A csernobili eset, mely az atomenergia-felhasználás történetének legsúlyosabb katasztrófája volt, 1986. április 26-án történt az ukrajnai Pripjaty és Csernobil városok melletti Vlagyimir Iljics Lenin Atomerőműben. A szakértők szerint két robbanás rázta meg a létesítményt: a gőzrobbanás után a második robbanás szórta szét a levegőben a reaktor magas radioaktivitású anyagait, az erős sugárzás pedig a széllel jutott el Belarusz, Ukrajna, Oroszország, Skandinávia és sok más európai ország, köztük Magyarország légterébe is. Hogy merre terjedt a veszélyes anyag, azt az aktuális ciklonok és áramlások irányították.
Magyarország fölé április 29-én érkeztek meg a radioaktív felhők:
a sugárzó anyagok együttese leginkább az ország északnyugati részét, Győr-Sopron és Vas megyét érintette. Legalábbis hivatalosan ez volt a dátum: Horváth László nyugalmazott őrnagy, aki 1986. április 26-án a budai várnál teljesített egységparancsnoki pozícióban 24 órás katonai szolgálatot, felidézte, hogy amikor elvégeztette a napi szokásos háttérsugárzás-mérést egy I. kerületi épület tetején, szokatlanul magas értékeket mért. A számokat jelentette feljebbvalóinak, de nem tudták megmagyarázni a kiugró számokat, csak másnap, Grósz Károly, a Budapesti Pártbizottság első titkárának, későbbi miniszterelnöknek a közvetlen munkatársától hallotta először a szigorúan titkosan kezelt hírt a csernobili balesetről.
A szovjet vezetés mindent megtett, hogy eltitkolja a történteket, a hivatalos beismerés április 28-a este történt, skandináv diplomáciai nyomás hatására. Másnap a hazai lapoknak kiment egy rövid hír, hogy az atomreaktor megsérült, de több részletről nem lehetett tudni, és a részletes tájékoztatásra még 3 hetet kellett várni. Az MTI szovjetek által jóváhagyott híradása a következőképp hangzott:
Szerencsétlenség történt a Szovjetunióban, a csernobili atomerőműben: megsérült az egyik atomreaktor. A Szovjetunió Minisztertanácsának Moszkvában hétfő este kiadott közleménye beszámol arról, hogy intézkedéseket foganatosítottak a baleset következményeinek elhárítása érdekében. A sérülteket orvosi ellátásban részesítik. Kormánybizottságot hoztak létre. Csernobil Ukrajna területén található, Kijevtől északra, a Pripjaty és az Uzs összefolyásánál. Itt kezdődik a Dnyeperen létrehozott Kijevi víztároló. Az eseményről kiadott közlemény elhangzott a szovjet televízió esti híradójában, a Vremjában is. A szerencsétlenség okáról, a reaktor sérülésének jellegéről, az áldozatok számáról és a károk mértékéről nem ismeretesek részletek. Kevéssel a csernobili atomerőműben történt szerencsétlenségről kiadott közleményt követően a TASZSZ szovjet hírügynökség egy dokumentációs háttérösszeállításban rámutatott, hogy ez volt az első ilyen eset a Szovjetunióban.
A hír szűkszavúsága nem kelthetett bizalmat a lakosságban, hiszen a Magyar Rádió nemcsak a Szovjet Távirati Iroda sajtóközleményét közölte az azt megelőző este, 28-án, hanem Bedő Iván, az ügyeletes turnusvezető a rádió lehallgatószolgálatán keresztül a BBC-től megszerzett anyagából is vett információt. Eszerint a baleset után pár nappal már több ezer kilométerrel északabbra is észlelték a radioaktív sugárzási szint megemelkedését. Mindennek pedig igencsak ellentmondott például az Est másnapi beszámolója, melyben a magyar fizikai kutatóintézet sugárvédelmi osztályának vezetője is megszólalt, aki szerint „igen kicsi a valószínűsége”, hogy a sugárzás minket is érint.
Sugárfelhők Budapest felett
Eközben mindenki javában készült már május 1-jére.
A 42. szabad május elseje megünneplésére készülnek a fővárosi dolgozók. Délután a Városligetben, a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán több érdekes program között válogathatnak a felvonulók. A Linda-show műsorában fellép Görbe Nóra és Szikora Róbert
– írta a Népszabadság. A radioaktivitásról kicsit ellentmondásosak voltak az információk: a hivatalos közlemény szerint „május 1-jén semmilyen növekedést nem észleltek a hazai radioaktivitást illetően″, miközben a Népszabadság a következőt állította:
Hazánk légterében nem növekedett számottevően a radioaktivitás.
Pártai Lucia meteorológus, a Légkörkutató Intézet akkori munkatársa kapta a feladatot, hogy számolja ki, mikor éri el a sugárfelhő Magyarországot. Az eredményei azt mutatták, hogy május 1-jén, eső kíséretében érkezik meg hozzánk a radioaktív áramlat. Szerette volna tájékoztatni a nyilvánosságot, hogy a május 1-jei felvonulás veszélyes lehet, de nem volt mikrofonengedélye, ezért kollégájának, Aigner Szilárdnak mondta el, aki Déri János Ablak című műsorában hívta fel a figyelmet a veszélyekre. A május 1-jei zivatarok megérkeztek, és valóban rendkívüli fertőzött volt az eső – nyilatkozta Pártai Lucia az RTL-nek.
