Minden idők leghírhedtebb gyilkosa, a London egyik külkerületében, Whitechapelben tevékenykedő Hasfelmetsző Jack személyét és kilétét máig nem sikerült megfejteni, nem csoda, hogy könyvek, filmek, legendák, feltételezések, pletykák sora látott napvilágot róla az idők folyamán. De vajon igaz, hogy Budapestre helyezte át tevékenységét?

A máig azonosítatlan sorozatgyilkos, Hasfelmetsző Jack 1888 őszén mindössze néhány hónapon keresztül szedte áldozatait a londoni Whitechapel elszegényedett negyedben, mégis beírta magát a történelembe. A Hasfelmetsző Jacknek tulajdonított támadások célpontjában jellemzően prostituált nők álltak, akik London East End nyomornegyedeiben éltek és dolgoztak. A torkukat a hasi csonkítás előtt elvágták, az áldozatok közül legalább három belső szervének eltávolítása arra a feltételezésre vezetett, hogy a gyilkosnak van valamilyen anatómiai vagy sebészeti ismerete. 1888 szeptemberében és októberében felerősödtek a pletykák arról, hogy a gyilkosságok összefüggenek, és számos levél érkezett a médiához és a Scotland Yardhoz olyan személyektől, akik állítólagosan az elkövetők voltak.

A „Hasfelmetsző Jack” név egy ilyen levélből származik. Írója azt állította magáról, hogy ő a gyilkos, de az írásról széles körben úgy tartják, hogy nem volt igazi, és valószínűleg újságírók vetették papírra, hogy felkeltsék az érdeklődést a történet iránt, és növeljék újságjaik eladását. A média széles körű tudósítása hatalmas nemzetközi hírnevet szerzett a Hasfelmetszőnek, legendássá tették a nevét.

Az 1888 és 1891 között Whitechapelben és Spitalfieldsben elkövetett 11 brutális gyilkosság sorozatának rendőrségi nyomozása nem tudta az összes tettet egyértelműen az 1888-as gyilkosságokhoz kötni. Ezek közül 5 áldozatot – Mary Ann Nichols, Annie Chapman, Elizabeth Stride, Catherine Eddowes és Mary Jane Kelly – „a kanonikus ötösnek” nevezik, és gyakran az 1888. augusztus 31. és november 9. közötti gyilkosságokat hozzák összefüggésbe a sorozatgyilkossal. A szörnyű eseteket soha nem sikerült megoldani, a bűncselekményeket övező legendák a folklór részeivé váltak, és a mai napig megragadják az emberek képzeletét.

A féltékeny böllér esete a pokróccal

A magyarok képzeletét is, természetesen. Bár a sorozatgyilkosságok 1888 novemberében lezárultak, 1889-ben komoly pánik tört ki Újpesten. Híre ment ugyanis, hogy Hasfelmetsző Jack Londonból ide helyezte át törzshelyét, hogy a sötét utcákat járva egyszer csak lecsapjon újabb áldozataira. Bár mai szemmel nézve elég abszurdnak hat, miért pont Magyarországot szemelte volna ki erre az aljas célra, a lakosok igencsak komolyan vették a fenyegetést:

alkonyatkor kisdobos adta hírül, hogy mindenki zárja be a kaput, a nők pedig ne menjenek az utcára egy gyanúsan ólálkodó alak miatt, aki feltételezhetően maga Hasfelmetsző.

Ám voltak, akik nem hagyták magukat megrémiszteni, és a tettek mezejére léptek, hátha ők lesznek majd a hírhedt sorozatgyilkos lefülelői: 1889. december 12-én éjszaka két férfi „hajtóvadászatra” indult az üresen kongó utcákon, és valóban megpillantották az egyik sarkon a rémet, oldalán egy késsel. A két férfi megőrizve lélekjelenlétét a kétes alak mögé lopózott, és egy pokrócot dobtak a fejére, majd zsákmányukat alaposan beletekerve meg sem álltak a városházáig. A bátor tett hírére akkorra már rengeteg ember gyűlt össze, a pánikot pedig csak fokozta, hogy a szabadon himbálódzó kés átszakította a szövetet, hegye valóban véres volt. A sokk azonban nem sokáig tartott, a pokrócba tekert alak ugyanis nem volt más, mint a helyi böllér, aki valóban felmetszett pár hasat a munkája során – főként disznókét. Az is kiderült, miért rémisztgetett sötétedés után az utcákon: meg akarta akadályozni, hogy csalfa neje kimaradozzon éjszakánként.

Hasfelmetsző-másolók Budapesten

Hasfelmetsző Jack neve később is feltűnt a Budapesti Hírlap és a Pesti Hírlap hasábjain 1893-ban, előbbi lap „Jack Budapesten” címmel jelentette meg a cikkét. A témát az szolgáltatta, hogy egy prostituáltat megöltek, és nem sokkal később egy másikat is megpróbáltak meggyilkolni, emiatt az újságírók azt feltételezték, hogy ugyanaz lehet a tettes mindkét ügyben, ráadásul nem más, mint maga Hasfelmetsző Jack.

