Tizenegy éve zárt be a budapesti Vidám Park, és bár az utolsó évtizedekben veszteséges és elég korszerűtlen, sőt környezetszennyező is volt, legtöbbünknek még mindig hiányzik. Ebben talán a gyerekkorunk iránt érzett nosztalgikus érzés is benne van. Mert gyerekként nemcsak a máig működő Schäftner-körhintát vagy a régi Lézerdodzsemet szerettük, de azokat a játékokat is, melyekről már a működésükkor is azt mondták, a roncstelepre valók. Jöjjön most – a teljesség igénye nélkül – néhány olyan játék, melyekre a mai napig jó és picit fájó szívvel gondolunk.
Mesecsónak
A Vidám Park elődjének tekinthető Angol Park legnépszerűbb játéka, a Hullámvasút alatti terület különös vízi mutatványa volt az úgynevezett Csodacsónak, a későbbi Mesecsónak, mely a 20-as években épülhetett. A zárt, barlangszerű alagútban csónakok haladtak a sekély vizű, 200 méteres szakaszon, miközben az utasok különféle diorámákat tekinthettek meg. A haladás egy vízimalomra emlékeztető házikó oldalára rögzített lapátkeréknek volt köszönhető.
A megtekinthető diorámák tematikája az évtizedek alatt változott: az 50-es években a kínai nép életét dolgozták fel az alkotások, később ismertebb mesék jelenetei voltak láthatók a barlanghasadékokban, megelevenedett az arab mesék világa, feltűnt Hófehérke, a 80-as években pedig megjelentek az akkori gyerekek kedvencei, a Hupikék törpikék, a Vízipók-csodapók, a Dr. Bubó és a Vuk is. Ebben az időszakban a diorámák nem túl esztétikus fémkerítést kaptak a rongálások megelőzése érdekében, de az utasok így is összeszemetelték. Ha sokat keringtél a Mesecsónakkal, egy idő után már nem a diorámákat figyelted, hanem azt, milyen csokipapír van közéjük hajítva.
A mutatvány jelképe a lapátkerék mellett, egy sziklaüregben szunyókáló óriás volt, aki körül eredetileg gyerekek táncoltak. Az óriás egy ideig lélegezni is tudott, de a 90-es években már csak mozdulatlanul feküdt, a 2000-es évek elején pedig egy téli fagy miatt szétrepedt, és eltávolították. 2014-ben, nem sokkal a bezárás előtt egy újabb óriást készítettek, de az már egyáltalán nem hasonlított az eredetire, és az alvóhelyét is máshogy alakították ki.
Elvarázsolt kastély
Akik a 80-as, 90-es években nőttek fel, bizonyára sokat hallották szüleiket arról panaszkodni, milyen jó is volt az eredeti változat, kár, hogy leégett. Az Elvarázsolt kastély 1.0 már az 1910-es években is állt, több változata is készült később, de az eredetinek tekintett épületet 1979-ben valaki felgyújtotta, a mi általunk ismert változatot 1987-ben adták át.
Bár nem vetekedhetett a régivel, volt benne fel-alá izgő-mozgó lépcső, imbolygó szoba, mozgó talaj, alakot megnyújtó vagy épp összenyomó tükör, pörgő-forgó szék, melynek a testsúlyod adta a lendületet, rezgő-összerogyó fotelek. Néhányuk mindig elromlott, ezért sokszor csak tétlenül állt az ember, és várta a csodát. Ami viszont szinte mindig kifogástalanul működött, az az eredeti kastélyból átmentett ötlet, a mozgójárdás erkély alatt elhelyezett szoknyalibbentő légszelep volt, ami felfújta a lányok szoknyáját, amikor kiértek az erkélyre. A fúvógépet egy Vidám Park-i alkalmazott működtette, a férfiak nagy örömére, a lányok felháborodására. Az Elvarázsolt kastélyt a 2010-es években bontották el végleg.
