Az 1-es villamos Flórián téri megállójában állva vagy a téren átsétálva már biztosan mindenkinek feltűnt, hogy van ott egy végtelen hosszú – na jó, csak a Szőlő utca hosszúságával megegyező – épület. S mielőtt bárki azon kezdene el gondolkodni, hogy mit keres Óbuda központjában egy közösségi ház (faluhelyen a művházak elődjét hívták faluháznak), le kell állítanunk, ugyanis egy tízemeletes, 315 méter hosszú társasházról van szó. Bár az óbudai Faluház magassága nem vetekszik a toronyházak magasságával, a budapesti legek sorába mégis beállt, hiszen
15 lépcsőházával, a már említett hosszúságával és 884 lakásával ez a főváros legnagyobb társasháza.
Sőt, Magyarország és Közép-Európa legnagyobbja is.
Szeretünk Óbudára nosztalgikusan tekinteni, felidézni, milyen lehetett a még Krúdy által látott környezet a magasföldszintes falusi házaival, vagy ha még visszább megyünk az időben, akkor a rómaiak idejében, amikor a Flórián tér katonai tábori központ volt. Ha nem ismernénk ezt a múltat, a forgalmas közlekedési csomópont láttán eszünkbe nem jutna, hogy itt nagyjából az 1950-es, 1960-as évekig külvárosi, már-már falusi terület volt. Hogy mi okozta a változást? Az Árpád híd megépítése és a lakáshiány.
Az 1956-os forradalom leverése után nemcsak a politikai helyzet változott meg, de a lakhatás kérdése is: a kormány hatalmas lakásépítési programba kezdett,
15 év alatt egymillió otthont akart létrehozni.
A tervet mindenáron teljesíteni kellett, úgyhogy jöttek a típustervek és a nagyipari technológiák, kutatások, kísérletezések és prototípusok. Ebben a hangulatban kezdődött meg az Óbudai lakótelep kiépítése, vele együtt pedig a Szőlő utcában lévő tízemeletes szalagház, a Faluház felhúzása is.
Az ország legnagyobb lakóházának alapjait 1968-ban tették le, s bár az első lakók már 1971-ben beköltözhettek, az épület teljes egészében csak 1975-re készült el. Ahogy a korban minden lakótelep, úgy ez is luxuskörülményeket biztosított, hiszen a fürdőszoba, a melegvíz-ellátás, a központi fűtés és a beépített bútorok ekkor még sokaknak elérhetetlennek számítottak. A földszinten egyébként garázsok és kis üzletek kaptak helyet.
Érdekesség, hogy
az épület elé eredetileg egy városközpont felépítését tervezték,
ahová olyan magasházak kerültek volna, melyek miatt a közúti közlekedést alagutakon gondolták elvezetni. Lett volna itt iskola, óvoda, irodaházak, éttermek és közösségi tér is, ám a nagyszabású álmokból végül csak a Flórián Üzletközpont valósult meg, ami az ország első valódi bevásárlóközpontja is volt. Valószínűleg a Faluházban lakók örülnek a legjobban annak, hogy itt nem lettek toronyházak, hiszen így egész szép panoráma tárul eléjük, a magasan lakók Pestig is elláthatnak.
Az épületet 2008-ban felújították, ekkor kapta meg a jellegzetes kék és zöld színeket, melyek az óbudai szőlőtermesztésre utalnak, a tetején pedig ekkor helyezték el a napelemeket, melyek optimalizálják a ház melegvíz-fogyasztását. És hogy miért pont Faluház lett a népnyelvben? Mert a 15 lépcsőházas épületben nagyjából háromezer ember él – pont annyi, amennyi egy nagyobb faluban.
Forrás:
- Branczik Márta: Minden az Árpád híd megnyitásával kezdődött, Óbudai Anziksz, 2016
- Torma Tamás: Faluház Óbudán, Élet és Irodalom, LXIV. évfolyam, 2020. március
(Borítókép: Polyák Attila - We Love Budapest)
