Belegondolni is dermesztő: az ember az otthonában épp az igazak álmát alussza, amikor szinte a semmiből egy hatalmas detonáció rázza meg a házat, összedöntve falakat és életeket. Védekezni pedig nem is lehet ellene, pláne hogy nem sokkal az első után másik két robbanás is bekövetkezik. Egyfelől van a tehetetlenség, hogy nincs befolyásunk a végkimenetel tekintetében, másfelől pedig a vakszerencse, ami ha kedvez, akkor élve megússzuk a szörnyűséget. Pontosan ez történt 31 évvel ezelőtt, 1993. szeptember 14-én hajnali 4 óra körül a Békásmegyeri lakótelepen, a Jós utca 8. szám alatt. Sajnos hét embernek nem volt szerencséje, egy pedig szinte a csodával határos módon túlélte a katasztrófát – bár később egy olyan betegségben hunyt el, ami a robbanás következménye volt.
Az eset nemcsak Békásmegyert, a III. kerületet és a fővárost, de az egész országot sokkolta. Nem véletlenül, hisz már-már terrorcselekménnyel felérő volt a három, egymást követő robbanás, a tragédia pedig olyan képekkel járt együtt, melyeket a mai napig nehéz kitörölni a fejekből. A Magyar Nemzet másnapi száma elég érzékletesen számolt be az esetről, drámai hangon kiemelve a katasztrófa legtragikusabb pillanatát:
A szörnyű detonáció hajnalban rázta meg Békásmegyeren a Jós utcai lakóház felső szintjeit. A robbanást követően két lakás valósággal szétnyílt: a homlokzati panelek – akár óriási meteoritdarabok – hosszú lángcsóvát húzva maguk után csapódtak be a földbe s a parkolóban álló autókra. A tízemeletes ház tetejéről hatalmas lángok csaptak ki. A környéken mindenki az ablakokhoz és az utcákra tódult, miközben a Jós utca 8. szám alatti lépcsőházból megkezdődött a páni menekülés: mintegy kétszázötven ember, köztük gyermekek, pizsamában, valóságos szikraesőben, milliónyi üvegcserepén keresztül gázolva rohant az épület előtti térre. Ekkor – miközben az első tűzoltóautók szirénája már a ház végében szólt – hallatszott fel a dermesztő gyermeksikoly: „Ugorjunk, talán akkor megússzuk!″ Aztán már csak a zuhanó kamasztest látszott, a tizenhat éves Hegyi Balázsé, akit rögtön utána testvére, Dalma is követett. Az egyik szemtanú szerint a szerencsétlen teremtés ruhája már tüzet fogott, úgy esett kilenc emelet magasságból a fűre, ahol mindketten szörnyethaltak.
A robbanásban egy négytagú család, a Hegyi família mind a négy tagja elhunyt. A szülők azonnal elégtek, amit a két gyerek, a 16 éves Dalma és a 17 éves Balázs végignéztek, majd ezt követően kiugrottak a kilencedik emeletről, hátha szerencséjük lesz. Nem volt. A robbanás következtében annak okozója, bizonyos Mádi Lajos, valamint a vele egy lakásban élő édesanyja is elhunyt. Volt további 10 sérült is, akik közül az egyik, Muszbek Zoltán nevét a sajtó is felkapta, mert bár a robbanás kirepítette a lakásából, csodával határos módon megúszta a földet érést – hogy aztán két évvel később egy agydaganat vigye el, ami az orvosok szerint a zuhanást követő esés eredményeként alakult ki nála.
A békásmegyeri panelerdő bő egy évtized alatt, több ütemben nőtt ki a földből, és elsősorban fiatal családokat vonzott ide az, hogy közel fekszik a Dunához, és zöldövezeti terület volt. Békásmegyer-Ófalu egy része miatta ment a levesbe, de ezt igazából senki sem bánta, mert a falusias vidék kimondottan lerobbant állapotú volt. Az 1971-ben megindult panelépítés 1983-ban zárult le, a Jós utcai házba pedig 1979-ben költöztek be a lakók. Köztük volt a robbanás okozója, Mádi Lajos és az édesanyja is.
A tragédia borítékolható volt, mert a férfit többször is bepanaszolták, sőt fel is jelentették a rendőrségen összeférhetetlen viselkedése miatt, és azért is, mert a házban élők szerint gyanús dolgokat cipelt fel a lakásukba, ahonnan folyamatosan vegyszerszag áradt (ezt egyébként a tisztaságmániájának tulajdonították), és ahol ki tudja, mit művelt. Mivel konkrét bűncselekmény nem merült fel vele kapcsolatban, a rendőrök nem intézkedtek, bár egyszer az egyik lakót halálosan megfenyegette, amikor az jelezte neki, hogy nem nézi jó szemmel a viselkedését. A robbanás előtti napon pedig petárdákat hajigált ki az ablakon, és hangos zenével zavarta a többi lakót. Mint később kiderült, a férfi nem véletlenül tűnt közveszélyesnek, ugyanis skizofréniával kezelték, bár az orvosai szerint nem jelentett veszélyt. Azt pedig senki nem tudta, nyilván az édesanyján kívül, hogy a lakásban akkumulátorokat, vegyi anyagokat halmozott fel, a nappaliban pedig 30 kg TNT-t tárolt.
Mádi Lajos robbantani ugyan nem akart, a tragédiához az amatőrsége, a hanyagsága és a veszélyes anyagokhoz való hozzá nem értése vezetett, na meg az, hogy illegálisan és szakszerűtlenül tárolt vegyszereket és robbanószereket. A hajnali négy óra tájban történt katasztrófáról a vizsgálatok azt állapították meg, hogy a robbanások láncolatát az indította be, hogy a mosógépben tárolt pirotechnikai anyagokról elpárologott a nedvesség, és az így létrejövő kémiai kölcsönhatások indították be a tragikus eseményeket. Az egyik szemtanú, egy szerencsésen megmenekült szomszéd szerint Mádi az első robbanást még túlélte, az anyjának kiabálta, hogy meneküljenek, ám erre már nem került sor, mert jött a második detonáció.
Összesen 210 embert telepítettek ki a házból, a lakók nagy részének mindene odaveszett. Rokonoknál húzták meg magukat, vagy a közeli iskola tornatermében szállásolták el őket. A tragédia megrázta az egész országot, és példátlan összefogás, pénzgyűjtés indult meg a károsultak érdekében, akik az épület helyrehozását követően visszakapták a lakásukat, ám több lakónak még így is a nulláról kellett újrakezdenie. A 31 évvel ezelőtti katasztrófáról ma egy, a ház falán látható emléktábla tanúskodik, a közeli iskola falán pedig egy másik, mely a két Hegyi gyerek tragédiájára emlékezik, akik abba az iskolába jártak.
(Borítókép: Szabó Gábor - We Love Budapest)
