A máig azonosítatlan sorozatgyilkos, Hasfelmetsző Jack 1888 őszén mindössze néhány hónapon keresztül szedte áldozatait a londoni Whitechapel elszegényedett negyedben, mégis beírta magát a történelembe. A Hasfelmetsző Jacknek tulajdonított támadások célpontjában jellemzően prostituált nők álltak, akik London East End nyomornegyedeiben éltek és dolgoztak. A torkukat a hasi csonkítás előtt elvágták, az áldozatok közül legalább három belső szervének eltávolítása arra a feltételezésre vezetett, hogy a gyilkosnak van valamilyen anatómiai vagy sebészeti ismerete. 1888 szeptemberében és októberében felerősödtek a pletykák arról, hogy a gyilkosságok összefüggenek, és számos levél érkezett a médiához és a Scotland Yardhoz olyan személyektől, akik állítólagosan az elkövetők voltak.
A „Hasfelmetsző Jack” név egy ilyen levélből származik. Írója azt állította magáról, hogy ő a gyilkos, de az írásról széles körben úgy tartják, hogy nem volt igazi, és valószínűleg újságírók vetették papírra, hogy felkeltsék az érdeklődést a történet iránt, és növeljék újságjaik eladását. A média széles körű tudósítása hatalmas nemzetközi hírnevet szerzett a Hasfelmetszőnek, legendássá tették a nevét.
Az 1888 és 1891 között Whitechapelben és Spitalfieldsben elkövetett 11 brutális gyilkosság sorozatának rendőrségi nyomozása nem tudta az összes tettet egyértelműen az 1888-as gyilkosságokhoz kötni. Ezek közül 5 áldozatot – Mary Ann Nichols, Annie Chapman, Elizabeth Stride, Catherine Eddowes és Mary Jane Kelly – „a kanonikus ötösnek” nevezik, és gyakran az 1888. augusztus 31. és november 9. közötti gyilkosságokat hozzák összefüggésbe a sorozatgyilkossal. A szörnyű eseteket soha nem sikerült megoldani, a bűncselekményeket övező legendák a folklór részeivé váltak, és a mai napig megragadják az emberek képzeletét.
A féltékeny böllér esete a pokróccal
A magyarok képzeletét is, természetesen. Bár a sorozatgyilkosságok 1888 novemberében lezárultak, 1889-ben komoly pánik tört ki Újpesten. Híre ment ugyanis, hogy Hasfelmetsző Jack Londonból ide helyezte át törzshelyét, hogy a sötét utcákat járva egyszer csak lecsapjon újabb áldozataira. Bár mai szemmel nézve elég abszurdnak hat, miért pont Magyarországot szemelte volna ki erre az aljas célra, a lakosok igencsak komolyan vették a fenyegetést:
alkonyatkor kisdobos adta hírül, hogy mindenki zárja be a kaput, a nők pedig ne menjenek az utcára egy gyanúsan ólálkodó alak miatt, aki feltételezhetően maga Hasfelmetsző.
Ám voltak, akik nem hagyták magukat megrémiszteni, és a tettek mezejére léptek, hátha ők lesznek majd a hírhedt sorozatgyilkos lefülelői: 1889. december 12-én éjszaka két férfi „hajtóvadászatra” indult az üresen kongó utcákon, és valóban megpillantották az egyik sarkon a rémet, oldalán egy késsel. A két férfi megőrizve lélekjelenlétét a kétes alak mögé lopózott, és egy pokrócot dobtak a fejére, majd zsákmányukat alaposan beletekerve meg sem álltak a városházáig. A bátor tett hírére akkorra már rengeteg ember gyűlt össze, a pánikot pedig csak fokozta, hogy a szabadon himbálódzó kés átszakította a szövetet, hegye valóban véres volt. A sokk azonban nem sokáig tartott, a pokrócba tekert alak ugyanis nem volt más, mint a helyi böllér, aki valóban felmetszett pár hasat a munkája során – főként disznókét. Az is kiderült, miért rémisztgetett sötétedés után az utcákon: meg akarta akadályozni, hogy csalfa neje kimaradozzon éjszakánként.
Hasfelmetsző-másolók Budapesten
Hasfelmetsző Jack neve később is feltűnt a Budapesti Hírlap és a Pesti Hírlap hasábjain 1893-ban, előbbi lap „Jack Budapesten” címmel jelentette meg a cikkét. A témát az szolgáltatta, hogy egy prostituáltat megöltek, és nem sokkal később egy másikat is megpróbáltak meggyilkolni, emiatt az újságírók azt feltételezték, hogy ugyanaz lehet a tettes mindkét ügyben, ráadásul nem más, mint maga Hasfelmetsző Jack.