Hordó
Az Elvarázsolt kastély szomszédságában lévő Hordó nem vált a tűz martalékává, tovább forgott eredeti állapotában. 2,5 méter átmérőjű volt, 6-7 méter hosszú, és szünet nélkül mozgásban volt. Aki végig tudott rajta sétálni, azt ováció fogadta, ám többeknek elkélt a segítség. Ehhez különféle eszközöket, például seprűt vehettek igénybe, de az ügyetlenebbek akár két mokány Hordó-legény segítségét is kérhették, akik – ha már legalább egy métert végigbukdácsolt a hengerben – a másik oldalon húzták ki. Gyakoriak voltak a „tömegszerencsétlenségek″, és persze a teljes lefagyás is – a hordót csak a legbátrabbak merték használni.
Űrrakéta
1981-ben adták át az Űrrakéta nevű játékot, mely egyben mozi is volt. A rakétában 2x2 ülésen foglalhattunk helyet, egymás mögött két sorban. Miután záródtak az ajtók, a rakéta felemelte az orrát, majd ide-oda forgott és rázkódott. Mindeközben egy 8 mm-es filmet vetítettek a játék orrában.
A filmek sztorijai alkalmanként változtak, néha ismeretterjesztő filmet is vetítettek. Az egyik rövidfilm arról szólt, hogy a rakéta egy idegen bolygón szállt le, ahol áldatlan állapotok uralkodtak, vulkánok törtek ki, sziklák repültek a levegőbe, az űrhajó épphogy csak megúszta. Egy másik sztori szerint a magyar űrhajó vezérlőrendszere Budapest fölött elromlott, ezért irányíthatatlanná vált, időnként zuhanni kezdett, hol a Parlamentre, hol a Várra, hol az Erzsébet hídon békésen közlekedő 7-es buszra. A filmek végén közös pont volt, hogy a rakéta berepült a Vidám Park kapuján, majd egy ott dolgozó hölgy a következő mondattal zárta a kalandot: „Végállomás. Tessék kiszállni!″, a gép elsötétült, az ajtók kinyíltak. A vizuális effektek mai szemmel elég gagyik voltak, de gyerekként nagyon élveztük. Annyira, hogy még a játék belsejében uralkodó hőséget és vizeletszagot is kibírtuk.
Barlangvasút
A Barlangvasút eredeti példánya még a Vurstli idejéből származik, mikor a bajor Kurt Meinhardt, akinek a Vidám Park létrejötte is köszönhető, megnyitotta Sárkányvasút mutatványát, melynek díszlete valószínűleg mesealakokat, tündéreket, manókat ábrázolt. A hihetetlenül jól jövedelmező vasútnak a fürdő miatt költöznie kellett, először az új mutatványostelepen kapott helyet, és az Angol Parktól és a Vurstlitól függetlenül egészen Budapest ostromáig üzemelt egy gyönyörű neogótikus épületben, melynek emeletén a tulajdonos Meinhardt család lakott.
A háború után a család ment, a Sárkányvasút pedig „ideológiailag megbízható” kezekbe került, majd 1950-ben az államosított Vidám Park részét képezte. Három évvel később teljesen átépítették, az alagút barlangszerű burkolatot kapott, és a mutatványt Barlangvasútra keresztelték át, díszletezése pedig János vitéz történetét jelenítette meg mozgó figurákkal.
A 60-as években a vasút külsejét is sziklára emlékeztető burkolattal fedték be, a 70-es években a sárkányt formázó, vezető által kezelt elektromos mozdonyokba hangosító berendezéseket tettek, a hangszórókból zene kíséretében mondta fel a történetet Básti Lajos és Major Tamás. A 80-as, 90-es évekre a technika már hagyott némi kívánnivalót maga után, a diorámák mozgó figurái egyre megbízhatatlanabbul működtek, a magnó recsegett-ropogott, a mese élvezhetetlenné vált, a fapados kocsik többször is lerobbantak a sötét alagútban. A Barlangvasút 2015. október 31-én működött utoljára, a szomorú esemény alkalmából a diorámák között lapuló élő figurák ijesztgették az utasokat.
Óriáskerék
A mai viszonylatban nem túl magasnak számító, mindössze 31 méteres Panorámakerék (későbbi nevén Óriáskerék) 1974-ben kezdett forogni a Barlangvasúttal szemközt álló, jóval kisebb óriáskerék helyén, amit egy baleset miatt bontottak le.
