Nevét a Váci kapu lebontása után kapta, de előtte volt Tyúk utca és Lipót utca is. Mikszáth Kálmán az utca legöregebb házában élt, és már a szocializmus előtt is forgalmas kereskedelmi utca volt. Utánajártunk, hogy alakult a Váci utca története, melyik a legöregebb épülete, kik éltek itt, és mikor vált sétálóutcává.

A Váci utcáról elsőre a különféle boltok, a tömeg, a turisták meg a nekik szóló beülős helyek jutnak eszünkbe, nem pedig az, hogy milyen jólesne itt egy nyári délutáni séta, holott Pest leghíresebb utcáján egykor a csinosan felöltözött dámák korzóztak. Szerintünk mégis érdemes útra kelni és beleveszni a Váci utcai forgatagba, séta közben pedig a kirakatok helyett az épületek homlokzatát szemlélni, mert számtalan különleges házat találunk itt, a faragott faoszlopokkal díszítettől kezdve a különleges, pókhálós pirogránit-homlokzatún át egészen a valamikori városházáig. 

Romos környékből divatos utca

A Váci utca lényegében azóta a város egyik legfrekventáltabb és legismertebb pontja, amióta felparcellázták a területét, bár a Pest legdivatosabb vásárlóutcája címet csak a 19. században nyerte el. A környék a törökök kiűzése után indult fejlődésnek, ekkor rendelte el I. Lipót magyar király és német-római császár a Belvárosi Plébánia mögötti terület, valamint a régi török negyed felparcellázását és újjáépítését, így kezdetben az ő tiszteletére kapta meg a Lipót utca nevet.

Az évek múltával jöttek-mentek a különböző nevek, de a ma is használthoz a Váci kapu megléte, illetve később annak lebontása is belejátszott: az északi szakaszt 1750-től kezdték Váci utcaként emlegetni. Az pedig nem elírás, hogy csak egy szakaszt neveztek át, mert

az egységes utcanév 1899-ig váratott magára,

addig minden résznek más-más elnevezése volt, így a Szabad sajtó út és a Duna utca közötti rész volt anno Rózsa utca is, míg a Szarka utca és a Vámház körút közötti rész a 19. században még Tyúk utcaként volt ismert. 

Mivel a Monarchiából betelepített kereskedők és külföldi vállalkozók a lakóházak mellett műhelyeket, kisboltokat és vendéglátóegységeket alakítottak ki, az utca hamar Pest gazdaságának központja lett, így hát a városvezetés jónak látta meghosszabbítani és rendesen kiépíteni az utcát, emiatt viszont 1789-ben elbontották a Váci kaput (az egykori kapu emlékét a díszburkolatban fedezhetjük fel), hogy a helyén kialakítsák a Vörösmarty teret. Sőt, a Piarista köznél lévő átjárót is azért alakították ki, hogy a Duna felől érkező gyalogosforgalom akadálytalanul megközelíthesse a Váci utcát.

A finom holmik utcája 

Az 1800-as években kezdett kialakulni a korzójellege, eddigre a háztulajdonosoknak már kötelező volt kikövezniük a járdát, de a közvilágítás is megvolt – igaz, ekkor még bőven lámpagyújtogatók járták a környéket. Tele volt az utca kalmárboltokkal, divatosan öltözött leányokkal és asszonyokkal, akik rendszeresen álldogáltak hosszan egy-egy kirakat előtt, a legkülönfélébb divatcikkek után vágyakozva.

Pest legkiesebb utcája, minden ék- és pompaszerek rakhelye... A felette élénk utcának mindkét oldala a legízletesebb és legdíszesebb áruboltokkal tündöklik, melyekben a finomított pompa minden tárgyai árultatnak. Amit Bécs, Párizs, London újat teremt, azt legrövidebb idő alatt a váci-utcai boltokba fellelhetni... – olvasható a Buda-Pest, a magyarok fővárosa című bédekkerben 1845-ben.

A fénykornak végül az I. világháború vetett véget, és csak az 1930-as években indult újra a korzózás szeretete, újranyitottak a finom holmikat áruló boltok, amik

elegáns vagy épp extravagáns kirakatokkal csábították magukhoz a vásárlókat.

Öröm volt ekkor errefelé sétálni és beleveszni a látványba, ami nem állt meg a portékáknál és az üzletportáloknál, hiszen az utcát szegélyező épületek legalább annyi szemlélnivalót kínáltak.

Ma már sajnos nyoma sincs, de a 19. században a Váci utca egyik legmeghatározóbb látványossága egy patika cégére volt. A Váci utca 6. szám alatti ház homlokzatát 80 évig díszítette egy hatalmas Szent Kristóf-szobor, miatta kezdték el az üzlet előtti teresedést Kristóf térnek hívni. Az 1800-as évek második felére elég veszélyessé vált a szobor, felmerült a bontás is, de ekkor még sikerült helyreállítani. A 20. századi városrendezést már ő sem kerülhette el: a sarki épületet s vele együtt a szobrot is lebontásra ítélték, bár Pest városa és a közvélemény is igyekezett megmenteni.

A kirakatok helyett a házakat nézzétek! 

Tudjuk, hogy ez elsősorban a vásárlás tere, mindig is az volt, a szocializmusban ráadásul a Váci utca maga volt a Nyugat, olyan kisvilág épült itt ki a csillogó butikokkal, mintha nem is a rendszerváltás előtti Budapesten jártunk volna. Erről bővebben a Pesten innen, Budán túl podcastünk Váci utcáról szóló epizódjában Pataki Ágival beszélgettünk. De most maradjunk az épületeknél!