Akkoriban egyébként is meglehetősen gyakoriak voltak a prostituáltgyilkosságok, a sajtó pedig egymásra licitált a címadások tekintetében is: „Megfojtottak egy leányt”, „Rablógyilkosság a fővárosban”, „Leány gyilkosság az Erzsébet városban”, „A tévedt nő halála”, „Rablógyilkosság a Dob utcában” stb. A gyilkosságok áldozatai – Manicza Anna szobalány, Müller Teréz cselédlány, Bjelobaba Mária kávéházi kasszírnő, Schwarcz Johanna – mind prostituáltak is voltak, teljesen egyedül éltek, családjuktól, férfiaktól függetlenül tartották el magukat, így sajnos könnyű prédájává válhattak a gyilkosoknak. A Hasfelmetszőről szóló szóbeszédeknek ráadásul alapot szolgáltathatott az is, hogy Manicza Anna és Bjelobaba Mária esetében nem sikerült elfogni a tettest.
A 19. század végén még két esetben merült fel Hasfelmetsző neve. 1885-ben fényes nappal a Haris-bazár szomszédságában lévő egyik apartmanban hidegvérrel meggyilkoltak egy prostituáltat, Peschek Veronát és nyolcéves unokahúgát. A magyar „Hasfelmetsző Jacket” két napon belül letartóztatták.
Ám sosem lett meg az elkövetője az 1898-as vízivárosi kéjgyilkosságnak, amely kapcsán sok újságíró a tíz évvel korábban Londonban tevékenykedő Hasfelmetsző Jack tevékenységéhez hasonlította a kegyetlen gyilkost, a módszerét tekintve nem alaptalanul. 1898. június 24-én délután a vízivárosi katonai temető melletti polgári temetőben, a Roderer kripta közelében egy idős asszony holttestére bukkantak a munkások. A Pesti Napló cikke szerint:
„A holttest nyakán, a jobb oldalon egy négy centiméter hosszú, szúrva metszett seb volt, azonkívül a mellkas baloldalán, a szegycsont mellett egy két centiméter hosszú, éles szélű szúrt seb, végre a hason három szúrás volt, melyek mindegyike okvetetlen halálos. A hulla zsebei ki voltak fordítva, s a nyakán a vékony fekete zsinór el volt szakítva, ami arra enged következtetni, hogy a gyilkos a tett elkövetése után áldozatát kifosztotta. A meggyilkolt kilétét mindeddig nem tudták megállapítani. Egyike a megjelent rendőröknek az asszonyban egy foglalkozásnélküli csavargónőre ismert, de nevét ő sem tudta megmondani. A megindított vizsgálat megállapította, hogy ma délután a temetőben magas, sovány szőke, züllött csavargót láttak kóborolni. A rendőrség azt hiszi, hogy minden valószínűség szerint ő a gyilkos, és erélyesen körözteti. Az éj folyamán több gyanús alakot be is vittek a főkapitánysághoz, de mindeddig a gyilkost nem sikerült kézrekeriteni.”
Később sikerült azonosítani az áldozatot, aki egy idős napszámos vagy munkásasszony, özvegy Podolszky Alajosné, született Wend (máshol Wendl) Anna volt, és apja sírjához indult imádkozni. A nyomozók két csavargót is kihallgattak, de egyikre sem sikerült rábizonyítani a gyilkosságot. A Hasfelmetsző akkor került képbe, amikor a boncolás közben kiderült, hogy a gyilkos nagy szakértelemmel valóságos orvosi boncolást vitt véghez a szerencsétlen asszony tetemén.
„Az orvosokban, mig a boncolási jegyzőkönyvet megírták, megerősödött a gyanú, hogy itt nem közönséges rablógyilkosságról van szó, hanem sokkal valószínűbb, hogy az öreg Podolszkyné úgynevezett kéjgyilkosság áldozata lett, oly módon, mint azok a szerencsétlen leányok, kiket London Whitechapel negyedében a hasmetsző Jack pusztított el”
– írták, feltételezve, hogy a gyilkos inspirációt meríthetett a hírhedt sorozatgyilkos „munkamódszeréből”. Ahogy telt-múlt az idő, egyre valószínűbbé vált, hogy a másoló magyar tettest sem tudják kézre keríteni, és a vízivárosi temetői kéjgyilkosság ügye a mai napig megoldatlan, ahogy a valódi Hasfelmetsző Jack kilétére sem derült fény a hosszan tartó és kiterjedt nyomozás dacára sem.
Felhasznált irodalom:
- Vajon járt-e Hasfelmetsző Jack Újpesten?
- Völgyi Réka: Prostituált képek a XX. századi eleji Budapesten
- CSI Budapest: A zugligeti hasfelmetsző
(Borítókép: Wikipedia Commons)