Folyamatos változásban van a város, minden évben átalakítanak egy-egy teret vagy utcát, felújítanak vagy épp elbontanak néhány épületet, mindebben pedig ott rejlik, hogy egészen máshogy használjuk a várost, mint 50, 100 vagy akár 5, 10 évvel ezelőtt. Ismét kerestünk 4 archív fotót, amely megmutatja, hogyan változott Budapest az elmúlt évtizedekben.
Klauzál tér
„A mai Erzsébetváros közepén egy istenverte piszokfészek terült el, az István tér” – így írt Váradi Antal a Klauzál térről, ami a 19. században még teljesen más képet mutatott, mint ahogy ma ismerjük, a neve is csak 1907 óta viseli Klauzál Gábor reformkori miniszter nevét, előtte István térként hivatkoztak rá. Érdekesség, hogy a téren Miklósy Gyula színigazgató létrehozta az István téri Színházat, ahol a Nemzeti Színházzal elégedetlen, valamint a vidéki színészek játszottak, de még egy balettkaruk is volt. 1874-ben a színház leégett, nem nyitott újra, a maradékát elbontották, helyén pedig évekkel később megnyitott a Klauzál téri vásárcsarnok. A környéken már a csarnok előtt is piac működött, elég élénk forgalma volt, ahol zsidó és keresztény kofák egyaránt árulták a portékáikat. Lehetett itt kapni libát, disznót, kolbászt, mindent, mi szem-szájnak ingere. A holokauszt idején a tér 16 házából 8 csillagos ház lett, később pedig a zsidók a halottakat is ide temették, amikor már nem vihették őket a gettó falán kívülre. A Klauzál tér ma a VII. kerület kevés zöldterületeinek egyike, amelynek jelenleg is zajlik a megújítása.
Dürer Kert
Nem tagadjuk, hogy az egyik kedvenc koncerthelyszínünk a Dürer Kert, amit már akkor is nagyon bírtunk, amikor még az Ajtósi Dürer soron volt. Aki ma a Városliget melletti teleknél jár, azt elég nagy meglepetés fogadja, főleg, ha az elmúlt 2-3 évben nem járt arra. Ma már egy hatalmas monstrum emelkedik a Dürer egykori helyén, sőt, az új építés egy része még a valamikori Szent Szív Társaság zárdájának épületére is rátelepszik. Az újgenerációs épületek helyén – a Zichy Géza utca és az Ajtósi Dürer sor közötti területen – a 19. században a zárdán túl egy iskola és egy templom is állt, az 50-es években már pártfőiskola volt itt, míg a rendszerváltás után az ELTE Bölcsészettudományi Karának nyelvszakjait helyezték ide – bár egy részüknek egy teljesen új épületet építettek ekkor. A 2000-es években jelent meg a területen a Dürer Kert, a Keleti Blokk, a stúdiók és a próbatermek – nekik 2020 végén kellett elhagyniuk a helyet, a bontási munkálatokat is ekkor kezdték meg. Bár akkor még két irodaház és három lakóépület szerepelt a beruházó terveiben, a Dürer Park oldalán látható képen ma már öt lakóházat látunk.
Vizafogó – lakótelep és park
Kihagyhatatlan ebből a listából a XIII. kerület, ami az elmúlt száz év során megannyi változáson ment keresztül. Mi most kifejezetten a Vizafogóra és a lakótelepre koncentrálunk, ahol 2022-ben adták át a Vizafogó ökoparkot (azóta Budapest Építészeti Nívódíját is elnyerte). A mesterséges tóval, lombos fákkal, bokrokkal és virágokkal teli park helyén eredetileg ipari rendezővágányok voltak, majd beépítési területnek szánták, ám egy szerencsés átminősítés után és a lakossággal közösen egy szuper park lett belőle. A lakótelep helyén egészen az 1970-es évekig a Magyar Rézhengerművek Rt. épületei álltak, ahol lokomotív-tűzszekrényeket, bronzhuzalokat és drótokat állítottak elő.
Rákoskeresztúr városközpont
Rákosmente városközpontja, vagyis a rákoskeresztúri Fő tér nem volt mindig ennyire rendezett, nem voltak virágágyások, és nem volt vízjáték sem. Sőt, a környéken lévő panelek helyén még az 1960-as években is földszintes parasztházak álltak. Keresztúr a XVII. kerület egyik legrégebbi városrésze, ahová a török uralom után, a 18. században kezdett visszaszállingózni a lakosság, ők többségében szlovákok és németek voltak, fel is osztották a települést Németfalura és Tótfalura. Ez a környék a két világháború között is őrizte falusi mivoltát, ám a II. világháború után hiába próbálkoztak a fejlődéssel, egy 1950-es évekbeli építési tilalom miatt nem tudott előrelépni a falu. Ez azért is elgondolkodtató, mert ekkor már állami szinten tervezték az itt álló parasztházak bontását, hogy helyükön felépülhessen egy lakótelep – pont emiatt volt a területen építési tilalom. A falusi élet végét az 1970-es évek jelentették: megkezdték a rákoskeresztúri panelházak építését, ehhez több mint ezer régi házat bontottak le. A panelek mellett kialakult az autóbusz-végállomás is, ahonnan kerületszerte, valamint az Örs vezér tere felé és Pécelre is indulnak buszok. A régi buszpályaudvar helyén 2011-ben alakították ki azt a modern közteret, amely az utasokat ma várja.
(Borítókép: Rákoskeresztúr városközpont autóbusz-végállomás 1986-ban, Szalay Béla - Fortepan)