Akkoriban egyébként is meglehetősen gyakoriak voltak a prostituáltgyilkosságok, a sajtó pedig egymásra licitált a címadások tekintetében is: „Megfojtottak egy leányt”, „Rablógyilkosság a fővárosban”, „Leány gyilkosság az Erzsébet városban”, „A tévedt nő halála”, „Rablógyilkosság a Dob utcában” stb. A gyilkosságok áldozatai – Manicza Anna szobalány, Müller Teréz cselédlány, Bjelobaba Mária kávéházi kasszírnő, Schwarcz Johanna – mind prostituáltak is voltak, teljesen egyedül éltek, családjuktól, férfiaktól függetlenül tartották el magukat, így sajnos könnyű prédájává válhattak a gyilkosoknak. A Hasfelmetszőről szóló szóbeszédeknek ráadásul alapot szolgáltathatott az is, hogy Manicza Anna és Bjelobaba Mária esetében nem sikerült elfogni a tettest.

A 19. század végén még két esetben merült fel Hasfelmetsző neve. 1885-ben fényes nappal a Haris-bazár szomszédságában lévő egyik apartmanban hidegvérrel meggyilkoltak egy prostituáltat, Peschek Veronát és nyolcéves unokahúgát. A magyar „Hasfelmetsző Jacket” két napon belül letartóztatták.

Ám sosem lett meg az elkövetője az 1898-as vízivárosi kéjgyilkosságnak, amely kapcsán sok újságíró a tíz évvel korábban Londonban tevékenykedő Hasfelmetsző Jack tevékenységéhez hasonlította a kegyetlen gyilkost, a módszerét tekintve nem alaptalanul. 1898. június 24-én délután a vízivárosi katonai temető melletti polgári temetőben, a Roderer kripta közelében egy idős asszony holttestére bukkantak a munkások. A Pesti Napló cikke szerint:

„A holttest nyakán, a jobb oldalon egy négy centiméter hosszú, szúrva metszett seb volt, azonkívül a mellkas baloldalán, a szegycsont mellett egy két centiméter hosszú, éles szélű szúrt seb, végre a hason három szúrás volt, melyek mindegyike okvetetlen halálos. A hulla zsebei ki voltak fordítva, s a nyakán a vékony fekete zsinór el volt szakítva, ami arra enged következtetni, hogy a gyilkos a tett elkövetése után áldozatát kifosztotta. A meggyilkolt kilétét mindeddig nem tudták megállapítani. Egyike a megjelent rendőröknek az asszonyban egy foglalkozásnélküli csavargónőre ismert, de nevét ő sem tudta megmondani. A megindított vizsgálat megállapította, hogy ma délután a temetőben magas, sovány szőke, züllött csavargót láttak kóborolni. A rendőrség azt hiszi, hogy minden valószínűség szerint ő a gyilkos, és erélyesen körözteti. Az éj folyamán több gyanús alakot be is vittek a főkapitánysághoz, de mindeddig a gyilkost nem sikerült kézrekeriteni.”

Később sikerült azonosítani az áldozatot, aki egy idős napszámos vagy munkásasszony, özvegy Podolszky Alajosné, született Wend (máshol Wendl) Anna volt, és apja sírjához indult imádkozni. A nyomozók két csavargót is kihallgattak, de egyikre sem sikerült rábizonyítani a gyilkosságot. A Hasfelmetsző akkor került képbe, amikor a boncolás közben kiderült, hogy a gyilkos nagy szakértelemmel valóságos orvosi boncolást vitt véghez a szerencsétlen asszony tetemén.

„Az orvosokban, mig a boncolási jegyzőkönyvet megírták, megerősödött a gyanú, hogy itt nem közönséges rablógyilkosságról van szó, hanem sokkal valószínűbb, hogy az öreg Podolszkyné úgynevezett kéjgyilkosság áldozata lett, oly módon, mint azok a szerencsétlen leányok, kiket London Whitechapel negyedében a hasmetsző Jack pusztított el”

– írták, feltételezve, hogy a gyilkos inspirációt meríthetett a hírhedt sorozatgyilkos „munkamódszeréből”. Ahogy telt-múlt az idő, egyre valószínűbbé vált, hogy a másoló magyar tettest sem tudják kézre keríteni, és a vízivárosi temetői kéjgyilkosság ügye a mai napig megoldatlan, ahogy a valódi Hasfelmetsző Jack kilétére sem derült fény a hosszan tartó és kiterjedt nyomozás dacára sem.

Felhasznált irodalom:

(Borítókép: Wikipedia Commons) 

Címkék