Nem sok kellett ahhoz, hogy Csontváry híres festménye hamuvá váljon. És ahhoz sem, hogy pár Raffaello egy New York-i bűnbandánál kössön ki. A fővárosunkban történt műkincsrablásokokból válogattunk.

A hollywoodi filmek népszerű témája a műkincsrablás, sőt külön kifejezés is van a műfajra: heist film. A filmvásznon persze sokszor idealizált a kép, a bűncselekményt általában romantikus szál is átszövi (lásd: Hogyan kell egymilliót lopni, Briliáns csapda), ám előfordul, hogy ez az életben sincs másképp. A művészeti rablás nemcsak a mozikban, de a valóságban is meglehetősen gyakorinak számít: dr. Noah Charney, a műkincsrablások szakértője szerint évente több tízezer lopott műalkotást jelentenek be, de a tényleges lopások száma valószínűleg ennél sokkal több. Olaszországban évente tíz- és húszezer közötti számban lopnak műkincseket, Magyarországon pedig mintegy nyolcszáz és ezer közötti az esetek száma, ami átlagosnak számít Európában.

Íme néhány fővárosi műkincsrablás, amikor az elkövetők vagy a megrendelők nemcsak a múzeumban akartak egy híres műtárgyban gyönyörködni, hanem a saját szobájuk falán vagy a vitrinben is.

„Nyugati” típusú műkincsrablás a Szépművészetiben

A Szépművészeti Múzeum igazgatója, Garas Klára 1983. november 5-én, szombaton késő este sietve a kocsijába pattan, a gázpedálra lép, hogy minél hamarabb a múzeumba érjen. Útközben gyorshajtás miatt megállítja egy rendőr, aki mikor megtudja, miért siet a nő ennyire, csatlakozik hozzá, és együtt érnek a múzeumba.

„A döbbenet telepedett november 6-án, vasárnap este a rádióhallgatókra, televíziónézőkre — az ország egészére — amikor elhangzott a hír: szombaton a késő éjszakai órákban ismeretlen tettesek betörtek a budapesti Szépművészeti Múzeumba, s hét, ott kiállított nagy értékű festményt tulajdonítottak el”– írta a Népszava. „Nyugati típusú bűncselekmény”

– idézi a lap az egyik kalapos férfit a 4-es busz megállójából. Egyesek filmbe illő jeleneteket idéznek fel, mások arra gondolnak, hogy a bűnöző csak úgy juthatott be, hogy zárás után bent maradt.

A tüzetes raktári ellenőrzés során hamar kiderült, hogy elvitték Raffaello Esterházy Madonna című, olajjal fára festett képét, mely önmagában 20 millió dollárt ért. A másik eltulajdonított Raffaello az Ifjú képmása címet viselte. A harmadik kép egy Giorgione egyik ismeretlen utánzójától származó Giorgione-képmás, a negyedik és az ötödik elrabolt kép Giovanni Battista Tiepolo alkotása volt. A kárt egymilliárd-négyszázharminchatmillió forintra becsülték, ami olyan hatalmas összeg volt, hogy a nyilatkozó rendőrnek gyakorolnia kellett a kimondását.

A három férfinak, akik egy olasz–magyar bűnbanda tagjai voltak, kapóra jött az épület tatarozása, az állványzaton keresztül jutottak be. Abban is szerencséjük volt, hogy a régi képtár riasztója pár nappal azelőtt felmondta a szolgálatot, így akadálytalanul átvághatták az üveget. Az őrök csak a szokásos esti őrjáratukon vették észre a lopást.

A nyomozásba beszállt az Interpol is, végül az ügyet, vagyis a Budapest-műveletet a világ messze legjobb művészrendőrsége, az olasz Karabélyosok hadteste oldotta meg. A képek, melyeknek New Yorkba kellett volna eljutniuk, mindössze hetvennyolc nap után előkerültek, ami műkincsrablás esetében ritka szerencse, még a „karabályosoknak″ is csak 10–30 százalék a sikerarányuk.

A három bűnözőhöz a 17 éves Jónás Katalin vezetett el, aki bevallotta, hogy olasz szerelme azt ígérte neki, hamis útlevéllel Olaszországba szökteti, de időközben kiderült, hogy a vőlegénye és annak barátai követték el a nagy műkincsrablást.

