Kezdjük előbb a szikár tényekkel: Mai Manó fotográfus, császári és királyi udvari fényképészmester, szakíró 1855 májusában született Pesten, és a már egyesült fővárosban, Budapesten hunyt el 1917 nyarán. May Emánuel néven jött világra magyar zsidó családban, melynek vezetéknevét a fotográfus édesapja magyarosította, így lett belőlük Mai. Az édesapa, dr. Mai Henrik orvosdoktor volt, és tanár Budán, majd később saját intézetet is nyitott. Miután 1879-ben nyugalomba vonult, hatalmas könyvtárából Ignác fia előbb antikváriumot, később orvosikönyv-kiadót fejlesztett, utóbbi a 20-as évek során elsősorban magyar szerzők pszichiátriai könyveivel foglalkozott. Mai Manó édesanyja korán, 1867-ben hunyt el, és hiába volt értelmiségi család az övék, nem volt sok pénzük, így a kis Manó nem tudta elvégezni a gimnáziumot, hanem 14 évesen inasnak állt Kalmár Péter Andrássy úti fényképésznél, mellette pedig rajziskolába járt. Érettségijét később, magánúton tette le, és hogy az lett belőle, ami, azt elsősorban saját tehetségének és szorgalmának köszönhette.
Mai Manó a kor követelményei szerint képezte magát profi fotográfussá: akkor már jó nevű fővárosi műtermekben tanult és inaskodott, majd két évre külföldre, Grazba ment, hogy ott tovább képezze magát. Később is sokat utazott külföldre, hogy a tudását tökéletesítse, tanulmányutakon beutazta Németországot, Olaszországot és Franciaországot is. Grazból hazatérve, 1878-ban önállósította magát, és megnyitotta első műtermét Mai és Társa néven az Andrássy út és a Vilmos császár út (a mai Bajcsy-Zsilinszky út) sarkán, ami 1882-ig működött.
Három évvel később, 1885-ben Mai Manó már komoly fotográfusi szaktekintélynek számított, aki több asszisztenst is alkalmazott műtermében. Elsősorban gyermekekről készített fotói tették népszerűvé (az 1885-ös Országos Általános Kiállításon figyeltek fel rá), de riportjellegű sorozatai is voltak. Készített anyagokat többek között az 1889-es véderőjavaslat (ami egy évvel később Tisza Kálmán bukását okozta) elleni tüntetésről, Kossuth Lajos 1894. április 1-jei temetéséről, de készített portréfotót Kossuth fiáról, Ferencről, sőt később Bartók Bélát is fényképezte.
Mai Manó sokat tett a fotográfusszakma széles körű elismertségéért is, számos szervezet és szakmai fórum alapítója, támogatója, sőt aktív résztvevője is volt, például a Fényképész Ifjak Önképző és Segély Egyletéé, a Magyar Fényképészek Országos Szövetségéé, de elnöke volt a Fényképészek Asztaltársaságának is. Főszerkesztő alapítóként működtette 1906 és 1917-es halála között A Fény nevű szakmai lapot (ami egyébként 1918-ban megszűnt). De cikkei nemcsak itt, hanem a Magyar Fényképészek Lapjában is megjelentek. Élete során összesen 12 kiállításon vett részt, valamint számos díjat és kitüntetést is kapott: a millenniumi kiállításon királyi elismerésben részesült, és állami ezüstérmet nyert, az 1900-as párizsi világkiállításon pedig aranyérmet.
Híres, Nagymező utca 20. szám alatti, többemeletes műtermét 1894-ben nyitotta meg (az épületet még korábban megvásárolta). Ezt halála után Weisz Hugó vitte tovább, de a ház továbbra is a Mai család birtokában maradt egészen 1931-ig, amikor is Mai Manó mérnök fia, Artúr eladta azt Rozsnyai Sándor zeneszerzőnek és feleségének, Micinek (művészneve: Miss Arizona volt), akik átalakították az épületet: az udvarban nyitották meg a kor egyik legnevesebb mulatóját, a háromszintes Arizonát. Ez 1944-ig működött, ekkor a nyilasok letartóztatták a házaspárt. Rozsnyai még abban az évben Sopronkőhidán halt meg, a feleségét pedig a Dunába lőtték egy évvel később.
A háború után az épület kézről kézre járt. Volt benne többek között iskola, egy ideig az Országos Piackutató Intézet bemutatótermeként működött, majd 30 éven át a Magyar Autóklub budapesti szervezete használta. A Magyar Fotográfiai Alapítvány 1994-től kezdődően fokozatosan szerezte meg a teljes épületet, amelynek története 1999 márciusában ért révbe: ekkor nyitott meg a most is ott található, kétszintes és idén 25 éves kiállítóterem és könyvesbolt, ami Mai Manó nevét viseli.
(Borítókép: Hartyányi Norbert - We Love Budapest)
