Amikor Kőbányán laktam, mindennap elbuszoztam a Csajkovszkij park előtt, amiről egyetemista koromban még nem sejtettem, hogy valójában egy villa kertje volt, azt pedig végképp nem, hogy az épület, amit olykor megpillantottam a buszról, valaha a Dreher család tulajdonában állt. A ház már akkor is üresen várta a szebb napokat, és az eltelt 15 évben az állagmegóváson kívül továbbra sem történt rajta érdemi változás.
A konyakgyáros otthona
A villát Havas József jogász építtette 1856-ban, feltehetően Hild Károly tervei alapján, miután az 1830-as években több szőlőt is felvásárolt a környéken. Ugyanakkor a dátum és az építőmester kiléte nem teljesen biztos, több forrás is kitér rá, hogy az építés évét illetően nincs pontos adat, illetve nincsenek Hild Károly (ő tervezte a Bródy Sándor utcai Kéményseprő-házat) által szignált tervek sem. Havas Gartenhaus néven nyújtott be kérést a Szépítő Bizottmányhoz, hogy kőbányai szőlészete közepén építhessen egy klasszicista, az észak-olaszországi villákat idéző épületet, ezeken az iratokon azonban Hild Károly neve szerepel. Érdekes adalék, hogy az építőmester állítólag több száz ilyen engedélyt írt alá, köztük olyanokat is, amelyek végül nem az ő tervei szerint épültek meg – ahogy Sisa József tanulmányában is olvasható.
De vajon miért vásárolta fel a kőbányai szőlőket egy jogász? Havas József nyugat-európai utazásai során mélyedt el a szőlőtermesztés, a bor, a gazdaságok, a kertészkedés és a selyemtermelés világában, és szeretett volna itthon valami hasonlót ő is létrehozni. 1856-ban, a Franciaországban gyűjtött tapasztalatai alapján, nyitotta meg Kőbányán a konyakgyárát (Destillier Fabrik), majd ezután építtette a villát. Amellett, hogy
övé volt Magyarország első konyakgyára,
kőbányai birtokán méhészettel és selyemhernyó-tenyésztéssel is foglalkozott, így az épület nem üdülőhelyként funkcionált, mint a korszak budai villái, hanem gazdasági tevékenység helyszíne volt.
Konyak után sör, majd a Munkásőrség
Havas József pár év után eladta a gyárat és a villát is, ami először Perlmutter Jakab sörgyároshoz került, tőle vásárolta meg 1862-ben Dreher Antal, aki akkoriban vetett szemet a környékre, ahol megtelepedhet és terjeszkedhet sörgyárával. Mivel a hűs nedűt örömmel fogadták az emberek, hamar felvirágzott a gyár, így belefért a büdzsébe, hogy bővítsék a villát is (ezt már az ifjabb Dreher Antalnak köszönhetjük). A munkával ifjabb Dreher Feszl Frigyest bízta meg, aki a bővítés során megtartotta az épület eredeti karakterét és klasszicista stílusát, ahogy évekkel később (1907-ben), az újabb átalakítás során Hubert József is.
A Dreher család idején a mindenkori gyárigazgató otthonaként tartották fenn a villát, az államosítás után a csokoládégyárhoz került (ekkor irodákat és szolgálati lakásokat alakítottak ki az épületben), 1957-ben pedig átadták a Munkásőrségnek, amely fegyvereket, lőszereket raktározott benne – ekkor húzták fel a vasbeton kerítést.
Meglepően jó állapotban lévő cserépkályhák
Bár az épület állaga a szocializmus idején indult romlásnak, a rendszerváltás utáni időszak sem hozott sok változást a villa életében. Noha a területet 2004-ben műemléki védelem alá helyezték, a Havas–Dreher-villa azóta is üresen, funkció nélkül, elkerítve áll a park végében. A kőbányai önkormányzat 2008 óta lehetővé teszi, hogy az érdeklődők évente kétszer bejárhassák az egykor szebb napokat látott épületet (a kőbányaipincerendszer-túra részeként) – mi a Szent László Napokon jutottunk be a falak közé.
A kétszintes villában egymást váltogatják a viszonylag jó állapotú festett falak és a málló vakolat, de érdekes, hogy
A fa falburkolatok, a nyílászárók, A cserépkályhák, valamint A kandallók mennyire jó állapotban maradtak MEG.
Ebben persze közrejátszhat az is, hogy a villában időnként filmforgatásokat tartanak. Ha már cserépkályha: szinte minden szobában áll egy. Nagyon különböző stílusúak – van közöttük a belvárosi paloták kályháit idéző barokkos, illetve florális mintákkal ellátott is. A felső szinten lévő galériás gardróbszoba pedig? Nos, bennünk ez hamarabb keltette az iratok tárolására használt helyiség, mint a ruhákkal teli gardrób érzetét.
Hasonlóan érdekes a hatalmas alagsori konyha, ahol megtalálható a sütő, a tűzhely, a mosogató, az étellift, sőt, az eredeti csempék is ott vannak a falon. Ám ez a lenti tér sajnos közel sincs olyan jó állapotban, mint amit felette találunk: betört ablak, vizesedő fal és málló vakolat jellemzik.
Kár, hogy ilyen elhagyottan áll az egykor szebb napokat látott Havas–Dreher-villa, amelynek hasznosítására az évek során ugyan voltak már ötletek (a 2000-es években kulturális centrumot szerettek volna létrehozni a területen), de pénz hiányában az egészből nem lett semmi. Holott nagyon is megérdemelné a felújítást és az új funkciót, hiszen amellett, hogy jól megközelíthető helyen található, a kerületet is becsatornázná a főváros kulturális és turisztikai életébe. Addig viszont örüljünk annak, hogy a kőbányai önkormányzatnak köszönhetően évente kétszer lehetőség van megismerni az épület történetét.
Források:
- N. Kósa Judit: Denevérvasúttal a sörgyár alatt, Népszabadság, 1993
- Sisa József: A kőbányai Havas-villa, Műemlékvédelem, 1983
- Havas-villa (Dreher-villa), Budapest, Ki tervezte?
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