A hamarosan rendőrkézre került öt olasz és két magyar férfi bevallotta, a görög Efthimiosz Moszkoklaidesz megbízásából követték el a rablást, de a férfi ellen nem találtak elég bizonyítékot.

A festményekben több-kevesebb kár keletkezett a méltatlan bánásmód miatt (egy Trabant csomagtartójában hagyták el a fővárost), a legsúlyosabb sérülést a fatáblára festett Esterházy Madonna kapta, ami kettétört, restaurátor dolgozott a megmentésén. A Budapest-művelet címmel dokumentumfilm is készült az „évszázad műkincsrablásáról″.

 

Milliárdos műkincsek nejlonszatyorban

1993 decemberében a Dohány utcai Magyar Zsidó Múzeumból raboltak el milliárdos értékben műkincseket, melyek nagy része hónapokkal később egy romániai faluban, nejlonszatyrokból került elő, de a rablók kilétét azóta is homály fedi. A tolvajok gyakorlatilag mindent elvittek, szinte csak a herendi tálakat és az éremgyűjteményt hagyták békén: pajzsok, a körülmetélésnél és a halottmosásnál használt eszközök, 15–16. századi gyertyatartók tűntek el, és rengeteg arany és ezüst műtárgy.

Ahogy a Szépművészeti Múzeum esetében, itt is azt használták ki a tolvajok, hogy az épület felújítás alatt állt, szintén az állványzaton keresztül jutottak be az ablakon, de hogy pontosan melyik nap, azt utólag sem tudták felderíteni a nyomozók. A szálak külföldre vezettek, és felmerült a gyanú, hogy a betörést rendőrök is segíthették, végül azonban csak mulasztást tudtak rájuk bizonyítani. Az Interpol hamarosan felderítette, hogy a műkincseket a Bukarest melletti Dascălu faluban őrizte (nejlonszatyrokban) két román férfi, akik egyébként nem vettek részt a rablásban.

Több profi bűnöző neve is felmerült a nyomozásban, végül senkire sem sikerült rábizonyítani a bűncselekményt. Érdekes szál, hogy a Népszava egyik 1994-es cikkében Schmidt Attila bűnügyi újságíró arról írt rendőrségi forrásra hivatkozva, hogy a rablás gondolata egy vallási fanatikus agyában született meg. A meg nem nevezett megbízó eszerint úgy gondolta, hogy ezek az ereklyék a világ zsidóságának tulajdonát képezik, és Jeruzsálemben van a biztos és megérdemelt helyük. Az újságíró szerint az igazi értékek végül Jeruzsálemben kötöttek ki.

Államilag szervezett műkincsrablások

A műkincsrablás speciális eseteit képezik az államilag vezérelt műkincsrablások, melyek számos kérdést felvethetnek, például: Kinek a jogos tulajdona az a műtárgy, amelynek eredeti tulajdonosa elhunyt? Melyik állam formálhat rá jogot, ha időközben az államhatárok is átrajzolódtak? A Tanácsköztársaság, a zsidótörvények, később a felszabadító szovjet csapatok rengeteg magyar gyűjteményt vertek szét (Gauguintől Goyáig), Nyugatra 20-30 ezer darab műtárgy kerülhetett, a szovjet katonaság által elrabolt műkincsek száma pedig megközelíthette a 400 ezret is.

Elbénázott műkincsrablás Óbudán

2002. július elsejéről másodikára virradó éjszaka két férfi betört a Kiscelli Múzeumba, majd egyikük, aki alpinistaképesítéssel rendelkezett, felmászott az épület tetejére, betörte az ablakot, és négy képet kidobott a lent várakozó hajléktalan társának, a képeket pedig a közelben várakozó harmadik társuk autóval egy budapesti orgazdához vitte. A riasztóberendezés jelzésére azonban a biztonsági őrök a helyszínre siettek, ezt látva az ablakon bemászó férfi megpróbált elmenekülni, de a földre zuhant, és eltörte a bokáját.

Az alpinista férfira később a helyszínen hagyott vérnyomok alapján DNS-vizsgálattal bizonyították rá a képlopás elkövetését, a kapcsolatrendszerét felfejtve pedig gyorsan meglett a másik két bűnöző is.