Mi leginkább a Váci utca déli részére fogunk fókuszálni (persze 1-2 épületet innen is kiemelünk), mert a Vörösmarty tér és a Március 15. tér közötti szakasz a többség által jól ismert, hiszen itt vannak a ma divatos márkák, ellenben a Március 15. tér utáni részt már jóval kevesebben ismerik. Ez máig őrzi a 19. századi csendes hangulatát, ami nem véletlen, hiszen ide az ismert üzletek hiánya miatt a turisták közül is kevesebben merészkednek – ennek a bámészkodásra vágyó városfelfedezők örülhetnek leginkább.

Annak is érdemes megállnia a Váci utca 11/A épülete előtt, aki nem szeretne magának parfümöt vásárolni, ugyanis ezt a házat a szecessziós csodáiról híres Lechner Ödön tervezte. Stílusához híven ezen is van minden: búzavirágkék Zsolnay pirogránit és kagylók, virágok, indafüzérek a homlokzaton, kovácsoltvas erkélyrácsok és szobrok. A székeiről híres Michael Thonet fiai építtették ezt a házat 1890-ben, és a tervezőjén kívül azt is érdemes róla tudni, hogy ez volt a város első modern kereskedőháza. Viszonylag közel hozzá ismét találunk egy izgalmas épületet, amely faragott-tölgy üzletportálját érdemes alaposan szemügyre vennünk. Az 1914-ben épült, Váci utca 15. számú házban ma a Sörforrás étterem van.

A Március 15. téren állva rögtön egy érdekes házra figyelhetünk fel, amin amellett, hogy korongozó embereket ábrázoló domborműveket láthatunk, még egy elefánt is van. Csupa rejtély övezi, hogy mit keres egy elefánt a Váci utca 39. számú ház homlokzatán, ám a háború előtt ez még egyáltalán nem egy fehér dombormű volt, hanem egy szép nagy freskó, ami az építtető Takáts Lajos gyarmatáru- és fűszerkereskedőre utalhatott, hiszen egy, a Fekete elefánthoz nevű kereskedést üzemeltetett.

Az épületnek eredetileg még egy neobarokk hagymakupolája is volt, ezt az idők során lebontották, ám még így is érdekes részleteket lehet felfedezni rajta – ilyenek a már említett színes domborművek, valamint a pécsi Zsolnay-gyár öttornyú védjegye. Zsolnay Miklós 1908-tól bérelte ki a földszinti helyiségeket, valamint a félemeletet, hogy itt legyen a gyár pesti mintaraktára és reprezentatív üzlete.

Az egyik kedvenc Váci utcai épületünk a 42. számú Korányi-ház, amelynek

homlokzata egészen olyan, mintha egy pók szőtte volna be fonalával.

1908-ban építtette magának Korányi Sándor (a hazai belgyógyászati iskola megteremtője), a házat díszítő bagolyszobrok is az orvos tudományos tevékenységére utalnak, a földszinti üzletsor egyik legelső bérlője a Magyar Benz Automobil Rt. volt, nekik 1911-ig volt itt bemutatótermük. 

Fontos megemlíteni a Váci utca 47. épületegyüttesét, ahol nemcsak a Belvárosi Szent Mihály-templomot, de az angolkisasszonyok valamikori zárdáját is találjuk. A templom már az 1700-as években is állt, bár mai formáját a 19–20. század fordulóján nyerte el, hiszen a gyakori árvizek miatt szinte újjá kellett építeni. A templom eredetileg a domonkosoké volt, de miután II. József feloszlatta a rendet, a Ward Mária alapította rend tagjai kapták meg a templomot és a zárda épületét is. Az angolkisasszonyok rendjének feloszlatásáig (1950) a Szent Jobbot is ebben a templomban őrizték. 

Mivel az Erzsébet híd építése miatt elbontották a régi pesti Városházát, szükség volt egy újra, ám a ma Új Városházának nevezett

Váci utca 62–64. épülete eredetileg teljesen más intézménynek indult.

A pályázat kiírásakor még városi törvényszékként hivatkoztak rá, ám időközben a telek is szűkösnek bizonyult, valamint a kormány hozott egy olyan döntést, hogy a törvényszékeket kivonja a városi közigazgatás jogköréből. Ám mivel már a telek megvolt, meg a tervek is, és egy új városháza is kellett, a Steindl Imre tervezte intézményt így is megépítették. Bár ma egy neoreneszánsz épületet látunk itt, az építész azért stikában megpróbálkozott a neogótikus áttervezéssel, de az építkezés megkezdésekor lefülelték a módosított terveket.

A legöregebb ház

Ahhoz, hogy megtaláljuk a Váci utca legrégebbi házát, vissza kell sétálnunk a Régi posta utca és a Váci utca sarkához, ráadásul a Váci utca 13. nemcsak az utca legöregebbje, de a kutatások alapján ez volt Budapest első háromemeletes lakóháza is. A klasszicista házat 1805-ben építtette Schorndorfer Ferenc órásmester, aki egyébként az utca tisztításáért is felelt, az építésze pedig egyáltalán nem ismeretlen: Pollack Mihály.

Ebben az épületben nyílt meg 1807-ben az első pesti műkereskedés, és itt élt és alkotott Mikszáth Kálmán is. Feleségével, Mauks Ilonával az első emeleten béreltek lakást, itt írta meg a Jókai Mór vagy a komáromi fiú, ki a világot hódította meg című munkáját, ahogy Az apró gentry és a nép című elbeszéléskötetét is itt rendezte sajtó alá. 

Forrás:

Címkék