagyni öngyilkossági gondolatai miatt. Ő mégis vitorlázni ment a Balatonra, így testvére felügyelet nélkül maradt. 

Gondatlanság vagy bántó kritika?

Ahogy Sereg András is beszámol róla Leporolt akták című könyvében, Bujtor emiatt a kijelentés miatt beperelte Molnár Gál Pétert, állítása szerint ugyanis a kritikus azt sugallta, hogy miatta halt meg Latinovits Zoltán, ami kimeríti a jó hírnév megsértésnek fogalmát. Bujtor kétmillió forint kártérítést követelt. Ellenkeresetet is benyújtott, amelyben azt állította, hogy féltestvére öngyilkosságának valójában ahhoz a bántó kritikához van köze, amit MGP fogalmazott meg róla Fényes Szabolcs A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak című musicaljének bemutatója után.

Molnár Gál Péter viszontkeresete tagadta, hogy a kritikus olyan kijelentést tett volna, ami Bujtorra hárította a felelősséget, és azzal vádolta a színészt és testvérét, Frenreisz Károlyt, hogy egy tévéműsorban felfedték Molnár Gál Péter ügynökmúltját, amihez nem lett volna joguk. A tárgyalásra, ahol sem Bujtor, sem Molnár Gál Péter nem jelent meg személyesen, 2006. január 11-én került sor, és a bíróság végül mindkét keresetet elutasította, a perköltséget pedig elosztotta a felek között. Az ügynek a bíróságon nem volt tehát folytatása. Ennyi lenne az ügy, amelynek azonban a közéleti szálai sokkal messzebbre nyúlnak.

Sereg András: Leporolt akták – Perben a XX. századdal

A jogászvégzettségű újságíró 40 olyan pert mutat be az I. világháború utáni évektől a közelmúltig, melyek egyfelől meghatározó jelentőséggel voltak a saját időszakukra, másfelől az elmúlt 100 év történéseit is nagyban árnyalják. Van köztük mindenféle, a gyilkosság miatt indított büntetőperektől kezdve a politikai koncepciós pereken át a gazdasági bűncselekmények miatt indult perekig. Vannak a történelemkönyvekből jól ismert perek (Matuska-, Szálasi-, Mindszenty-, Rajk-, Nagy Imre- és Mansfeld-per), az újságokban alaposan kitárgyalt perek (a Tocsik-ügy vagy éppen a Bujtor István kontra Molnár Gál Pétert ügy), meg az is, melynek vádlottja az utolsó Magyarországon kivégzett bűnelkövető volt. És persze hírhedt perek is kerültek a könyvbe, mint a többszörös gyilkos, Soós Lajos ügye, ami a maga idejében óriási érdeklődést váltott ki a közvéleményben. A könyvben olvasható pereken keresztül feltárul az elmúlt 100 év hazai története, számos fontos mozzanata, így aztán nem csak azoknak ajánljuk elolvasásra, akiket érdekelnek az érdekes jogi esetek. 

  • Inda Press Kft. 
  • 240 oldal 
  • 5990 Ft

Kritikus ügynök

2004-ben Molnár Gál Péter elismerte, hogy 1963-ban homoszexualitásával zsarolva beszervezte az államvédelem. Ezt követően Luzsnyánszky Róbert néven jelentett színházi rendezőkről, színészekről. A lebukáskor többen – köztük Gálvölgyi János is – úgy nyilatkoztak, hogy a hír kevéssé meglepő, hiszen a múlt rendszer szócsövében, a 800 ezer példányban megjelenő Népszabadságban évtizedeken át hetente publikáló Molnár Gálról egészen biztosan lehetett tudni, hogy jól fekszik pártvonalon.

