Érd központjában, a városka egyetlen épségben megmaradt műemléki kúriájában, a Batthyány Fülöp herceg által 1840-ben építtetett (feltehetően Pollack Mihály vagy Hild József volt a tervező), klasszicista stílusjegyekkel bíró egykori Pelikán fogadóban található a Magyar Földrajzi Múzeum, melynek bejárata és épülete mögött egy széles, árnyas kertet is találunk, benne pihenőrésszel, egy rendezvények megtartására is alkalmas csűrrel meg egy szoborparkkal, melynek alkotásai a legnagyobb magyar felfedezőkről készültek. A múzeum látványos és soktermes állandó kiállításának is természetesen ők a főszereplői. Na meg persze a látogatók, amennyiben úgy döntenek, hogy egy szabadulószobás feladatsor mentén tekintik meg a múzeum kiállítását.
Egy szabadulószoba alapvetően úgy működik, hogy egy csapatot bezárnak valahova, ahonnan meghatározott időn belül mindenféle logikai és ügyességi feladat megoldásával lehet kijutni. A Földrajzi Múzeumban a bezárás nem a látogatókra vonatkozik, itt ők szabadon járkálhatnak, de a feladatokat annak érdekében nekik kell megoldaniuk, hogy a múzeum két karaktere, a felfedező Vándor Nándor és kis barátja, Gömbi, a földgömb kiszabadulhasson abból a ládából, ahova – apró ajándékok társaságában – bezárta a múzeumban élő egyik-másik veszélyes alak (van köztük boszorkány, múmia és vámpír is). Talán az egész kissé gyerekesen hangzik, és valóban, a célcsoport elsősorban ők, a gyerekek, de bármilyen társaság (nyugdíjasok, felnőttek, baráti társaságok, céges csapatépítők) is végigcsinálhatja a feladatsorokat.
Ahogy a szabadulószobák között is van könnyebb és nehezebb, úgy a Földrajzi Múzeum munkatársai is úgy találták ki az egyes feladatcsoportokat (ebben elsősorban az ötletgazda, Jávor Gellért múzeumpedagógus járt az élen), hogy a nehézségi fokuk és a rájuk fordítandó idő eltérő legyen. Viszont mindegyikben erősen jelen van a rejtélyfaktor (ami egy felnőtt számára is izgalmat jelent), és mindegyik köré kerekítettek egy kerettörténetet is – előbbi a játék izgalmát adja meg, utóbbi a hangulatát alapozza meg. A múzeum kiállítási anyagának is jót tesznek a feladatsorok, mert ahhoz, hogy megoldjuk azokat, be kell járni a termeket, keresni-kutatni, hadd ne mondjuk: felfedezni kell. Vagyis miközben pörög a játék, ismereteket is szerzünk, megnézzük a múzeumot.
A Földrajzi Múzeum tavaly volt 40 éves. 1983-ban alapította Balázs Dénes érdi geográfus, aki mintegy 30 év alatt (az 50-es évek végétől a 80-as évek végéig) bejárta az egész világot, mind az öt kontinenst, és az útjairól származó néprajzi meg természetrajzi gyűjtéseiből, valamint a nagy magyar utazók erre-arra kallódó relikviáiból állt össze a múzeum kiállítási anyaga. Balázs egyébként a nagy utazásai előtt Magyarország barlangjaival foglalkozott (elsősorban az aggteleki karsztvidékkel), és az országot felfedező kerékpártúrákat szervezett, összesen 5200 km-t tekert, és a határon túli magyarok által lakott területeket is (Székelyföld) jórészt így járta be.
A múzeum állandó kiállítása nem időrendalapú, hanem földrészek és konkrét területek alapján oszlik témacsoportokra, termekre. Azon belül pedig minden egyes felfedező és geográfus megkapja az őt megillető helyet és ismertetőt. Mindenkinek elolvasható a története, megtekinthető egy rakás fotón a munkássága, ott vannak a személyes dolgai és persze jó pár tárgy, amiket az utazásaik során összegyűjtöttek, majd hazahoztak. Van itt minden, amit csak el tud képzelni az ember, a hangszerektől kezdve a hétköznapi használati tárgyakon át a művészeti alkotásokig. Megnézhetjük egyik-másik felfedező jegyzeteit, és térképen az utat, amit bejártak. A Földrajzi Múzeum a teljességre törekszik, és nem is nagyon marad bennünk hiány, amikor végzünk.
Mivel egy felfedező elsősorban más, számunkra gyakran teljesen idegen kultúrákat és szokásokat ismer meg az utazásai során, így jó pár bizarr, fura, szokatlan érdekességgel találkozik, a Földrajzi Múzeum kiállítási anyagának pedig ez a legizgalmasabb része. Láthatjuk például a Kittenberger Kálmán által kilőtt elefánt agyarát, ami egy genetikailag hibás, egyetlen agyarral született példányé volt. De azt is megtudhatjuk, hogy honnan származik a zanza szavunk, aminek eredete kimondottan hátborzongató. Az Amazonas folyó torkolatvidékén élő zsiváró indiánok úgy gondolták, egy fej birtoklásával az ember sebezhetetlenné válik. Ezért a megölt ellenségeik fejét egy bonyolult eljárás segítségével ökölnyi méretűre zsugorították, majd kiűzték belőle és ezzel semlegesítették is az ellenség bosszúra éhes lelkét. Az érdi Földrajzi Múzeumban természetesen látható egy ilyen zsugorított fej, vagyis egy zanza.
Mivel rengeteg további érdekesség is vár itt ránk, ezek miatt is érdemes ellátogatni Érdre, a Földrajzi Múzeumba (a vonatállomástól pár perc sétára találjuk a múzeumot), és eltölteni ott akár egy teljes napot. Hétfő kivételével mindennap nyitva vannak. És a világ meg a földrészek magyar tudósok általi felfedezése mellett megismerkedhetünk Érd helytörténetével, természeti kincseivel, a Kárpát-medence felfedezésével földrajztudományi szempontból, a múzeumalapító Balázs Dénes életével, munkásságával, és mindig van pár időszaki tárlat is hasonlóan érdekes témákban és tálalásban.
Elérhetőségek
Magyar Földrajzi Múzeum
2030 Érd, Budai út 4.
(Külön köszönet Jávor Gellért múzeumpedagógusnak!)
