Annak is érdemes megállnia a Váci utca 11/A épülete előtt, aki nem szeretne magának parfümöt vásárolni a Douglasben, ugyanis ezt a házat a szecessziós csodáiról híres Lechner Ödön és Pártos Gyula tervezte (az ő párosuknak köszönhetjük a Drechsler-palotát is). Lechner stílusához híven ezen a házon is van minden: búzavirágkék Zsolnay pirogránit és kagylók, virágok, indafüzérek a homlokzaton, kovácsoltvas erkélyrácsok és szobrok. Az épületet a székeiről híres Michael Thonet fiai építtették 1890-ben, és a tervezőjén kívül azt is érdemes róla tudni, hogy ez volt a város első modern kereskedőháza.
Bár szecessziósnak mondjuk, érdemes tudni, hogy a reneszánsz és a gótika formakincse ugyanúgy felfedezhető rajta – utóbbira a csúcsíves fedett fülkék utalnak. Nem véletlen ez a stíluskeveredés, Lechnert ekkoriban még erősen foglalkoztatta a historizmus, így korai munkáin német és francia hatást mutató reneszánsz és gótikus jegyeket figyelhetünk meg.
Michael Thonet német asztalos 1819-ben nyitotta meg első asztalosműhelyét, kecsesen ívelt bútoraival pedig hamar Közép-Európa kedvelt bútortervezője lett. Nem olyan meglepő tehát, hogy fiai az 1890-es években Pesten terjeszkedtek és építkeztek. A Váci utca 11/A négyemeletes, két belső udvaros épületét a Thonet-cég irodáinak szánták, így pedig
a főváros első modern értelemben vett üzletháza lett belőle.
Érdemes lelassítanunk a Váci utcai forgatagban, és egy picit belevesznünk a Thonet-ház részletgazdag homlokzati díszítéseibe, amelyekből jól látszik, hogy már az 1890-es években is megvolt Lechnerben az újítószellem, ami többet szeretett volna adni, mint a jól megszokott historizmus.
Ennél a háznál alkalmazza először a kerámiaburkolatot.
A Thonet-házban éppen az is jelentős nekünk, hogy benne már a nagyvárosok kettős funkciójú modern épülettípusával kezdett korai kísérletezésbe (földszinten és I. emeleten üzletekkel, felettük lakásokkal). A bécsi Otto Wagner ilyen funkciójú Neumann-háza csak 5 évvel a Thonet-ház után következett. Lechner tehát már korán kezdett modern kísérletekbe – olvasható az Új Írás egyik 1967-es számában.
Érdekesség, hogy az épületnek valójában két homlokzata van, a Váci utcain túl az Aranykéz utca 3. is hozzátartozik. Ezt látván alig mondaná meg valaki, hogy a két épület összetartozik, erre magyarázat az is, hogy ezt a homlokzatot Klein H. János tervezte.
Felhasznált irodalom:
- Vámos Ferenc: Könyvszemle, Művészettörténeti Értesítő, 11. évfolyam, 1962
- Vámos Ferenc: Lechner Ödön emlékezete, Új Írás, 1967
- Lechner Ödön, Bercsényi 28–30, 1985
- Kitervezte.hu
