Európa egyik legnagyobb játékboltja
A Metro Klub a Dohány utca és a Síp utca sarkán állt (cím szerint az előbbiben, a 22. szám alatt), és legalább akkora kultusz övezte a 60-as években, mint a 90-esekben a Tilos az Á-t vagy a 2000-esekben a Kultiplexet. Aki azt feltételezi, hogy a klubnak köze volt a közelben a föld alatt elhaladó metróhoz vagy Zorán egykori zenekarához, a Metróhoz, nem téved – mindkettőnek fontos szerep jutott a hely történetében. Ám előtte az épületben működött a 20. század első évtizedeinek egyik legnagyobb játékboltja.
A szép szecessziós épület a Vágó testvérek (József és László) tervei alapján épült fel 1908-ban, méghozzá az akkor már jó nevű gyerekjáték-kereskedés, a Késmárky és Illés megrendelésére, bár Késmárky Károly ekkor már nem élt, az üzletet Illés Ferenc vitte, vagyis az épületet is ő rendelte meg. Amire azért volt szükség, mert a jól menő üzlet addigra kinőtte a korábbi helyét. Az 1909-ben megnyitott Árkád Bazárnak mindenki a csodájára járt, egyfelől az áruház irdatlan méretei és óriási árukészlete, másfelől az épület gyönyörűsége miatt is (a homlokzatra színes Zsolnay kerámiadíszek kerültek, különféle mesejelenetek, állatfigurák, ólomkatonák és hintalovak). Így lelkendezett a Tolnai Világlapja a megnyitás évében:
„A legnagyobb csendben, minden feltűnést és vásári zajt kerülve, a főváros gyermekserege a napokban új és csodálatos látnivalót kapott. A Rákóczi-út, Dohány- és Sip-utczák keresztezésénél a gyermekmesék világa öltött testet. Minden izében nagyszabású és európai színvonalon álló gyermekjáték-áruházat építtetett a régi és jóhírnevű Késmárky és Illés-czég. Igen szép látnivaló a hatalmas ötemeletes palota, melynek árkádjai alatt járva-kelve, csodálattal látjuk a változatos játékok tömegét. A belső csarnokokban látunk babákat számlálhatatlan mennyiségben, páratlan műgonddal összeállítva a föld minden emberfajának viselete szerint. A téli sport, a modern ródlizás minden változata szánjai, a villamos vasutak, tengeri hajók és torpedók olyan választéka, amilyenre eddig példa nem volt. Ami pedig a kisgyermek legkedvesebb játékát, a hintalovat illeti, azt ezerszámra találjuk a legegyszerűbbtől a legdíszesebbig. A Késmárky és Illés czég Árkád-bazár-ja páratlanul áll a maga nemében, mert a szegény munkás embertől a milliomosig, a demokrata apától az automobilon érkező mágnás asszonyig mindenki megtalálhatja azt a játékot, amit vagyoni viszonyaihoz mérten megvehet gyermekének. A filléres játékszertől a legmagasabb igényekig sok ezer variáczióban van ott felhalmozva minden, amiben gyermek gyönyört talál. A Késmárky és Illés-czég több mint harmincz év óta egyre fokozatosabban szerezte meg hírnevét nemcsak itthon, hanem a külföldön is, úgyszólván az egész világ előtt, mit hangosan bizonyít a világ leglátogatottabb fürdőhelyén, Karlsbadban már harmincz év óta fennálló fióküzlet is. És most, mikor esténkint a villamos fényárban csillogó fayence-diszitéssel kirakott áruház előtt a fővárosi közönség gyönyörködik, azt képzeli, hogy a mesék országában tündérpalota előtt áll, melynek ablakaiból ezer aranyhajú baba mosolyog le reája.”
Autó, metró és a Metro Klub
Az I. világháború és Trianon tett be az üzletnek, merthogy az áruház játékait olyan területen gyártották, amely végül Szlovákiához került, ez pedig megnehezítette a cég dolgát, ami 1924-re tönkre is ment. Ám az épület nem maradt sokáig üresen. A már említett Illés Ferenc és új üzleti partnerei, Schmalc József és Mittelmann János mérnök megnyitották a korszak legmodernebb, minden komforttal fölszerelt autógarázsát és -szalonját, az Autó Palace-t. A cég szépen el is muzsikált a II. világháború végéig, amikor is államosították, majd 1946-ban meg is szűnt. Az elkobzott épületet ekkor átalakították, majd pedig odaadták a Szakszervezetek Országos Tanácsának, ami itt nyitotta meg az Egressy Gábor Művészeti Klubját. Ennek célja az ismeretterjesztés volt, és az olvasás, a színház meg a művészetek népszerűsítése a munkásság körében színházi előadások, irodalmi pályázatok, felolvasóestek és kiállítások megszervezésével.
