Írtunk már korábban a XVI. kerület titkos kastélyáról, illetve Rákosmente évtizedek óta süllyedő kastélyáról is, de a külvárosi kúriák sora ezzel nem ér véget, ugyanis van a XVII. kerületben még egy kastély, mely már a 18. század óta áll a helyén: ez a Podmaniczky–Vigyázó-kastély.
Rákoskeresztúr fejlődése akkor indult be igazán, amikor a Podmaniczky család lett a birtokosa. 1715-ben került Podmaniczky Jánoshoz a birtok, aki viszonylag hamar uradalmat és majorságot alakított itt ki egy kúriával – ez ma a Pesti úti kastély melléképülete. A ma is látható barokk kastély főépületét az 1760-as években építették, de mai formáját valójában az 1800-as években nyerte el, amikor összekötötték a melléképületet és a főépületet.
A birtokból a 18. század végén országszerte híres mintagazdaság lett, itt próbálkoztak meg az országban először burgonyát termeszteni. A kastélynak az 1838-as árvíz idején is fontos szerep jutott: Podmaniczky III. János befogadott mindenkit, akit kiöntött az ár, és ő maga is idemenekült családjával az Üllői úti házából.
A Vigyázó nevet az 1860-as években vette fel, amikor Podmaniczky Zsuzsanna feleségül ment gróf Vigyázó Sándorhoz. Érdekesség, hogy
a házaspár végakaratában kikötötte, HOGY amennyiben a fiUk örökös nélkül hal meg, a vagyon, így a kastély és a birtok is, a Magyar Tudományos Akadémiára szállJON.
A végrendeletet fiuk, Ferenc tiszteletben tartotta – így Széchenyi István óta a Vigyázók voltak az MTA legjelentősebb adományozói. Vigyázó Ferenc halála után a már tulajdonosnak számító Akadémia az 1930-as években felparcellázta a birtok két részét, és családi házas városrészeket hozott létre – ez lett a Régiakadémiatelep és az Akadémiaújtelep.
A kastélyt – a család kérésének megfelelően – múzeumként tartották fenn: itt helyezték el a Vigyázó-gyűjteményeket (festmény-, óragyűjtemény, ötvösmunkák), valamint a család pesti házából és több kastélyából származó, muzeális értékű bútorokat is. A II. világháború során a gyűjtemény egy része, köztük Mányoki Ádám képei, az MTA pincéjében, ládákban vészelte át a front átvonulását, de a helyben maradt kerámia-, üvegműtárgyak, berendezési tárgyak elpusztultak, eltűntek, számos irattal együtt.
A birtokon volt egy mauzóleum is, amit a Vigyázó család hirtelen elhunyt kisfiuk számára építtetett a 20. század elején. Az épületet az a Meinig Artúr tervezte, aki a zuglói Stefánia Palotát és a Wenckheim-palotát (ismertebb nevén Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár) is, a kápolnarészében Körösfői-Kriesch Aladár festményei voltak. A mauzóleumot antik romokat utánzó oszlopok ölelték körbe. Az épületet a háború során teljesen feldúlták, a maradványok is eltűntek, végül 1965-ben felrobbantották. A 2000-es évek elején alapjait ásatáson feltárták, és egy emlékhelyet alakítottak ki a helyén.
Bár a kastélyt a háború után műemléki gondossággal helyreállították,
a szocialista rendszer a többi kastélyhoz hasonlóan ezt is államosította, belső tereiben iskolát, gyermekotthont alakítottak ki, impozáns parkját a rekonstrukció során oda nem illő építményekkel tették tönkre. A 90-es években sem volt túl szerencsés az épület: vandálok felgyújtották, és a teteje teljesen leégett, míg a többi részét a tűz oltása során a víz tette tönkre. A 2000-es években eredeti állapotának megfelelően felújították, azóta rendezvényhelyszínként működik, ahol többek között színházi előadásokat, koncerteket, tréningeket és esküvőket tartanak.
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
