Ismét a Dunai Szigetek blogra kell hagyatkoznunk, ha részletesebben szeretnénk bemutatni Budapest környékének leggyorsabban képződött szigetét, ami a Duna-kanyarban, Nagymaros és Kismaros között található. Bár több néven is emlegetik, a blog Marosi-szigetként hivatkozik rá.
Története a Kismarosi-sziget gátjának építésével veszi kezdetét. A sziget korábbi holtágának helyét lassanként átveszi a sűrű növényzet, a mellékágat lezáró gáton áthaladva pedig kellemes sétát tehetünk a környéken. A gát az 1940-es években épült, a munkálatokat követően a holtág felső vége eliszaposodott, és felgyorsult a zátonyképződés a felette lévő részen.

A blogon látható légi felvételek tanúsága szerint 1955-re lett látható nyoma a későbbi szigetnek. Az először alig 50 méter hosszú forma a 60-as évek elejére jól meghízott és megváltozott, a felvételeken már fákat is látni rajta. A növényzet a későbbi fotókról ismét hiányzik, elképzelhető, hogy 1963 kemény telén tarolta le a jég. 1992-re viszont már a jelenlegihez hasonló, fákkal borított, félhold alakú szigetet látunk a térképeken, miközben a közelben lévő Kismarosi-sziget holtága szinte eltűnt.

A sziget kialakulásának pontos idejét nagyjából 1988-ra tehetjük. A rekordidejű szigetképződésben valószínűleg szerepet játszanak a nagymarosi erőmű építésével kapcsolatos mederkotrások, mivel a zátonyok ezzel párhuzamosan emelkedtek ki. A fiatal sziget ebben az értelemben mesterséges forma. Ma is serényen növekszik, fűzerdeje Natura 2000-es védettség alatt áll, a nem túl távoli jövőben pedig valószínűleg a parthoz csatolódhat a terület.
(Borítókép: Dunai Szigetek blog)