Az újabb változás az 1960-as években jött, a metróépítés elhúzódásának köszönhetően. Első körben 1953-ra kellett volna elkészülnie a metrónak, de az építkezést leállították, majd 10 évig nem történt semmi. Ekkor viszont született egy határozat, hogy 1973-ig – ha törik, ha szakad – a metrónak meg kell épülnie. A pártvezetés amolyan mézesmadzagnak szánta, de tett egy gesztust is a metró építőinek: nekik adta az egykori Árkád Bazár épületét, a Központi Építő Vállalat pedig arra gondolt, hogy az építőmunkások számára kialakít benne egy szórakozóhelyet. És ez volt az a pillanat, amikor a Metro Klub is bekerült a képbe. Ami akkor egyébként már működött, csak egy másik helyen.
Az 50-es évek legvégén a mai Centrál Kávéház helyén működött a Metró Mélyépítő Vállalat üzemi étkezdéje és kultúrháza, annak alagsorában pedig a Hordó nevű kocsma. Első körben itt volt a Metro Klub, ami később előbb a Petőfi Sándor utcába, majd a Rákóczi út 66 alá. költözött, majd 1966-ban megtalálta végső helyét a Dohány utcában, ahol pár évre Budapest egyik legfelkapottabb, legmenőbb helyévé vált. Pedig ahogy az ott abban az időben rendszeresen fellépő Zorán visszaemlékezett rá, a klub egyáltalán nem volt vonzó, épp ellenkezőleg. Semmi hangulata nem volt, lehangoló volt a belső berendezése, és csak akkor változott meg, amikor megtelt fiatalokkal és rákezdett a zenekar is.
Buli a Metro
A Metro zenekar eredetileg Zenith néven lépett fel, és az akkoriban menőnek számító külföldi zenekarok és előadók (például Shadows, Rolling Stones, Beatles, Kinks, Roy Orbison, Cliff Richard) számait adta elő. Az ide-oda költöző Metro Klub volt a törzshelyük, és amikor a klubbal együtt ők is átcuccoltak a Dohány utcába, felvették a klub nevét, és Metro lett belőlük. Eközben a zenekar többször is átalakult, az alapító testvérpár, Sztevanovity Zorán és Dusán jelentették az állandóságot. A klasszikusnak számító és már saját dalokat is szerző felállás (Frenreisz Károllyal, Schöck Ottóval és Brunner Győzővel) 1966-ra alakult ki. A klub és a zenekar ekkor élte fénykorát.
A Metro Klub menőségi státuszát jól jelzi, hogy a korszak fiataljairól és a megváltozott szórakozási formákról szóló filmet, Kovács András 1969-es, Extázis 7-től 10-ig című dokumentumfilmjét nagy részben itt forgatták, és megszólalt benne az akkori zenei élet szinte minden résztvevője, nem csak Zoránék. De a klubban vették fel a hazai könnyűzene történetének legelső koncertalbumát is – Egy este a Metro Klubban címmel – 1970-ben, amely természetesen a Metro zenekar kiadványa volt. De hiába a szép idők, a 70-es évek közepére a klubnak leáldozott, a rossznyelvek szerint azért, mert egyre alacsonyabb színvonalú előadókat hívtak meg fellépni, és a régebben tapasztalt tumultus, a sok fiatal egy idő után egyszerűen elkerülte a helyet. És a Metro zenekar is megszűnt 1973-ban.
Sanyarú évtizedek
A klubnak annyira leáldozott, hogy azóta sem köszöntöttek rá jó évek. A rendszerváltásig rendezvényteremként működött, és belefért ebbe a bűvészshow éppúgy, mint az irodalmi színpad, a pantomim, az ismeretterjesztő előadás vagy a gyermektáncház. Ám az igazán súlyos és sötét évek a rendszerváltás után következtek. A sokkal jobb napokat is látott épületben próbálkoztak mindenfélével: volt itt utazási iroda, gagyi étterem, butik, bingóterem és éjjel-nappali szupermarket is. Majd az önkormányzat a 90-es évek második felében kapcsolt, és úgy gondolta, itt az idő, hogy az épületben ismét szórakozóhely működjön.
Hosszas huzavona és egy peres ügy miatt a terv valósággá válása egészen a 2010-es évekig váratott magára. 2011 és 2014 között előbb a romkocsmás Bazaar Klub működött itt (ami hostel is volt), majd a képregényes Roham Bár költözött ide, de csak egy évig bírták. 2019-ben nyitott meg a Metro Club Theatre, ami hamar bezárt. Reméljük, a fiatalos programot kínáló, zeneileg vegyes és alterosabb Vortex jobban jár majd.
(Borítókép: Gothár Péter - Fortepan)
