2023 végén hirdetett pályázatot a Ferencvárosi Önkormányzat Bernovits Vilma emlékművének megtervezésére, amit Hartvig Dániel és Kálna Dávid nyertek el Stigma – Bernovits Vilma emlékére című munkájukkal. A pályamű – kilépve az eredeti tervezési helyszínről – talált helyen, minimális beavatkozással él: a Boráros tér ma használaton kívüli kikötési pontjába tervezték.
Bernovits Vilma Salkaházi Sárával együtt a Szociális Testvérek Társasága tagjaként zsidókat bújtatott a Bokréta utcai leányotthonban. 1944. december 27-én razziáztak itt a nyilasok, akik még aznap este hatodmagával (köztük volt Salkaházi Sára is), meztelenre vetkőztetve, a Szabadság híd lábánál lőtték a Dunába.
Ki volt Bernovits Vilma?
Habár a II. világháborúban komoly szerepe volt az embermentésben, Bernovits Vilma neve hosszú évtizedekre feledésbe merült, annak ellenére, hogy Salkaházi Sárával együtt tevékenykedett, illetve az ő helyettese volt. A katolikus hitoktató 1901-ben született Kassán, az Orsolya-rendi apácáknál érettségizett, majd 1932-ben Budapesten elvégezte a Ward Máriáról elnevezett hitoktatónő-képző főiskolát.
Eleinte az Andrássy úti leánygimnáziumban volt oktató, de
1944-ben már hittant tartott, és az alapvető katolikus ismeretekre készítette fel az üldözött, megkeresztelkedni szándékozó zsidókat.
Megszervezte a keresztelő papot és a keresztszülőket – gyakran ő maga volt az egyik. Tevékenységének hamar híre ment, rengetegen keresték fel nemcsak a lakásán, de a kegytárgyboltban is, ahol dolgozott.
Megette a nála lévő iratokat
Miután a zsidóknak csillagos házakba kellett vonulniuk, Bernovits már nemcsak a hitoktatást vállalta, de keresztelt is. Ahogy egyre veszélyesebbé váltak a körülmények, már nem is keresztelt, hanem csak átadta a keresztleveleket, mindezért cserébe semmit nem volt hajlandó elfogadni. Rendszeresen járt be a gettóba, ahova élelmiszereket, okmányokat és ruhákat vitt, mindeközben a nyilasok újból és újból igazoltatták, a neve pedig feketelistára került. Az egyik látogatása alkalmával ellenőrzést tartottak a nyilasok, mindenkit megmotoztak, ő pedig
úgy kerülte el a kivégzést, hogy lenyelte a nála lévő keresztleveleket.
A Bokréta utca 3. szám alatti leányotthonban alkalmazottként bújtatták a zsidókat, 1944 végén 30 fő volt náluk, amikor pedig megmenekítettek valakit a gettóból, sokszor előfordult, hogy Bernovits Vilma a padlón aludt, csak hogy a menekültnek végre némi kényelemben legyen része.
A Dunába lőtték
A Salkaházi Sára vezette leányotthonban 1944. december 27-én razziáztak a nyilasok, akiknek az otthon egyik alkalmazottja, Dömötör Erzsébet jelentett az embermentésről. Tettét egyszerű bosszú vezérelte. Az épületben katonákat is elszállásoltak, a fiatal lány összejárt az egyikkel, ám ezt Salkaházi nem nézte jó szemmel, ezért a lány áthelyezését kérte – Dömötör cserébe felnyomta őket a nyilasközpontban.
A razzia során Salkaházit, Bernovitsot és azokat, akiket gyanúsnak találtak – négy asszonyt és egyikük fiát –, elhurcolták a Ferenc körúti nyilasközpontba, majd onnan este 9 körül vitték ki őket a Dunához, ahol meztelenre vetkőztetve belelőtték őket a folyóba. Hatuk közül csak a fiú menekült meg, mert beugrott a vízbe, mielőtt golyót kapott volna, és kiúszott a jeges folyóból. Csak 23 évvel később, a zuglói nyilasper során derült ki, hogy mi történt az áldozatokkal.
A Hartvig Dániel és Kálna Dávid tervezte, Gizella sétánynál elhelyezett emlékmű egy kezeletlen vastömb, így az idő múlásával együtt pusztul. A róla lefolyó rozsda nyomot hagy majd a partfalon, míg a nemesfém felirat egyre hangsúlyosabbá válik.
(Borítókép: Látványterv, Hartvig Dániel, Kálna Dávid)
