A Haris köz egyáltalán nem utcaként indult, aztán jött egy dúsgazdag görög kereskedőcsalád, és megváltozott minden, majd jött a kommunizmus, és újra megváltozott minden, hogy végül – sok viszontagság után – létrejöhessen a ma is ismert elegáns belvárosi sétálóutca. Volt itt modern fotóműterem, kiadó és egy brutális kettős gyilkosság is, sőt egyidőben itt élt „János vitéz” is. Talán egyetlen hely sincs Budapesten, ami ennyire izgalmas módon tükrözné a város és a társadalom változásait.
A Haris köz területén állt első épület 1733-ból származott, a 19. század elején viszont már két különálló épületet találhattunk a területen, két házszám alatt. A nagyobbik, a Koronaherceg (ma Petőfi Sándor) utca felől megközelíthető, földszintes házra 1821-ben egy igen érdekes figura, Horváth Nepomuk János megbízásából épült emelet. A ráckevei árva pásztorlegényből lett fess huszárkapitány számos hőstettéről volt ismert, a marengói csatában testével védte tábornokát, de VII. Pius pápa kísérője is volt, mikor az egyházfő kiszabadult a francia fogságból. Egy romantikus legenda szerint pedig Petőfi róla mintázta János vitéz alakját. A szomszédos épületben kárpitosműhely, könyvnyomda és gyógyszertár, valamint idősebb Uher Ödön fotóműterme is helyet kapott. A jókora, feltehetően Hild József tervezte tömböt végül a Haris család szerezte meg 1866-ban. A dúsgazdag, görög származású kereskedő, Haris Gergely ebben az időszakban a főváros 11. legnagyobb adófizetője volt, akadt némi pénze a vásárlásra, ami azért is volt fontos számára, mert a területen lévő másik ingatlant már 1859-ben megörökölte felesége, Petrovits Mária.
Így a kettős telekre 1875-ben az ifjú Feszty Adolf első fővárosi épülete, egy eklektikus stílusú átjáróház épült, amelynek fedett udvarából 14 üzlethelyiség nyílt.
Az 1877-ben átadott, háromemeletes, sgraffitotechnikával és gipsz domborművekkel gazdagon díszített épület köríves alaprajzú udvarát vasszerkezetű kupola borította, szép mozaikpadló, szökőkút és pálmafák tették keletiesen fényűzővé a Haris-bazár hangulatát. A házban az üzletek mellett 10 lakást is kialakítottak, ezek egyikében élt a Haris család.
A tisztes és jómódú lakók mellett azonban egy félvilági dáma is élt itt, akit 1885 áprilisában a város egyik legbrutálisabb kettős gyilkossága során késeltek meg. A bűntényről korábban részletesen írtunk, mivel a maga kegyetlenségében is nagyon izgalmas képet fest a korabeli társadalmi viszonyokról és a nők helyzetéről. Az áldozatnak, Peschek Veronának elszámolási vitája volt egy korábbi ügyfelével, aki kést rántott, sőt végül a széplány 8 éves unokahúgát is megölte, hogy ne maradjon szemtanú. A gyilkost 24 órán belül elfogták, de még az ügy lezárása előtt végzett vele a tuberkulózis.
A csinos bazárnak végül nem jutott hosszú élet, 1910-ben adózási ügyek miatt a Haris család lebontatta, így született meg a Haris köz, amelynek nyomvonalán 1909 és 1911 között 3-3 darab ötemeletes, manzárdtetős bérház épült, ezek közül kettő (Haris köz 1–5. és 2–6.) a korszak ismert építésze, Rainer Károly tervei alapján. Az utcában a két világháború között izgalmasabbnál izgalmasabb üzletek, vállalkozások, több neves galéria is működött.
A Haris köz 1-ben például Weiner Irén fotóműterme kapott helyet, ahol az irodalmi és művészeti életnek olyan kiválóságai fényképezkedtek, mint Karinthy Frigyes, Dohnányi Ernő vagy éppen Kodály Zoltán. A műteremmel szemben, a Haris köz 2. alatt pedig 1913-ban megalakult a Művészház, Rippl-Rónai József Kernstok Károly és Vaszary János festőművészekkel, valamint Vedres Márk szobrásszal közösen indított szabad művészeti iskolája.
A Haris-bazár sorsát a belső kerületek átalakítása kapcsán ígért adómentesség pecsételte meg. Emiatt bontották le Harisék a csinos épületet 1910-ben, ám az üzletekből származó hasznot azért szerették volna továbbra is megtartani. Így alakult ki az a furcsa helyzet, hogy annak ellenére, hogy az átjárást a tulajdonosok biztosították, az utca területe magánkézben maradt. Ezt a Haris család feje előszeretettel demonstrálta is azzal, hogy az utca végénél lévő sorompót évente pár alkalommal néhány órára közjegyző jelenlétében lezáratta.
A meglehetősen sajátos állapot egészen 1952-ig tartott, amikor államosították az egész utcát, ahol egyébként ekkor még autóforgalom zajlott, ami csak 1977. január 4-től szűnt meg.
Érdekesség, hogy a róluk elnevezett közben egészen a közelmúltig élt a Haris család leszármazottja, az idős Haris Fedora ugyanis még a 2000-es évek elején is az 5-ös szám alatt lakott.
Ma jórészt szép boltokat, elegánsan sétálgató, vásárolgató külföldieket találunk az utcában. Az egykori tulajdonos család emlékét csak az elnevezés és egy emléktábla őrzi, a régi bazárra pedig egy furcsa, föld alatti világ, az utca alatt található pincerendszer emlékeztet.
Források:
- Barátság, 2005, 5. szám, Szieben Rita: A Haris örökség
- Műemlékvédelem, 1986, 3. szám, Szénássy Árpád: Egy budapesti keleti bazár 100 éves története
- Művészettörténeti Értesítő, 1992, 1–4. szám, Nemes Márta: A régi Haris-bazár
- Fölöttem a felhő blog
(Borítókép: Hirling Bálint - We Love Budapest)
