Még mindig kevés fővárosi merészkedik ki Rákosmentére, mivel ezt már olyan messzinek gondolják a belvárostól, mintha vidékre mennének. Ám jó hír, hogy ma már elég jó a közösségi közlekedés ahhoz, hogy megérje elindulni a XVII. kerület felfedezésére. Aki elmegy egészen Rákoskeresztúrig, az megnézheti a Podmaniczky család csodás barokk kastélyát is, mely már a 18. század óta áll a kerületben.
Írtunk már korábban a XVI. kerület titkos kastélyáról, illetve Rákosmente évtizedek óta süllyedő kastélyáról is, de a külvárosi kúriák sora ezzel nem ér véget, ugyanis van a XVII. kerületben még egy kastély, mely már a 18. század óta áll a helyén: ez a Podmaniczky–Vigyázó-kastély.
Rákoskeresztúr fejlődése akkor indult be igazán, amikor a Podmaniczky család lett a birtokosa. 1715-ben került Podmaniczky Jánoshoz a birtok, aki viszonylag hamar uradalmat és majorságot alakított itt ki egy kúriával – ez ma a Pesti úti kastély melléképülete. A ma is látható barokk kastély főépületét az 1760-as években építették, de mai formáját valójában az 1800-as években nyerte el, amikor összekötötték a melléképületet és a főépületet.
A birtokból a 18. század végén országszerte híres mintagazdaság lett, itt próbálkoztak meg az országban először burgonyát termeszteni. A kastélynak az 1838-as árvíz idején is fontos szerep jutott: Podmaniczky III. János befogadott mindenkit, akit kiöntött az ár, és ő maga is idemenekült családjával az Üllői úti házából.
A Vigyázó nevet az 1860-as években vette fel, amikor Podmaniczky Zsuzsanna feleségül ment gróf Vigyázó Sándorhoz. Érdekesség, hogy
a házaspár végakaratában kikötötte, HOGY amennyiben a fiUk örökös nélkül hal meg, a vagyon, így a kastély és a birtok is, a Magyar Tudományos Akadémiára szállJON.
A végrendeletet fiuk, Ferenc tiszteletben tartotta – így Széchenyi István óta a Vigyázók voltak az MTA legjelentősebb adományozói. Vigyázó Ferenc halála után a már tulajdonosnak számító Akadémia az 1930-as években felparcellázta a birtok két részét, és családi házas városrészeket hozott létre – ez lett a Régiakadémiatelep és az Akadémiaújtelep.
A kastélyt – a család kérésének megfelelően – múzeumként tartották fenn: itt helyezték el a Vigyázó-gyűjteményeket (festmény-, óragyűjtemény, ötvösmunkák), valamint a család pesti házából és több kastélyából származó, muzeális értékű bútorokat is. A II. világháború során a gyűjtemény egy része, köztük Mányoki Ádám képei, az MTA pincéjében, ládákban vészelte át a front átvonulását, de a helyben maradt kerámia-, üvegműtárgyak, berendezési tárgyak elpusztultak, eltűntek, számos irattal együtt.
A birtokon volt egy mauzóleum is, amit a Vigyázó család hirtelen elhunyt kisfiuk számára építtetett a 20. század elején. Az épületet az a Meinig Artúr tervezte, aki a zuglói Stefánia Palotát és a Wenckheim-palotát (ismertebb nevén Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár) is, a kápolnarészében Körösfői-Kriesch Aladár festményei voltak. A mauzóleumot antik romokat utánzó oszlopok ölelték körbe. Az épületet a háború során teljesen feldúlták, a maradványok is eltűntek, végül 1965-ben felrobbantották. A 2000-es évek elején alapjait ásatáson feltárták, és egy emlékhelyet alakítottak ki a helyén.
Bár a kastélyt a háború után műemléki gondossággal helyreállították,
a szocialista rendszer a többi kastélyhoz hasonlóan ezt is államosította, belső tereiben iskolát, gyermekotthont alakítottak ki, impozáns parkját a rekonstrukció során oda nem illő építményekkel tették tönkre. A 90-es években sem volt túl szerencsés az épület: vandálok felgyújtották, és a teteje teljesen leégett, míg a többi részét a tűz oltása során a víz tette tönkre. A 2000-es években eredeti állapotának megfelelően felújították, azóta rendezvényhelyszínként működik, ahol többek között színházi előadásokat, koncerteket, tréningeket és esküvőket tartanak.
