A legenda szerint egy szórakozott cukrászinas só helyett cukrot szórt a köpülőedénybe, ám a híres budapesti cukrászmester, Dobos Carl (később C.) József ahelyett, hogy kidobta volna az elrontott vajat, inkább létrehozta tortájának egyik fő különlegességét, az akkortájt a világon még teljesen egyedülálló vajkrémet. Innentől pedig nem volt megállás a világhírig.

Gyerekkorunkban sokat gondolkodtunk azon, vajon miről is kaphatta az ínycsiklandozó dobostorta a nevét. Az egyik legnépszerűbb feltételezés az volt, hogy karamellmázas tetejéről, mely úgy néz ki, mint egy dob megfeszített bőre. Az édességet azonban feltalálója, Dobos C. József (1847–1924) nevezte el maga után. Persze ez nem zárja ki azt, hogy a kemény karamellöntet (melynek elfogyasztását az ínyencek mindig a végére hagyják, az élmény egyfajta megkoronázásaként) valóban hasonlít egy dobra.

Bár a legenda szerint a torta egy botcsinálta szakácstanonc bakijának köszönhető, aki só helyett cukrot szórt a köpülőedénybe, Dobos célja valójában egy olyan édesség létrehozása volt, mely a kor elmaradott hűtési technikái mellett is hosszabb ideig fogyasztható. Akkoriban ugyanis még földbe ásott jégvermekben és kútban tárolták a romlandó ételeket, illetve alapanyagokat. Magyarországon egészen az 1950-es évekig lovas kocsikon szállították a jeget a jégházakból a jegesemberek. Dobos találmánya azonban az akkoriban divatos, főzött krémmel és tejszínhabbal készült tortákkal szemben – a puha piskótalapokra rétegzett csokoládés vajkrémnek és a kemény karamellfedőnek köszönhetően – hűtés nélkül is tárolható volt.

Impozáns csemegebolt a Kecskeméti utcában

Dobos számára sosem volt idegen a szakácsmesterség, hiszen egy szakácsdinasztia leszármazottja volt, családjának minden tagja generációkon keresztül szakács volt. Ismereteit gyakorlatilag az anyatejjel szívta magába. Értelmes, végtelenül intelligens kisgyerekként már iskolaköteles évei előtt tudott írni, olvasni, és bár az iskolában nem tanult jól, hihetetlen nyelvérzékének köszönhetően felnőttkén franciául, németül is folyékonyan beszélt.

Inaséveit az Andrássy családnál töltötte, fiatal felnőttként pedig Batthyány Kázmér és Atzél Béla földbirtokosok Mária-Valéria utca 4. szám alatti palotájának konyháján volt szakács. 1878 egyik havas, téli napján, 31 évesen nyitotta meg csemegekereskedését a későbbi Csekonics-palota helyén, a Kecskeméti utca 12.-ben. Hamarosan Pest egyik legfelkapottabb cukrászdája lett az övé, hiszen nemcsak magas minőségű édességeket kínált, de az üzleti reklámhoz is remekül értett. A nyitás idején a kirakatból két hatalmas, pezsgővel és vörösborral töltött gorgonzola csalogatta be vendégeket. Maga a kirakat is lenyűgöző volt, mely mögött a legkülönlegesebb finomságok sorakoztak.

A cukrászat és az üzletvezetés mellett Dobos szakácskönyveket is írt, 1883-ban megírta az első ilyen modern művet magyar nyelven, Duby Károly urasági szakács álnév alatt, melyet a mai napig változatlan tartalommal nyomnak újra. Ebben olvashatunk például a mocsáriteknős-levesről, vagyis annak borjúfejből készült, hamis változatáról, amiről Dobos azt írja, hogy „bádogszelenczékbe” zárva „küldik szét mindenfelé” Európában.

Sissi is imádta

És akkor jött az a bizonyos cukrászinas. A torta 1884-es feltalálása utáni évben, az első Budapesti Országos Általános Kiállításon mutatkozott be először a nagyközönség előtt, Dobos pavilonjában, és mindenki imádta,

még maga Erzsébet királyné és I. Ferenc József is, akik betértek a reprezentatív pavilonba, és Dobos maga szolgálta ki őket.

