A Haris köz területén állt első épület 1733-ból származott, a 19. század elején viszont már két különálló épületet találhattunk a területen, két házszám alatt. A nagyobbik, a Koronaherceg (ma Petőfi Sándor) utca felől megközelíthető, földszintes házra 1821-ben egy igen érdekes figura, Horváth Nepomuk János megbízásából épült emelet. A ráckevei árva pásztorlegényből lett fess huszárkapitány számos hőstettéről volt ismert, a marengói csatában testével védte tábornokát, de VII. Pius pápa kísérője is volt, mikor az egyházfő kiszabadult a francia fogságból. Egy romantikus legenda szerint pedig Petőfi róla mintázta János vitéz alakját. A szomszédos épületben kárpitosműhely, könyvnyomda és gyógyszertár, valamint idősebb Uher Ödön fotóműterme is helyet kapott. A jókora, feltehetően Hild József tervezte tömböt végül a Haris család szerezte meg 1866-ban. A dúsgazdag, görög származású kereskedő, Haris Gergely ebben az időszakban a főváros 11. legnagyobb adófizetője volt, akadt némi pénze a vásárlásra, ami azért is volt fontos számára, mert a területen lévő másik ingatlant már 1859-ben megörökölte felesége, Petrovits Mária.
Így a kettős telekre 1875-ben az ifjú Feszty Adolf első fővárosi épülete, egy eklektikus stílusú átjáróház épült, amelynek fedett udvarából 14 üzlethelyiség nyílt.
Az 1877-ben átadott, háromemeletes, sgraffitotechnikával és gipsz domborművekkel gazdagon díszített épület köríves alaprajzú udvarát vasszerkezetű kupola borította, szép mozaikpadló, szökőkút és pálmafák tették keletiesen fényűzővé a Haris-bazár hangulatát. A házban az üzletek mellett 10 lakást is kialakítottak, ezek egyikében élt a Haris család.
A tisztes és jómódú lakók mellett azonban egy félvilági dáma is élt itt, akit 1885 áprilisában a város egyik legbrutálisabb kettős gyilkossága során késeltek meg. A bűntényről korábban részletesen írtunk, mivel a maga kegyetlenségében is nagyon izgalmas képet fest a korabeli társadalmi viszonyokról és a nők helyzetéről. Az áldozatnak, Peschek Veronának elszámolási vitája volt egy korábbi ügyfelével, aki kést rántott, sőt végül a széplány 8 éves unokahúgát is megölte, hogy ne maradjon szemtanú. A gyilkost 24 órán belül elfogták, de még az ügy lezárása előtt végzett vele a tuberkulózis.
A csinos bazárnak végül nem jutott hosszú élet, 1910-ben adózási ügyek miatt a Haris család lebontatta, így született meg a Haris köz, amelynek nyomvonalán 1909 és 1911 között 3-3 darab ötemeletes, manzárdtetős bérház épült, ezek közül kettő (Haris köz 1–5. és 2–6.) a korszak ismert építésze, Rainer Károly tervei alapján. Az utcában a két világháború között izgalmasabbnál izgalmasabb üzletek, vállalkozások, több neves galéria is működött.
A Haris köz 1-ben például Weiner Irén fotóműterme kapott helyet, ahol az irodalmi és művészeti életnek olyan kiválóságai fényképezkedtek, mint Karinthy Frigyes, Dohnányi Ernő vagy éppen Kodály Zoltán. A műteremmel szemben, a Haris köz 2. alatt pedig 1913-ban megalakult a Művészház, Rippl-Rónai József Kernstok Károly és Vaszary János festőművészekkel, valamint Vedres Márk szobrásszal közösen indított szabad művészeti iskolája.
A Haris-bazár sorsát a belső kerületek átalakítása kapcsán ígért adómentesség pecsételte meg. Emiatt bontották le Harisék a csinos épületet 1910-ben, ám az üzletekből származó hasznot azért szerették volna továbbra is megtartani. Így alakult ki az a furcsa helyzet, hogy annak ellenére, hogy az átjárást a tulajdonosok biztosították, az utca területe magánkézben maradt. Ezt a Haris család feje előszeretettel demonstrálta is azzal, hogy az utca végénél lévő sorompót évente pár alkalommal néhány órára közjegyző jelenlétében lezáratta.
A meglehetősen sajátos állapot egészen 1952-ig tartott, amikor államosították az egész utcát, ahol egyébként ekkor még autóforgalom zajlott, ami csak 1977. január 4-től szűnt meg.
Érdekesség, hogy a róluk elnevezett közben egészen a közelmúltig élt a Haris család leszármazottja, az idős Haris Fedora ugyanis még a 2000-es évek elején is az 5-ös szám alatt lakott.
Ma jórészt szép boltokat, elegánsan sétálgató, vásárolgató külföldieket találunk az utcában. Az egykori tulajdonos család emlékét csak az elnevezés és egy emléktábla őrzi, a régi bazárra pedig egy furcsa, föld alatti világ, az utca alatt található pincerendszer emlékeztet.
Források:
- Barátság, 2005, 5. szám, Szieben Rita: A Haris örökség
- Műemlékvédelem, 1986, 3. szám, Szénássy Árpád: Egy budapesti keleti bazár 100 éves története
- Művészettörténeti Értesítő, 1992, 1–4. szám, Nemes Márta: A régi Haris-bazár
- Fölöttem a felhő blog
(Borítókép: Hirling Bálint - We Love Budapest)