A kritikus ügynöki tevékenységét sokszor mentegetik azzal, hogy később könyv formában is megjelent jelentései voltaképpen színházi kritikáira hasonlítanak, nem voltak alkalmasak arra, hogy komoly kárt okozzanak. Utólag azonban nehéz megítélni, hogy mennyi veszélyt jelentett egy-egy ilyen jelentés azokra, akik szerepeltek benne. Molnár Gál rosszul reagált az ügynökbotrány kirobbanására:

Hetek óta feltételezések terjengenek egykori ügynökmúltamról. 1963-ban valóban aláírtam egy beszervezési nyilatkozatot. Elszámolással önmagamnak tartozom a történtekért. Többet erről nem fogok mondani

– írta közleményében, mintha a jelentések semmilyen módon sem befolyásolhatták volna mások életét. Molnár Gál Péter Coming out című, évekkel halála után kiadott visszaemlékezéseiben is részletesen beszámol mind a Bujtor-perről, mind ügynökmúltjáról, ám nem a jelentéseit, sokkal inkább színházi kritikáit tartja hatásosnak. Molnár Gál Péter valóban megkerülhetetlen alakja volt a magyar színháznak, kritikái karrierekről döntöttek. A nagy tudású, ám sokszor elfogult publicista egyébként nagyon jól ismerte Latinovitsot, sőt jelentett is róla azt követően, hogy Latinovitsnak meg kellett válnia a Vígszínháztól, mert visszaadta a neki szánt szerepet egy szovjet darabban. Molnár Gál jelentésében cáfolta, hogy Latinovits politikai okból döntött volna így, sőt azt is láttatta, hogy a színészt más módon is igyekeztek sarokba szorítani a Vígszínházban, hiszen maximalizmusa, az alkotómunkába vetett idealizmusa sok ellenséget szerzett neki.

Bozzi úr

A per fontos eleme volt Molnár Gál Péternek Latinovits egyik alakításáról szóló kritikája, a vád szerint ugyanis ez vezetett a színész öngyilkosságához. Az írás, ami 1976. március 3-án jelent meg a Népszabadságban, Fényes Szabolcs A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak című musicaljéhez kapcsolódott:

La­tinovits Zoltán esetében – ő a kutya, akit Bozzi úrnak hívtak – nem az a kérdés, van-e hangja az énekléshez, hanem hogy a számait kellő belső in­tenzitással előadói számmá, színészi attrakcióvá tudja-e tenni. Latinovits föllépése azonban elmarad a várakozástól. Nem veszi figyelembe ennek a színpadnak a követelményeit, kivált ha a muzikalitás, a mozgás igényeire tekintünk.

MGP egyébként arról számolt be, hogy a kritikán szerkesztői kérésre még finomított is, később pedig több kollégája is védelmébe vette, jogosnak nevezve a Latinovitsot ért kritikát. A 168 Óra későbbi cikkében így ír a helyzetről: 

Latinovits ebben a szerepben nemhogy rossz volt, hanem szégyenteljesen, méltatlanul bele volt kényszerítve egy förtelmes, tehetségtelen, művészet alatti helyzetbe, ami egyike a magyar színház bűneinek. Persze ő maga vette észre legkevésbé.

Frenreisz Károly viszont sokkal érzékenyebb színben tünteti fel a helyzetet. Latinovitsot ebben az időszakban félreállították, a Vígszínházból való eltanácsolása után pedig vidékre került. Nehéz, drámai szerepei voltak, elég csak a nem sokkal korábbi Az ötödik pecsétre gondolni, amelyben Latinovits alakította a film egyik fontos antihősét. A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak Frenreisz szerint jó lehetőség volt Latinovits számára, hogy egy kicsit könnyedebb szerepben mutathassa meg magát. MGP kritikája azonban elsöpörte ezt, jóllehet a szerző pontosan ismerte a művész lelkiállapotát, aktuális helyzetét.

Források: 

  • Koltai Tamás: Sumákország, 168 óra, 2004. december 9.
  • Molnár Gál Péter: A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak, Népszabadság, 1976. március 3.

(Borítókép: Révész György – Fortepan)

Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!

Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.

Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!

hirdetés

Címkék