A dobostorta a maga egyszerűségével merőben más volt, mint a kor sokemeletes, cifra, főzött krémből álló tortakölteményei, hiszen mindössze 5 réteg habkönnyű piskótalapból, vajas csokoládékrémből és a tetején roppanós karamellből állt, de pont egyszerűsége miatt volt nagyszerű. A kiállításon egyébként nemcsak Dobos süteménykülönlegességei arattak elsöprő sikert, hanem különféle kísérleti konzervjei is. Konzervált szarvasgombát, spárgát, cukorborsót, lúdmájat, balatoni fogast, készített különféle lekvárokat is.

A dobostorta tehát nemcsak egyszerű eleganciája, vékony tortarétegei és karamellkoronája miatt volt különleges, hanem a bőséges csokoládés vajkrém miatt is, ami Dobos találmánya volt. Egy speciális fadobozt is kidolgozott, amely lehetővé tette a torta kiszállítását: a cukrászmester sózott jég között szállíttatta tortáját Nyugat-Európa nagyvárosaiba – előbb, mint Kugler vagy Gerbeaud. Hamarosan sikk lett nagyúri házaknál Dobossal rendeztetni a fogadásokat, különösen azután, hogy az 1896-os millenniumi kiállításon, a magyar nemzet ezeréves ünnepén Dobos pavilonjában újra főszereplővé vált a finom édesség.

Persze számos cukrász, budapesti pékség próbálta – sikertelenül – megfejteni a receptet, amit Dobos sokáig féltve őrzött. Alkalmazottjait azonban beavatta a műhelytitkokba, akik akkor sem adták ki a receptet, amikor rivális cukrászok pénzt ajánlottak cserébe. A kísérletezések ellenére receptjét évtizedekig senki sem fejtette meg, egyedül Riedl József cukrász volt képes megközelítően azonos tortát készíteni. Dobos végül csak visszavonulása után, 1906-ban adta át a receptet a Fővárosi Cukrászok és Mézeskalácsosok Ipartestületének, azzal a feltétellel, hogy bármelyik ipartestületi tag szabadon felhasználhatja.

A szerelemben kevésbé volt sikeres

Dobosról az a hír járta, hogy nagyon jószívű ember volt, sok jót tett a rászorulókkal, de sosem kérkedett vele. Egyedül dobostortájára volt büszke. Szerelmi élete azonban nem igazán volt sikeresnek mondható. Bár Faludy György azt írta róla,

„Egész életében nőtlen maradt és ahogy könyve előszavában kifejtette: azért, mert a szakács legfőbb hibája... ha megházasodik”,

ez nem egészen igaz. Az életrajzi művek ugyanis megemlékeznek szeretőjéről, Landthaller Máriáról és gyermekéről, Jozefinről, aki 1885-ben Bécsben született. A helyszín meglepő, hiszen Dobos ekkor már Budapesten szilárd egzisztenciával rendelkezett, mégis magányosan élt kilencszobás lakásában, ahol öt szoba választotta el őt családjától. Nyilvánosan sem mutatkozott velük soha, gyermekét sem vette a nevére, ezért kapta a kislány a Rónai vezetéknevet. Aztán 72 évesen a cukrászmester hirtelen meggondolta magát, feleségül vette Máriát, aki apasági pert indított ellene, amit meg is nyert: kimondták, hogy Jozefin apja Dobos.

Dobos visszavonulásakor nem keresett utódot, boltját kiárusította. Az I. világháború idején szélütést, majd tüdőgyulladást kapott, 1924. október 10-én hunyt el a Szent János Kórházban. Jozefin sokáig őrizgette könyveit, kéziratait budai lakásán, de ezek jelentős része megsemmisült a II. világháborúban. Dobos Farkasréti temetőben lévő sírját, melyen egy kőből formázott dobostorta áll, 1959-ben védetté nyilvánították.

A világhírűvé vált dobostortának mára több mint 100 variációja ismert, de 2017-ben miniszteri rendeletben szabályozták, mi nevezhető annak. Eszerint a dobostorta

„kör alakú torta, amelyben öt Doboslap között Doboskrém található. A Doboslap és a Doboskrém közel egyenlő vastagságú. A Dobostorta tetejét az aranybarnára karamellizált cukorral készített Dobostető alkotja.″

Az eredeti dobostorta receptjét itt olvashatjátok.

Felhasznált irodalom:

(Borítókép: PhotoIris2021 - Getty Images)

Címkék