Pesthidegkút, pontosabban Hidegkút nevét először egy IV. Béla uralkodása idején, 1255-ben keletkezett oklevél említi, ami alapján nagy bizonyossággal kijelenthető, hogy ekkor már rég létezett a későbbi nagyközség: a király a margitszigeti apácáknak adományozta a települést. Ennek ellenére sokáig tartotta magát az a magyarázat, hogy a falu Mátyásnak köszönheti a nevét. A monda szerint a király, akinek Solymáron volt vadászkastélya, a környéken vadászva megszomjazott, és egy ottani forrás vizéből ivott, majd az első korty után felkiáltott, hogy „hidegkút”, mert annyira hűs volt a víz, na és erről kapta a település a nevét, ám ennek ellentmond az említett oklevél. Vagyis azt, hogy pontosan ki adta a település nevét, nem tudni, de IV. Béla idejében már biztosan megvolt.
A Pest előtagot Hidegkút a 20. század első felében kapta, és két dologra utalt: egyfelől magára a fővárosra, ami nagyon közel feküdt, és aminek inkább a pesti oldala volt a jelentősebb, másfelől pedig Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyére, ami 1876 és 1950 között létezett, és aminek Hidegkút is a része volt. De a helyzet mégsem ennyire egyszerű, mert már maga Pest neve sem az: bár a pesti oldalhoz kötjük automatikusan, de alapvetően mégis Budához kötődik, akár lehetne ma Buda neve is az, hogy Pest.
A Pest név a honfoglalás korába vezet vissza, és a Gellért-hegyhez kötődik. A szláv eredetű szó azt jelenti, barlang, sziklaüreg, amit a régi magyarok is átvettek, és a kemencét nevezték így: pest. A Gellért-hegyen hévizes barlangok (forró kemencék, vagyis forró pestek) voltak, ezért Pest-hegynek nevezték el, a lábánál lévő kikötőt pedig Pest-révnek. Innen került át aztán a név a másik oldalra, ellenben Buda „pestezése” sem felejtődött el, de azért Pesthidegkút nem innen kapta a nevét elsősorban, hanem az említett vármegyéhez tartozás okán.
Visszatérve Pesthidegkútra, a falut IV. Béla élesztette újra telepesek behívásával, merthogy a tatárok másfél évtizeddel korábban a földdel tették egyenlővé. A törökök aztán hasonlóan jártak el vele, Hidegkút pedig csak az 1700-as évek első felében kezdett ismét talpra állni. A falu ekkor kapott templomot is. Komolyabb fejlődésnek viszont a 20. század első felében indult: gyarapodott a lakosság, és így nőtt a település mérete is. 1950. január 1-jén lett Budapest és a II. kerület része, egykori területén manapság 10 városrész osztozik.
(Borítókép: Drimbe József – Fortepan)