Bár a kezdetek az általunk ismert mutatvány esetében sem voltak túl biztatóak, ugyanis a szovjet gyártmányú szerkezet útközben megsérült, ezért ingyen szállították a Vidám Parkba. Az óriáskerék 20 kocsija 80 fő befogadására volt alkalmas, a kerék 5 perc alatt tett meg egy fordulatot, és nem állt meg, folyamatos haladás mellett kellett az utasoknak ki- és beszállniuk. A biztonság sem volt túlgondolva, csupán egy beakasztható, vékony lánc „védett” a magasságtól, a tériszonyosok emiatt a középen lévő műanyag asztalkába kapaszkodva vészelték át a kört. A kerékről viszont gyönyörű panoráma nyílt a Városliget fáira, épületeire és a környező hegyekre. Az Óriáskerék végül fémhulladékként végezte a 2000-es években.
Kanyargó
A Kanyargó – vagy egyes források szerint Kidobó –, eredetileg Whip nevű szerkezet az 1920-as években épült attrakció volt, amely egészen az elbontásáig hellyel-közzel az eredeti kocsikkal és berendezéssel közlekedett. A kocsik végtelenített láncba kapaszkodtak, és egy rövid, egyenes szakasz után a fordulókban felgyorsultak, amitől olyan érzésünk támadt, mintha tényleg kiesnénk a kocsiból. Eredetileg szabad ég alatt működött, de 1980 körül tetőt kapott. Mellette üzemelt egy ideig az Ámor vasút, egy minihullámvasút, melyben az volt a pláne, hogy bizonyos időközönként a teteje a kocsikra záródott, szabad teret adva a csókolózásnak. 2014 tavaszán a Kanyargót lebontották, az 1980 körül épített tetőszerkezetből madárröptető lett.
Hullámvasút
A 20. század elején nyílt Angol Park egyik legnépszerűbb mutatványa az Amerikai Magasvasút, egy viszonylag kicsi, ám nagy népszerűségnek örvendő hullámvasút volt, melynek helyén 1922-ben felépítették a Dragon Ervin tervezte Hegyivasutat, későbbi nevén Hullámvasutat. Akkoriban a világ legnagyobb hullámvasútjának számító szerkezet volt, mely ma a világ egyik legrégebbi faszerkezetű, gravitációs elven működő hullámvasútja; 1926-ra nyerte el végleges formáját.
A kocsikat egy drótkötél vitte fel a legmagasabb pontig, ahonnan maguktól gurultak le. Mivel útközben a kanyarokban fékezni kellett, a szerelvényeket kezelő irányította a 971 méter hosszú pályán. Mivel az Angol Park éjjel is nyitva volt, a Hullámvasút éjjeli fények mellett is működött, melyeket a 60-as években neonvilágításra cseréltek. A 70-es években azonban már nem volt szükség rájuk, ugyanis a parkot napnyugta előtt bezárták. A szerelvények eleinte többszínűek voltak, ebből két szín maradt meg, a zöld és az okkersárga. A sárkányok orra műanyag lett. Bár az embernek néha az volt az érzése, hogy az egész faszerkezet összeroppan, a Hullámvasút gerendáit és léceit folyamatosan vizsgálták, karbantartották, és rendszeresen engedélyeztették. Aki igazán élvezni akarta a gyorsulást, az az utolsó üléssort foglalta el.
A Hullámvasút a Vidám Park 2014-től 2015-ig üzemelt jogutódja, a Holnemvolt Park idejében a meghibásodások miatt meglehetős véletlenszerűséggel üzemelt. Egy esetben a szerelvény annyira lelassult, hogy megállt, és emberi erővel kellett megtolni. Jelenleg nem üzemel, karbantartás hiányában korhadásnak indult, és kérdéses, hogy újraindul-e majd valaha is. Mi nagyon drukkolunk!
Felhasznált irodalom
- Volt kétszer egy Elvarázsolt Kastély
- Korábban sosem látott képsorok a Vidámpark Űrrakétájáról
- Így néz ki ma az egykori Vidámpark idén épp százéves Hullámvasútja
(Borítókép: FortepanAlbum038 - Fortepan)
