Helytörténeti kiállításokra viszonylag kevesen látogatnak el, holott ezek ugyanannyira izgalmasak tudnak lenni, mint a nagy múzeumokban kiállított festmények vagy szobrok gyűjteménye. Hogy ez miért van, abban benne lehet, hogy az általános gondolkodás szerint az ilyen történeti kiállítások annyira az adott környezetre fókuszálnak, hogy azok inkább csak a lokálpatriótákat vagy a történészeket vonzzák. Másrészt a kronológián alapuló tárlatoknál benne van a pakliban, hogy a sok évszám és információ elijeszti a potenciális látogatókat.
A nemrég megnyitott Józsefvárosi Múzeum ezeknek szöges ellentéte: itt nem az időrend, hanem a VIII. kerülethez kapcsolódó történetek, tárgyak és a köréjük épült univerzum a vezérfonál. Ottjártunkkor annyira lekötött minket ez a szokatlan körítés és az izgalmas témák, hogy a délutánunk nagy részét ott is töltöttük.
A történetmesélésen alapul a kiállítás
Színes grafikák a falon, archív fotók, videók és számtalan korabeli tárgy vár minket a volt Józsefvárosi Galéria helyén nyitott múzeumban, ahol a Józsefváros-univerzum – Tárgyak és történetek a körúton innen és túl című állandó tárlaton ismerkedhetünk meg a kerület és tágabb értelemben Budapest történetével. A múzeum és a kiállítás fő koncepciója 2,5 évvel ezelőtt indult: ekkor kapták meg ezt a József körúti helyet és kezdték felépíteni a kerület gyűjteményét. Bármilyen meglepő, de (más kerületekkel ellentétben) nekik nem volt saját helytörténeti gyűjteményük és múzeumuk – mondta el Tamás István, a Józsefvárosi Múzeum igazgatója. Ami itt egészen egyedi, hogy az intézmény a helyi közösségek, a lakosság bevonásával, ajándékozás útján látott hozzá gyűjteménye építéséhez, és valójában ez a sok személyes sztori tette a kiállítást ennyire színessé.
A burjánzó történethalmazból a kurátorok 37-et emeltek be a kiállításba, többek között ott van a Blaha Lujza téri Nemzeti Színház története, Psota Irén egykori lakóháza (az elbontott ház eredeti kapuja a tárlat része), a Május 1. Ruhagyár és az olyan híres mesterek, mint Róth Miksa vagy Thék Endre műhelyének története is. Ezek persze a jól ismert józsefvárosi kapaszkodók, de mellettük olyan ismeretlen vagy kevésbé ismert témák is befértek, mint a Lichtman Cipőgyár, amely Amerikába, Ausztráliába és Indiába is szállított cipőket.
különösen tetszett, hogy itt egy sámlira ülve még a cipőnket is kivikszolhatjuk.
De említhetnénk a cigányzenészeket, a maratoni futó vendéglőjét vagy egy teljesen hétköznapi család történetét, melynek bútorai kalandosan kerültek a múzeum gyűjteményébe. A sztori röviden annyi, hogy gyakran jártak a József körúti átjáróház szűcsműhelyébe, szinte baráti viszony alakult ki közöttük, és amikor a család felszámolta az egykor otthonaként szolgált Rákóczi téri lakást, de a tárgyaikat, bútoraikat szerették volna jó helyen tudni, a szűcsmester összekötötte őket a Józsefvárosi Múzeummal. Így a kiállításon ma ott van a lakás eredeti – 1960-as, 1970-es évekbeli – bútoraiból néhány.
A lokálistól az országosig
Rengeteg a téma, széles a merítés – több mint 180 tárgyat mutatnak be az 1870-es évektől napjainkig –, mégsem válik nehezen értelmezhetővé vagy unalmassá a tárlat. Sőt, kifejezetten az teszi érdekessé és befogadhatóvá az egészet, hogy a helyiek történetein és tárgyi emlékein alapul – közelebb érezzük magunkhoz ezt a felfogást, mint az adatokat halmozó kiállításokét (ez persze nem jelenti azt, hogy azok ne lehetnének jók). Ha már az adatokat említettük,
a legrégebbi tárgy a Nemzeti Színház 1873-as zsebkönyve.
A cipőtisztítás mellett azt is szerettük, hogy bár a Józsefváros-univerzum alapvetően lokális témákat mutat be, mégis vannak itt olyan témák, amik fővárosi vagy országos jelentőségűek, ezáltal az általános műveltségünket is csiszolhatjuk. Ilyen például a házszentelés vagy a jegyrendszer bemutatása – előbbit a Tavaszmező utca 22/A épületének és egyik lakójának történetén keresztül ismerhetjük meg, utóbbit pedig Farkas Rafael vásárlási könyve révén.
Különféle minőségű és üzenetű történetek vannak itt, ebben a nagy kiállításban. Számomra kivételes, hogy a kerületben lebegő sztorik koncentráltan itt tudnak lenni
– jegyezte meg Tamás István.
Hosszan sorolhatnánk, hogy miért jó a Józsefvárosi Múzeum állandó kiállítása, de nem szeretnénk minden részletet bemutatni. Inkább arra ösztönzünk mindenkit, legyen kerületi vagy fővárosi, lakjon az ország bármely részén, hogy legalább egyszer térjen be a József körút 70.-be, és nézze meg ezt az univerzumot, ami szerintünk nemcsak a helytörténészek és a magunkfajta lelkes újságírók számára kincsesbánya, hanem bárki számára.
Elérhetőségek
Józsefvárosi Múzeum
