A páternoszterekkel kapcsolatban van egy tévhit, amit az egyik, nem hivatalos magyar elnevezése is erősít: öröklift. Mivel szinte megállás nélkül mozgásban van, van, aki azt feltételezi róla, hogy ez a felvonófajta végeredményben egy perpetuum mobile (vagyis örökmozgó) is egyben, ami természetesen nem igaz. Bár amikor be van kapcsolva, akkor tényleg le-föl jár szünet nélkül, még az emeleteken sem áll meg egyetlen pillanatra sem, ugyanakkor egy páternoszter mozgását is meg lehet állítani egy jól irányzott gombnyomással, amikor lejárt a műszakja.
Külsőre a páternoszterek hasonlóan néznek ki: apró fülkék végtelennek tetsző sora, amelyek sűrűn követik egymást, hogy mindenkit el tudjanak szállítani. A szerkezet egyik oldala a felfelé menet, a másik meg a lefelé. Ajtó nincs, így aki páternoszterrel utazik, és be- vagy kiszállna, annak résen kell lennie. Egy páternoszter ugyanis sosem vár. Hogy ne alakuljon ki tumultus, és hogy egy baleset esélyét minimálisra csökkentsék, vagyis hogy minden flottul működjön, ennek érdekében egy-egy fülkében egyszerre csak két ember fér el. És ha már félelem: amikor az öröklift lefelé vagy felfelé tartó útja véget ér, függőleges állását megtartva simán átfordul egyik menetből a másikba, vagyis az a páternoszterszüzeknek szóló, ijesztgetéssel felérő városi legenda, hogy az a része a felvonónak életveszélyes, konkrétan nem igaz. A fóbiák között sem jegyzik a páternoszterektől való félelmet.
A páternoszternek nemcsak a működése és a külseje érdekes, de az elnevezése is. A jól ismert imádságból jön, a Miatyánk első két latin szavából: pater (atya) + noster (miénk). Jogosan merül fel az emberben a kérdés: hogy jön egy lifthez az ima, és mielőtt a felvonótól való félelemre tippelnénk, hogy mielőtt beszáll az ember, elrebeg egy imát, gyorsan jelezzük, hogy ez tévedés. Az amerikai földön, vagyis angol nyelvterületen megszületett elnevezés jó adag iróniát hordoz magában. Mivel a Miatyánk imát mechanikusan mormolja az ember, és ugyanígy morzsolgatja közben a kezében a rózsafüzért, vagyis az egész egy repetitív és gépies tevékenységnek tűnik, ez a tulajdonsága hasonlóvá teszi a páternoszter működéséhez és mozgásához. Szűts László nyelvész még az alábbiakat írta a páternoszter szó kapcsán a Magyar Nyelvőr 1961-es számában:
Az első ilyen rendszerű emelő szerkezetet Otis amerikai tudós készítette 1857-ben. Feltehető, hogy az amerikai angolból került át ez a jelentés a fogalommal együtt több európai nyelvbe. A magyar nyelv minden valószínűség szerint a német nyelv közvetítésével vette át. A mai angolban a paternostera bánya felvonó szerkezetét jelenti, a francia patenetre vödörsor a vízemelő páternoszteren, a német Paternosteraufzug a körforgó lift neve, a lengyelben és a magyarban is személyfelvonó. Nálunk rövidebb köznyelvi páter változatban is használják, pl.: „Együtt jöttünk a páteren.”
Európában az első páternoszter Cyclic Elevator néven 1844-ben, Angliában épült, pont abban az országban, ahol sosem vált népszerűvé és általánossá. A kontinens többi országában viszont rohamosan terjedni kezdett, elsősorban is a XX. század első felében. Főként a középületeket szerelték fel velük, mert ezeket a közintézményeket sokan látogatták, a közönséges felvonóknál pedig gyorsabban és több embert tudott szállítani egy páternoszter.
Később a népszerűsége lecsökkent, köszönhetően annak, hogy gyakrabban okozott balesetet, mint egy hétköznapi felvonó, nem beszélve arról, hogy egy mozgássérült meg nem is tudja használni a páternosztert. Ma már inkább kuriózumnak számít az a pár darab, ami még megvan, az pedig külön emeli az értékét, ha még működik is. Gyártani viszont már nem nagyon gyártják, sőt van olyan ország, ahol meg is van ez tiltva.
Budapesten (de nyugodtan mondhatjuk: Magyarországon) a csúcsidőszakban egészen sok páternoszter működött, sőt ahhoz képest, hogy a felvonók népes családjában egy avítt dolognak számít, muzeális értékük van, még ma is működik jó pár, és kivétel nélkül mind közintézményben, céges épületben. A Belügyminisztérium páternoszterét ráadásul még fel is újították a 2000-es évek első felében. Minisztériumok közül találni még páternosztert a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban – a Kossuth téren –, a József nádor téri Pénzügyminisztériumban, az Egészségügyi Minisztériumban, ami az Arany János utcában található, a szintén Kossuth téri Miniszterelnöki Hivatalban meg a Pesti Központi Kerületi Bíróságon is, a Markó utcában.
A nemrég felújított és Pénzmúzeummá átalakított egykori, Széll Kálmán téren álló Postapalotában is működik egy páternoszter. A Dél-pesti Jahn Ferenc Kórházban is van egy, azt viszont állítólag sem a betegek, sem a látogatók nem használhatják, hanem csak a kórházi személyzet. Szintén működőképes páternosztert találni a BKV Akácfa utcai székházában, a Haller utcai Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézetben, a Magyar Államkincstár Hold utcai épületében vagy az Elmű Dózsa György utcai székházában. Úgyhogy még bőven van lehetősége bárkinek örökliftezni Budapesten.
(Borítókép: Bódis Krisztián – We Love Budapest)
