Az a jó a városban, hogy itt tényleg mindig felfedezhetünk valami újat, és olyan rejtett kincsekre bukkanhatunk, mint egy Lotz-freskó a Blaha Lujza tér közelében vagy ez a valamikor szebb napokat látott freskó egy józsefvárosi bérház falán.
Ha nyitott szemmel bóklászunk a városban, akkor egészen meglepő dolgokat fedezhetünk fel. Ezek lehetnek csodás vagy épp meghökkentő épületrészletek, ahogy átjáróházak, udvarok és a régi városfal maradványai, de rengeteg olyan, a régmúlt időkre emlékeztető dolgot is láthatunk, mint az egykori telefonfülkék, postaládák, kutak vagy cégérek. Ilyen rejtett kincs az a falfestmény is, ami egy józsefvárosi bérház tűzfalát borítja, bár ma már az enyészethez közeli állapotban várja a felfedezőket, és kell hozzá némi képzelőerő, hogy az ember kisilabizálja, vajon milyen lehetett új korában.
Érdekes világban találja magát az, aki a Koszorú utca, Magdolna utca környékén lófrál, főleg, ha a rendezett, turisták által is gyakran látogatott utcákhoz szokott. Itt egy picit megállt az idő, és beleláthatunk abba a Pestbe, amiről nem feltétlenül írnak a lapok: omladozó falak, bedeszkázott ablakok, elhagyott házak és üresen tátongó telkek, amelyekre bizony ráférne a rehabilitáció, de valahogy mindig kimaradnak a sorból. Jó hír, hogy azért itt is lesz a jövőben fejlesztés: a Koszorú utca 26. üres saroktelkén a tervek szerint egy kutyabarát kertet alakítanak ki, ami még az év első felében elkészülhet. Ha pedig már ott vagyunk a 26-os ház környékén, akkor érdemes a 24-be is becsengetni, mert a belső udvarban meglepő látványban lesz részünk.
Az idő eléggé meglátszik ezen a festményen, melynek készítőjéről sajnos nincs tudomásunk, és az épületről is meglehetősen keveset tudunk, azt viszont lehet tudni, hogy a földszinten üzemelt Mehringer Rezső kocsmája. A Koszorú és a Magdolna utca sarkán álló épületen máig látszik egy címer, amelyen még kivehető az egykori tulajdonos monogramja. Valamikor biztos csodásan festett az egész épület, amelybe öröm lehetett járni, főleg a kerthelyiségébe, ugyanis az udvara egy itáliai tájat ábrázoló freskót őriz.
N. Kósa Judit még a Népszabadságban írt a festményről, amelyen ma is kivehető a tó és a körülötte lévő hegyek, ahogy a ciprusok között megbújó villa is, de egyre jobban látszik rajta az elhanyagoltság. Bár az eredeti épületet az 1910-es években elbontották, a freskót szerencsére meghagyták, így aki ma bejut a bérház udvarára, láthat még egy szeletet a múltból.
(Borítókép: A Koszorú utca 24. épülete 1904-ben, Vincent Till Baumgartner - Fortepan)
