Rendhagyó kiállítást visz a Ludwig Múzeum a 19. Velencei Építészeti Biennáléra. A Magyar Pavilonban az előző évektől eltérően most nem egy konkrét épületet vagy projektet mutatnak be, hanem
13 hazai pályaelhagyó építész szakmán kívüli sikertörténetét.
A májusban nyíló biennálé főtémája az intelligencia, erre reflektál a Nincs itt semmi látnivaló című magyar kiállítás is, amelynek az építészeti tudás áll a fókuszában. Bár a Magyar Pavilonban kifejezetten a hazai pályaelhagyókat és az ő sikertörténetüket mutatják be, egyáltalán nem lokális folyamatról van szó, hanem egy globális jelenségről. Az egyszerre szubjektív és szakmai kutatásokkal teli kiállítás tágabb értelemben esettanulmányként is használható: helyzetjelentést ad a szakma jelenlegi állapotáról.
Az elmúlt években mindig valamilyen projektet, épületet vagy a magyar építészetet mutatták be a Giardiniben álló Magyar Pavilonban, így láthattunk már itt közösségi építésben megvalósuló egri projektet, a Szabadság híd „elfoglalását”, a budapesti szocmodern épületek újraértelmezését és a Néprajzi Múzeum új épületét bemutató kiállítást is. Idén Pintér Márton kurátor és fiatal építészcsapata 13 magyar sikertörténetet ismertet meg a látogatókkal. A tárlat olyan építészként végzett neves alkotók munkásságát tárja elénk, akik az építészeti tudásukat a tanult szakmájukon kívül vitték sikerre.
Van közöttük feltaláló, tudós, zenész, közéleti, kulturális és médiaszakember, egyetemi oktató. Van, akinek világszerte ismert a neve, vannak, akik a választott szakterületükön értek el példás eredményeket vagy vívtak ki egyéni intellektuális pozíciót.
Közös bennük, hogy mindannyian építészként kezdték pályájukat, ám az egyetemen megszerzett tudásukat végül egészen más terepre exportálták. Míg az építészetet szigorú szabályok kötik, addig a sikertörténetek szereplői pályaképéből az olvasható ki, hogy pályamódosítással, új utakon járva hogyan lehet kreatív és innovatív megoldásokat találni.
A Nincs itt semmi látnivaló című kiállítás egy valaha volt rangos, mára elhagyatott építészirodába invitálja a látogatót, ahol munkaállomásokat, tárgyalót és az asztalnál ülő piros figurákat lát majd, akik megtestesítik a pályaelhagyó építészeket és sikereiket. A kiállítók között láthatjuk majd többek között a Kalákát, Rubik Ernőt, Győrffy Mátét (Terézváros városfejlesztésért felelős alpolgármestere), illetve Somlai-Fischer Ádámot és családját (Prezi).
A tárlat archiválja a nívós múltat, ünnepli az építészeti tudás migrálását, kritizálja a jelenlegi normákat és cselekvésre szólítja fel az új generációt, hiszen, ha »nincs itt semmi látnivaló, akkor bizonyára még sok dolgunk van!«
– olvasható a kurátori pályázatban.
A kiállítás három részből áll: résztvevők, sikerprojektek, hallgatói visszajelzések. Ezeket az RGB (piros-zöld-kék) arculati szín reprezentálja. A Magyar Pavilon
friss perspektívát és alternatívákat mutat fel pályakezdőknek, pályaelhagyóknak és pályamegtalálóknak egyaránt,
és bizonyítja, hogy az építészi tudásra alapozó tehetség kibontakozására nagy szükség van az egyre nagyobb kihívásokkal terhes világunkban.
A sikertörténetek mellett a jövő építészeinek is figyelmet szentel a kiállítás. A katalógusban minden résztvevő útravalót fogalmazott meg a pályakezdők számára, míg a projektcsapat a magyarországi építészképzéseken tanuló hallgatók körében végzett felmérést arról, hogyan vélekednek a bemutatott sikertörténetekhez kapcsolódó fókusztémákról. A válaszokból egy problémaérzékeny generáció képe rajzolódik ki, pozitív végkicsengéssel: hiszen a fiatalok hinni szeretnének abban, hogy egy építész többre is képes egy épületnél, s egy jó épület több mint beton, üveg és acél.
Magyarország a kezdetektől, 1895 óta vesz részt a Velencei Biennálén. Az önálló nemzeti pavilon – az olasz és a belga pavilon után – a harmadikként épült meg a Giardiniben. Az 1909-ben átadott szecessziós épületet Maróti Géza építész, szobrász- és iparművész tervezte, aki a megbízást az 1906-os milánói világkiállítás magyar pavilonja sikerének köszönhetően nyerte el.
A 19. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálé a nagyközönség számára 2025. május 24. és november 23. között látogatható.
(Borítókép: A Nincs itt semmi látnivaló című kiállítás látványterve, Ludwig Múzeum)
