Az Angyalföldön nemrég emléktáblát kapott Rozsnyay Mátyás a vegyészet-gyógyszerészet területén ért el sikereket, de sokat tett a hazai sakkélet fellendítése érdekében is.
A Rozsnyay utca a XIII. kerület, azon belül is Angyalföld egyik csendes utcája, ami a Váci utat köti össze a Vasas sportközpontjával, az Illovkszky Rudolf Stadionnal (ami a Hajdú utcában található egyébként). Az egyik oldalról a Forgách utca, a másikról pedig a Rákos-patak meg a Rákos-patak menti kerékpárút fogja közre. Ebben az utcában található a Láng Művelődési Központ, illetve egy viszonylag hatalmas területen az Angyalföldi Sportközpont. A közelmúltban az utca elején
emléktáblát helyzetek el a névadóról, Rozsnyay Mátyásról.
Talán joggal merül fel a kérdés többünkben is, hogy ki volt az utca névadója, ki volt Rozsnyay Mátyás, és a tábláról rögtön kiderül: egy gyógyszerész, egy vegyész és egy sakkozó minden bizonnyal azonnal vágná a választ. Csakhogy a többségünk se nem gyógyszerész, se nem vegyész, se nem sakkozó.
Rozsnyay Mátyásnak köszönhetjük azt, hogy ELVETTE a kinin keserű ízét, így az gyerekek számára is fogyaszthatóvá vált, ráadásul szabadalmát ingyen osztotta meg a gyógyszerész világgal.
Ő készített Magyarországon először elfogadható minőségű, vagyis jól használható tintát, és ennek kapcsán feltalálta az ún. üvegedző tintát is (vegyészet). Végül, de nem utolsósorban ő írta meg az első magyar nyelvű sakkszakkönyvet. Az 1833-ban született Rozsnyay elismertségére jó példa, hogy amikor 1895-ben elhunyt, 5 évvel később, 1900-ban már utcát neveztek el róla, méghozzá azt, ami a mai napig a nevét viseli, és ahol most az emléktábla kihelyezésre került.
Az Orvosi Hetilap 1984-ben így írt A gyógyszerészeti technológia hazai úttörője című cikkében Rozsnyay Mátyásról:
Ismeretes, hogy a XIX. század, főleg annak második fele, majd — egyre fokozódóan — utolsó harmada volt a magyar gyógyszerészet nemzeti önállósulásának időszaka. Míg azonban mind szervezetileg, mind a képzést, a jogszabályalkotást stb. illetően az ügyeket előbbre vivő, fő mozgató erők az ország fővárosában (és kisebb mértékben a második egyetem székhelyén, Kolozsvárott) koncentrálódtak, addig Rozsnyay személyében egy eldugott Tolna megyei község, Zomba gyógyszertárának laboratóriuma volt az a munkahely, ahonnan kiindulva elsősorban technológiai jellegű munkásságával országos nevet szerzett magának, nemzetközi megbecsülést a magyar gyógyszerészetnek.
Az, hogy Rozsnyay a gyógyszerészet és a vegyészet irányába fordult, az 1848–49-es szabadságharcnak volt köszönhető. Mint oly sok kortársa, ő is katonai pályára készült, a bécsújhelyi katonai akadémia hallgatója volt. De csak a forradalom kitöréséig. Amikor a szabadságharc elkezdődött, otthagyta az akadémiát, egyszerűen azért, mert nem tudta összeegyeztetni az erős hazafias érzelmeit azzal, hogy az akadémia az ellenség számára képzi ki a tiszteket. És ez volt az a pont, amikor inkább a jóval nyugalmasabb gyógyszerészeti pályát választotta, illetve a főváros is felkerült élete fontos, meghatározó városai, települései közé. A tanulmányait ugyanis jórészt Pesten végezte, kis részben pedig Bécsben.
Tanulmányai végeztével Rozsnyay előbb visszatért szülővárosába, Szabadszállásra, majd egy év múlva Zomba községbe költözött, ahol egy új gyógyszertár megnyitását pályázta meg (sikerrel). Egy évtizedet töltött itt, majd Aradon vásárolt egy már jól működő patikát. Itt élt egészen haláláig, köztiszteletben. Itt már aktív közéleti-politikai tevékenységet is folytatott, a helyi szabadkőművesek egyike volt. De arról is ismert volt, hogy ő volt a város első telefontulajdonosa: a vonal a patikát kötötte össze a lakásával, valamint a vegyészeti üzemével (mindez egy házon belül volt). 63 évesen hunyt el gyomor- és májrákban.
Az íztelen kininnel kapcsolatos kutatási eredményeinek érvényre juttatása – bár egy orvos biztatására vágott bele a kísérletezésbe – nehezen ment, mert eleinte gyógykontárkodással vádolták meg. Hosszú éveknek kellett eltelniük, hogy legyőzze a szkeptikusok hadát. A sakkal már könnyebb dolga volt, pedig az csak amolyan hobbinak indult. A maga korában rendkívül népszerű ismeretterjesztő hetilap, az 1854 és 1921 között működött Vasárnapi Ujság hasábjain cikksorozatban írta meg a sakk történetét, de ő készítette az első sakkfeladványt is, ami újságban, nyomtatásban Magyarországon megjelent (szintén a Vasárnapi Ujságban). Élete során összesen több mint háromezer feladványt készített, sőt szakkönyvet is írt a sakkról, és a játék magyar műszavait is neki köszönhetjük. Nem véletlenül avatták fel közösen Rozsnyay Mátyás emléktábláját a patikusok meg a sakkozók.
(Borítókép: Magyar Rendőr - Fortepan)