A következő nap, május 2-án a napilapok azzal nyugtattak, hogy „hazánkban nincs veszélyhelyzet”, sőt már „Csernobilben is csökken a radioaktivitás”. Május 3-án a szovjet kormánytól megtudtuk, hogy a nyugati lapokban „hisztériakeltés folyik″, és „Amerika így akarja elterelni a nemzetközi közvélemény figyelmét a líbiai agresszióról”. „Ugyanilyen célzattal ismételgetik, hogy Csernobilben nem ketten, hanem kétezren haltak meg a balesetnél.” Május 4-én aztán kicsit baljósabb hírek láttak napvilágot: a lapok arról számoltak be, hogy a románok óvintézkedést javasolnak a lakosságnak, Ausztria pedig tiltja a magyar élelmiszer bevitelét – ezeket is mind hisztériakeltésként tálalták idehaza. Május 7-én a rádióban elhangzott, hogy milyen előírásokat javasolnak az élelmiszerek fogyasztására. Május 2-án ugyanis egészségvédelmi előírásokat adtak ki. Javasolták, hogy a nagy levelű zöldségeket, a salátát, a sóskát és a spenótot csak alapos mosás után fogyasszák az emberek, tejből pedig csak az ellenőrzött, csomagolt verziót vásárolják meg.
Május 7-én a Képes Ifjúság „szókimondóbb” cikket közölt:
Az ukrajnai Csernobilban nukleáris katasztrófa történt – nem első, talán nem is az utolsó –, hazánk fölé (is) eljutottak a radioaktív felhők. A sugárzás április 30-án alkonyatkor érkezett.
Ne egyél salátát, ne igyál tejet!
A sajtó szűkszavúsága, a gyanús alcímek („Szovjet intézkedések a sugárszennyeződés ellen”) nyilvánvalóan felkeltették az olvasók figyelmét, és aggodalomra adtak okot még akkor is, ha a lapok folyamatosan arról számoltak be, hogy a szovjetek uralják a helyzetet, megállították a láncreakciót (elszigetelik a környezettől az atomreaktort, homokkal, ólommal és bórral szórják a térséget), nem ég folyamatosan a tűz, csökkent a sugárzó anyagok kiáramlása, valamint nem igazak azok a Nyugaton terjesztett hírek, melyek szerint a balesetben ezrek vesztették életüket. Sőt megerősítették:
két halottja van a csernobili szerencsétlenségnek, 197 embert kórházba szállítottak, közülük 49-et megfigyelés után már haza is engedtek.
A magyar sajtó csupán három héttel a történtek után, május 19-én tette közzé az első részletes tájékoztatást: a radioaktív felhő Magyarországra érkezésének időpontját és a szennyeződés mértékét. Megnyugtatták a lakosságot, hogy a kereskedelmi forgalomba hozott élelmiszer és az ivóvíz mindvégig fogyasztható volt. Másfél hónappal a katasztrófa után a felmerülő nézői kérdéseket Sztanyik B. László sugárbiológus szakértő válaszolta meg a rádióban, és több, addig nem hallott témáról is beszélt, például arról, hogy a vetemények az emberi egészségre ártalmatlan sugáradagot kaptak, lehet őket fogyasztani, miután bő csapvízben alaposan megmostuk őket. Mindezt hat héttel a baleset után, ám addig egyáltalán nem volt egyértelmű, mi a helyzet a többi zöldséggel és gyümölccsel, a feldolgozott tejjel, a hússal és a húskészítményekkel, a halak fogyaszthatóságáról, a gabonafélék sugárszennyezettségéről pedig továbbra sem esett szó, noha a felületi fertőződés ezeket is érintette.
A lassan csepegtetett és sokáig el is hallgatott vagy megszépített információk miatt sokan különösen óvatosak voltak, például megtiltották gyerekeiknek, hogy a fáról cseresznyét egyenek, vagy málnát szedjenek a bokrokról. A szabadban termett leveles zöldségek sem voltak túl kelendőek,
a fejes saláta hirtelen rendkívül olcsó lett.
A szabadban töltött idő után a kézmosás kiemelt jelentőségűvé vált, és számos otthonban volt szabály, hogy esőben azonnal fedett helyre kell menni, mert a csapadékkal a talajra hullik a radioaktív szennyeződés. A játszótéri homokkal kapcsolatban is elterjedt, hogy fertőzött lehet.
Bár Sztanyik B. László, hangsúlyozta, hogy
amíg a terhelési értékek ilyen alacsonyak, addig nem érdemes gyógyszert adni, mert több kárt csinálunk vele, mint hasznot,
több magyar orvos is indokolatlanul adott jódtablettákat a lakosoknak, egyes nőgyógyászok pedig a terhesség megszakítását javasolták. Csernobil áldozatainak számát máig vitatják. Közvetlenül körülbelül félszáz ember halálát okozta hivatalosan a baleset, áttételesen viszont 4-5 ezer is lehet a rákban és más betegségekben elhunyt személyek száma.
Források:
- Szegő Iván Miklós: Csernobil, 1986: együtt olvadt a reaktorral a magyar sajtó hitele, hvg.hu
- Kékesdi-Boldog Dalma: A csernobili atomkatasztrófa robbanáshoz vezetett a magyar tájékoztatáspolitikában, qubit.hu
- Balázs Zsuzsanna: Csernobil Magyarországon: titkolózás, hazudozás és rengeteg saláta a menzán, qubit.hu
- Kovács Róbert: Mázlija volt Magyarországnak Csernobil sugárzó felhőivel, index.hu
(Borítókép: A Budapesti Műszaki Egyetem oktatóreaktora. Középületépítő Vállalat – Kreszán Albert – Koczka András – Kemecsei József – Fortepan)
