40 éve történt az évszázad hazai műkincsrablása

Éppen 40 éve, 1983. november 6-án a nyugati krimik világát idéző bűntényre ébredt a szürke, szocialista Budapest: 

előző nap este 7 nagy értékű műkincset raboltak el a Szépművészeti Múzeumból. November 5-én ünnepi hosszú hétvégét köszöntött a város, a múzeumok is zárva voltak. Az épületben három őr teljesített szolgálatot, szükség is volt az éber figyelemre, ugyanis külső tatarozás miatt a múzeum hátsó része fel volt állványozva, a régi képtárba néhány hónappal korábban beszerelt riasztó infraérzékelője elromlott, így kiiktatták a rendszerből, november elején pedig az ideiglenes riasztó is megadta magát.

Az őrök szokásukhoz híven este 8 órától körülbelül egy órán át járták be az épületet, majd szolgálati helyiségükbe mentek, ami éppen szemben volt a régi képtárral. Éjfélkor újabb ellenőrzést tartottak, ekkor vették észre, hogy ebből a helyiségből két, másik két teremből pedig öt nagy értékű műalkotás hiányzik. Az évszázad magyar bűncselekményében két Raffaello, egy Giorgione, két Tintoretto, valamint Giovanni Battista Tiepolo és Giovanni Domenico Tiepolo egy-egy alkotása tűnt el. Az ellopott festmények közül a legnagyobb értékű Raffaello Esterházy Madonnája volt, ami 1983-ban 20 millió dollárt ért, a műtárgyak összértéke ezzel együtt akkori áron 35 millió dollárra, vagyis 1 milliárd 436 millió forintra rúgott.

A nyomozás hatalmas sajtófigyelem mellett zajlott, az újságok az „évszázad magyar bűntényének” titulálták az esetet, 

amiről a híradó is beszámolt. Jólesne azt hinni, hogy a csodás műalkotásokat egy Ocean’s Eleven világát idéző mesterterv keretében rabolták el, ám a valóság ennél prózaibb. A betörők igazi olasz balekok voltak, akik az épülettatarozáshoz használt állványzaton másztak fel a régi képtár ablakához, amit üvegvágóval nyitottak ki. A festményeket pengével vágták le a keretről, majd feltekerték és zsákban eresztették le az alkotásokat, aztán a rosszul világított téren át távoztak. A helyszínen azonban nem csak a képek hiánya árulkodott a behatolásról, számos ujjlenyomatot, egy csavarhúzót, egy olasz nemzeti színekben pompázó szalagot és egy olasz–francia feliratú zsákot is a helyszínen felejtettek.

Utóbbinak később fontos szerep jutott a nyomozásban, ugyanis néhány nappal később ugyanilyen zsákban került elő a Dunából az Esterházy Madonna díszkerete, ami a százhalombattai hőerőmű zsilipjén akadt fenn. Miután az olasz szál ezzel is bizonyítást nyert, a rendőrségnek már nem is volt olyan nehéz dolga, össze kellett gyűjteniük a határt átlépő olasz állampolgárok adatait, ami már a vízumkényszer miatt sem ütközött nehézségekbe. Így leltek rá egy társaságra, akik a rablás másnapján két autóval, Letenyénél és Hegyeshalomnál hagyták el az országot, előtte pedig együtt béreltek lakást Budapesten.

A történetbe ezen a ponton szerelmi szál is vegyül, 

mikor édesapja telefonhívása nyomán a rendőrség előállítja a 17 éves Jónás Katalint, akit éppen Bukarestből hazafelé jövet a magyar határnál találnak meg. Az Olaszország iránt rajongó és a nyelvet is jól beszélő fiatal lánynak a rablás után néhány nappal veszett nyoma, ugyanis olasz szerelme után utazott, aki házasságot és boldog életet ígért számára. A szerelmes fiatal a híreket látva döbbent rá, hogy vőlegénye egyike a műkincsrablóknak, azt is tőle tudta meg a rendőrség, hogy a bandát a képek elrablására Efthimiosz Moszkoklaidesz, a gazdag, görög étolajgyáros és testvére bérelték fel. Katalin tolmácsolt a bűnözők magyar segítői és a bűnbanda olasz tagjai között is, vallomása nyomán pedig a rendőrség hamarosan letartóztatta a magyar bűntársakat.

Ők szintén vallomást tettek, így került elő Raffaello másik eltulajdonított alkotása, amit Törökbálinton ástak el egy nejlonzacskóban. A többi kép megtalálásában az Interpol is segédkezett, így derült fény arra, hogy a műkincseket egy Lada és egy Fiat segítségével szállították Jugoszlávián át Görögországba, ahol a Panagia Trypiti kolostorban, egy bőröndbe rejtve meg is találták őket. A siker ennek ellenére mégsem volt teljes, mert bár az olasz–magyar bűnbanda tagjai rács mögé kerültek, a görög milliomos bűnrészességét nem sikerült bizonyítani, az Esterházy Madonna pedig olyan súlyos károkat szenvedett, hogy a restaurátorok többéves munkájára volt szükség ahhoz, hogy újra régi fényében ragyoghasson a bűntény során kettérepedt festmény.