Családias hangulat modern, de házias ízekkel, játékos tálalással és nagyon kedves kiszolgálással: a vácrátóti Botanic Bistróba messzebbről is érdemes ellátogatni.
A Dunakanyar a legnépszerűbb őszi kirándulóhelyek közé tartozik, de aki gyakran jár oda szeptember után is, az tudja, hogy ha elkezdenek hullani a falevelek, akkor egyre nehezebb éttermet találni a környéken.
Az állandó helyek száma ugyanis nagyon véges, és simán megesik, hogy ebédidőben telt ház van azon a pár helyen, ahol szívesen fogyasztanánk. Nagyjából ugyanez a helyzet Vácrátót környékén is, pedig a Nemzeti Botanikus Kert mellett a közeli Gödöllőre és Veresegyházra is jócskán érkeznek kirándulók.
Többek között ezen a helyzeten akartak javítani a vácrátóti Botanic Bistro alapítói, mikor tavaly úgy döntöttek, hogy a vácrátóti botanikus kert közelében lévő, évek óta zárva lévő csárdát és panziót megveszik és átalakítják. A családi vállalkozás szíve és motorja Luca, aki az étterem vezetése mellett a belső kialakításában is aktív részt vállalt. Az étterem és panzió 2023 júniusában nyitott, és az első fél évben sok környékbeli és távolabbról érkező vendéget csábítottak be a Botanicba. Idén januárban aztán egy elektromos tűz miatt leégett az étterem tetőterében lévő panzió, ezért fél évig megint zárva voltak.
A csapat szerencsére nem esett szét – Lucáék senkit nem küldtek el, a szakácsok és a felszolgálók egyszerűen átnyergeltek építőipari munkássá, és a megfelelő szakemberek irányítása mellett húzták újra a Botanic Bistrót. Májusban tudtak kinyitni, azóta újra várják a vendégeket a kifejezetten érdekes, eklektikus, modern, ugyanakkor házias ételeikkel.
A konyhát az induláskor a Castellum Hotel séfje segített összerakni, de a csapat csak az irányt kapta meg, azóta ők gyúrják a kínálatot – ráadásul elég gyakran, a vendégkör igényeivel együtt rezegve. A nagy étlapot évi három alkalommal cserélik, de havonta van új séfajánlat szezonális alapanyagokból. Az étlapon találunk újhullámos fogásokat is, de itt inkább a klasszikusok vannak – palóc gulyás, bécsi szelet, hagymás rostélyos –, a séfajánlat pedig kifejezetten bátor újításokat is tartalmaz. A klasszikusok egyébként szintén újra vannak húzva kicsit, egy rántott csirkén krumplipürével például nem nagyon lehet – és nem is kell – variálni, így ilyenkor a mellé kínált zöldségek textúrájában, formájában és színében éli ki a kreativitását a konyhai csapat.
Előételnek padlizsánkrémet és kacsamájpástétomot kértünk – mindkettő elég klasszikus fogás, de a Botanicban kicsit átdolgozták őket. A kis csavarral kifejezéstől egy ideje már hidegrázást kapunk, de itt elég ügyesen mozognak azon a szűk vonalon, mikor a klasszikus receptet nem piszkálják, de a tálalással és a kiegészítőkkel egy izgalmas, új hangulatú ételt tesznek elénk. Mint amikor a nagyi sikkes, a divatból soha ki nem menő, negyvenéves kis feketéjét kortárs ékszerekkel dobjuk fel.
A padlizsánkrém hibátlan, darabos klasszikus rengeteg mikrozölddel, ehető virággal, fermentált zöldséggel, és egy viaduktra emlékeztető tányéron érkezik. A kacsamáj esetében kicsit messzebb mentek, itt pisztáciapor és roppanós, reszelt sült sertésbőrből készült popcorn is megjelenik a tányéron a különböző hagymatextúrák mellett.
A főételeket is mind szerettük. A már említett rántott csirkemell hozta a konzervatív vonalat, színes kis ecetes karfiolfalatok társaságában. A rosé kacsával megszaladt a fantázia, itt a sima és az édeskrumplipüré mellé mangóhabot és mangókaviárt is kaptunk. Bár a kacsa klasszikusan az az étel, amit gyümölcsökkel szokás feldobni, a mangó egy unortodox választás – de remekül működik. A harmadik főétel a séfajánlatból került ki, és két egyáltalán nem gyakori alapanyagot, a patisszont és a harcsát teszi egy tányérra. A patisszon amolyan konyhakerti zöldség, általában otthon rántjuk vagy töltjük, a harcsát meg maximum paprikásként szokták felhasználni. Ehhez képest itt a patisszon főzelékként és rántva is megjelenik, a harcsa pedig steak formájában kíséri az egészet. Az étel egyébként bomba, bármelyik felkapott belvárosi bisztróban megállná a helyét – a patisszonon roppan a kéreg, a főzelék selymes, a harcsának tisztahal-íze van, és tökéletesen át van sütve, mégsem száraz.
A desszertek közül a túrógombócot próbáltuk – itt is megmaradt a lényeg, a morzsát cserélték csak pankóra, és a tejföl lett felhabosítva. Sztanioljellegű csillámpehely és liofilizált málna díszíti, de inkább csak a látvány kedvéért.
A Botanic Bistro nem keveset vállalt, az ételek tálalása, fűszerezése, a tányérok formája, de az étterem kialakítása is jóval túlmutat azon, amit egy agglomerációban található, kisebb faluban lévő étteremtől megszoktunk. Volt már persze hasonlóra példa, de még mindig nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki meg is valósítsa. Ugyanakkor nem rugaszkodnak el a valóságtól, a hétköznapibb, közérthetőbb fogásokat is akkora lelkesedéssel készítik, mint a séf speciális ajánlatait.
Az itallapnak is van egyébként egy ilyen aspektusa, a klasszikus sör-, bor-, üdítő-, koktélkínálat mellett komoly és jól összerakott gin-tonik-lapjuk van, gyönyörűen kivitelezett, igényes italokkal, amiket ráadásul alkoholmentes verzióban is elérünk.
Legközelebb tehát ha Vác vagy Gödöllő környékén fedeznénk fel valami új helyet, vagy azt látjuk, hogy épp tele van minden, akkor jusson eszünkbe a Botanic Bistro neve!
ELÉRHETŐSÉGEK
Botanic Bistro