A mintegy 100 milliót érő négy műalkotás, Czóbel Béla Szakácsnő, illetve Lila csendélet című képe, továbbá Márffy Ödön Vacsorázó társaság és Szobotka Imre Piac című festménye a nyomozás során megkerült az egyik gyanúsított bérelt budai lakásából.

A majdnem hamuvá lett Csontváry

2012. március 15-ről 16-ra virradó éjszaka lakásbetörés miatt riasztották a rendőrséget: egy magánműgyűjteményből több értékes festmény, például Szinyei Merse Pál Vadregényes tája és Mednyánszky László Csavargó, valamint Holdsütés című alkotása mellett ellopták Csontváry Kosztka Tivadar A szerelmesek találkozása (Randevú) című, 1902-ben készült alkotását, mely a hazai árverések történetében a legmagasabb áron eladott festmény volt – összesen 276 millió forintot fizetett érte névtelen tulajdonosa egy 2006-os árverésen. Aztán áprilisban befalazva, sértetlenül találták meg a Csontváryt egy Szigony utcai lakásban, a bűnözök elfogása után másik három (több milliót érő) festmény is előkerült.

A bűnelkövető két férfi semmit nem tudott arról, mennyit értek szerzeményeik, de amikor a hírekben megtudták azok valós értékét, nem mertek továbbadni rajtuk, inkább elrejtették a festményeket. A Csontváry-festményt közvetlenül az egyik gyanúsított elfogása után társa megpróbálta elégetni, szerencsére még azelőtt elfogták, hogy megtehette volna.

Különös módon eltűnt képek

2012-ben derült fény arra, hogy elképesztő mennyiségű, összesen 500 képet lovasítottak meg egy XII. kerületi ingatlanból, amely Magyarország legnagyobb műkincsrablásának számít. Az eset furcsa pikantériája, hogy a mai napig senki nem tudja, pontosan mikor történtek a rablások, de feltehetően egy hosszabb idősávban, Kovács Dezső műgyűjtő 2002-es halála után, 2005 és 2013 áprilisa között hordták ki a hagyatéki eljárás alatt álló kincseket a férfi lakatlan házából.

A műkincsrablás tényére akkor derült fény, amikor az örökösök végre megegyeztek, és osztozkodni kezdtek volna – gyakorlatilag a semmin. Paál László, Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly, Mednyánszky László, Gulácsy Lajos és Derkovits Gyula alkotásai, illetve Tintoretto egy festménye, valamint Toulouse-Lautrec és Klimt grafikái is a lopott műkincsek között voltak. A lopás módja azóta is ismeretlen, a tettesek sem kerültek elő.

Bosszúlopás a Nemzeti Múzeumban

Utolsó példánk bizonyítja, hogy nem mindig a pénz motiválja a műkincsrablókat, hanem olyan kicsinyes emberi érzelmek is, mint a bosszú. 2016 őszétől csaknem egy éven át a Magyar Nemzeti Múzeum egykori főmuzeológusa 20 kisplasztikát, 73 metszetet és 56 festményt tulajdonított el a rábízott műgyűjteményből. A 30 milliós összértékű tárgyakat egy VII. kerületi régiségboltban adta el, mindössze 3,1 millió forintért. A 64 éves nő beismerte tettét, és azzal védekezett, hogy főnöke elvette az internethozzáférését és az íróasztalát, sőt saját kiállításáról is kirekesztette. A muzeológus állítása szerint korábban nem is gondolt lopásra, sőt még maga is adományozott a múzeumnak.

„Pontosan tudtam, mit csinálok, de olyan állapotban voltam, hogy már nem érdekelt. Igen, enyhítő körülménynek tartom, hogy a múzeum vétett ellenem” – vallotta be, hozzátéve, hogy a múzeumnak elég rossz a biztonsági rendszere, ha a lopásokat ilyen könnyen el tudta követni.

A műtárgyak nagy részét a rendőrség megtalálta, de a 600 ezer forint értékű Kádár-szobor a mai napig hiányzik. A nő négy év felfüggesztett börtönbüntetést, 2,5 millió forint vagyonelkobzást és 250 ezer forint pénzbüntetést kapott.

Felhasznált irodalom:

(Borítókép: Szépművészeti Múzeum, forrás: Mudra László - We Love Budapest)

Címkék