Kanyargó indák, tulipánok, színes homlokzatok és Zsolnay csempék – ezek jutnak eszünkbe, ha felmerül Lechner Ödön neve, de mielőtt a szecesszió nagymesterévé vált volna, egészen más épületeket tervezett. Van jó néhány budapesti bérház, amely előtt elsétálva eszünkbe sem jutna, hogy a magyarok építészzsenije, Lechner munkája. Új sorozatunkban híres építészeink fővárosi szárnypróbálgatásait mutatjuk be.

Lechner Ödön nevét mindenki ismeri, és ha más épületekről nem is, de az Iparművészeti Múzeumról a legtöbb fővárosi tudja, hogy ő tervezte. De milyen épületeket tervezett fiatalon, az egyetemről kikerülve, amikor még kereste a saját hangját? A színes, mázas, népmesébe illő épületei előtt annyira más stílusban alkotott, hogy ha nem mondanák meg nekünk az adott házakról, hogy Lechner tervezte azokat, valószínűleg rá sem jönnénk. Hogy miért? Mert belesimulnak a dualizmus kori városra jellemző bérházak sorába (a budapesti bérházakról itt írtunk bővebben).

Lechner és Pártos Gyula 1869-ben alapította meg tervezőirodáját, ahol eleinte az itthon divatos – többségében neoreneszánsz – stílusokban alkottak, és az igényeknek megfelelően bérházakra szakosodtak. Bár a legelső általuk tervezett budapesti épületet (Múzeum krt. 33.) a II. világháború után elbontották, így azt ma már nem láthatjuk, de érdemes felkeresni az alábbi 4 házat, mert érdekes, mennyi hasonlóságot fedezhetünk fel rajtuk.

Bajcsy-Zsilinszky út 34.

Lechner Ödön korai épületei az itáliai reneszánsz palotákat idézik, az egyik első fővárosi épületét Mándl Béla megrendelésére készítette, aki egy háromemeletes bérház tervezésével kereste fel az építészek irodáját. Bár klasszikus 19. századi pesti épületnek tűnik, megéri elmélyedni az apró részletekben, így például abban, hogy a kapu feletti erkélyt oroszlánfejek tartják. Érdekesség, hogy az 1871–76 között épült házon eredetileg sgraffitó díszítés is volt.

A két hasonló bérház

A Sas utca 9. szám alatti ház is beleolvad a bérházak sorába, és nem találunk rajta semmi olyan jelet, ami Lechner kézjegye lenne, pedig ő tervezte (bár az máig kérdés, hogy a Lechner–Pártos duóból itt mennyit tett hozzá ő maga az épülethez). Az 1872-re elkészült bérházat apósa, Primayer János építtette, és fontos adalék, hogy Lechner Ödön és családja is ebben a házban lakott. Amikor felesége, Irma meghalt, Lechner egészen Franciaországig menekült a gyász elől, ellenben gyermekei itt nevelkedtek, a nagyszülők felügyelete alatt. Érdekesség, hogy ezen az épületen már a fém is megjelenik: a belső udvar folyosóit vasoszlopok támasztják.

Nagyon hasonlít a Sas utcai épülethez a Szent István tér 3. (1871–74), de a párhuzamnál már csak az érdekesebb, hogy ezek pont egymás mögött vannak, és ha valaki ránéz a Google Mapsre, akkor még azt is látja, hogy a két ház alapjaiban ugyanaz, csak tükrözve vannak.

A különleges

Noha Lechner korai épületei a kor megszokott stílusát hozzák, a Veres Pálné utca és a Nyáry Pál utca sarkán álló bérház egy kicsit mégis kilóg a sorból. Ne várjuk még a szecessziót, de a Kecskemét város megbízásából épített házon a magyar történelem fontos alakjainak életnagyságú szobrai állnak: Hunyadi János, Árpád, Töhötöm, Koháry István az első emeleten, Hunyadi Mátyás, Lehel, Örs és Katona József a második emeleten látható, míg I. Rákóczi György, Ond, Szabolcs és Huba a legfelső szint fülkéibe került.

A kutatások szerint a sóskúti mészkőből készült szobrok Lotz Károly vázlatai alapján készültek, Kunst József mintázta és Dinnert Ferenc faragta ki őket. Az 1874-ben elkészült ház történetéhez még hozzátartozik, hogy földszintjén volt A Kecskeméti Házhoz nevű kávéház, ami a pesti jogászifjúság kedvelt mulatóhelye volt, ám az 1890-es években irányt váltottak, és inkább arról volt „híres”, hogy minden este női zenekar lépett fel, és privát szobára mehetett az, akinek arra támadt kedve.

Forrás:

A cikk az Arcanum Újságok felhasználásával készült.