Bár a közelben is vannak a Ménesi úti épületeknél szebb, méltóságteljesebb villák, a családias béke, ami a környék hetvenes évekbeli társasházait, a jól sikerült középületeket és a szebb időkből itt maradt villákat fűzi egybe, mindenképp egyedülálló. Egyébként sem valószínű, hogy tudna mutatni valaki még egy utcát a városban, ami keresztbe szel egy komplett arborétumot. Ez azonban mind csak körítés ahhoz a furcsasághoz képest, hogy a Ménesi úton szinte minden házra jut egy érdekes történet, híres lakó, annyi az izgalom, hogy csak két részben tudjuk bemutatni ezt a helyet. Először a Bartók Béla úttól a Szüret utcáig, az arborétumig kalandozunk, lesz itt Fidesz-keltető, terhestorna-pionírok, templomból lett BM-garázs és Carlos, a Sakál is.
A XI. kerületi Bartók Béla utat és az Alsóhegy utcát összekötő, nagyjából egy kilométer hosszú Ménesi utat a XIX. század végén, a filoxérajárvány után parcellázták fel. A szőlők ugyan áldozatul estek a pusztító élősködőnek, ám a környékbeli utcák nevei (pl. Szüret, Bakator, Vincellér, Villányi, Badacsonyi) máig őrzik a szőlőművelés hagyományait. A Ménesi út neve is utal a múltra, Ménes-Hegyalja történelmi borvidék Arad megyében, a nyomvonal pedig azért girbegurba, mert részben az egykori dűlőhatárokat őrzi.
A környéket a parcellázás után a Gellért-hegy másik oldalán lakó villák népénél talán kicsit kevésbé jómódú, de barátságosabb, felső középosztálybeli, értelmiségi közösség népesítette be. Egy ilyen mozgalmas XX. század után szinte csodaszámba megy, hogy még most is sok az olyan lakos, aki a hajdani építtetők leszármazottja, vagy több generáció óta él a Ménesi úton. Ezek a szomszédok jól ismerik egymást, és büszkék is környezetükre, ennek pedig számtalan jelét látjuk errefelé. A kertkapukon táblák mesélnek a házak történetéről, a családias, békés hangulatból pedig mi is részesülhetünk az időről időre megrendezett Ménesi Kulturális Utcabálnak köszönhetően. Ha pedig nem tudnánk ellátogatni ide, kövessük a Gellérthegyi paradicsom Facebook-oldalt, ami hasonlóan személyes perspektívából mesél a környékről.
Sétánkat indítsuk az egykori szőlőhegyre emlékezve, és nézzünk be egy palack borért a Ménesi Borbárba (Ménesi út 1.), innen kilépve jobb oldalon megpillantjuk a Corvinus Egyetem új campusát, az ország legfenntarthatóbb oktatási épületét, amit éppen a múlt héten adtak át. Sportkomplexum, hatalmas park, egy 180 férőhelyes kollégium, előadótermek és professzori apartmanok is tartoznak hozzá, szinte magunk is újra kedvet kapunk a tanuláshoz.
A modern, új campus közelében két igazán szép villát találunk. A Ménesi út 7. csinos eklektikus épület, zöld lombok közül bukkan elő. Korábbi lakói is érdekesek, ugyanis itt töltötte gyerekkorának egy részét Wigner Jenő, a későbbi Nobel-díjas fizikus. Az épület szomszédságában álló Imrédy-villa (Ménesi út 9/A) is igen szép, kovácsoltvas kapujával hívja fel magára a figyelmet.
Míg az egymás szomszédságában álló lakóingatlanok a békebeli, frissen beépülő környék hangulatát idézik, átellenben állandó a forradalmi hangulat, csak az eszmék változnak. A Ménesi út 12-es szám alatt működik ugyanis a Bibó István Szakkollégium. Az intézmény megalakulása nem volt egyszerű, hosszas erőfeszítésekre volt szükség ahhoz, hogy az ELTE jogászhallgatóiból álló önszervező értelmiségi kör, a későbbi szakkollégisták 1983-ban beköltözhessenek a még félkész Ménesi úti épületbe, amelynek alagsorában 1988. március 30-án aztán megalakult a Fidesz. Az ifjúsági szervezet nem sokkal ezután párttá alakult, a többi pedig már történelem.
De a Ménesi út 12. történetében nem a jelenlegi kormánypárt az egyetlen forradalmi alakulat. 1912 májusában ugyanis itt nyitotta meg Funkcionális Torna Tanítóképző Intézetét Madzsar Alice (Jászi Oszkár húga), aki ebben az intézetben fektette le holland mintára a terhestorna alapjait. (Pikáns részlet, hogy szeretője, Szabó Ervin is a közelben, a Ménesi úton élt.) Az intézmény a maga korában tabudöntögetőnek számított, nemcsak azért, mert a testmozgás mellett a hölgyek szinte egytől egyig erősen dohányoztak, hanem azért is, mert a foglalkozások meztelenül zajlottak, hogy a résztvevők jobban megismerkedhessenek testükkel, jobban lássák a gyakorlatok során mozgó izomcsoportokat. Madzsar Alice egyébként nemcsak a női torna, terhestorna, hanem a gyógytorna és a táncművészet terén is maradandót alkotott, érzékeny volt a nők sajátos lelki és fizikai szükségleteire, a nemek közötti egyenlőtlenségek kérdéseire.
Madzsar Alice intézetével és a Bibóval azonban nem merült ki a Ménesi út különleges oktatási intézményeinek sora. A közelben található az Eötvös Collegium (Ménesi út 11–13.) is, amely 1895-ös megalakulása óta fáradozik a tanárképzés javításán. A rangos, értelmiségi sasfészeknek az elmúlt bő száz évben olyan diákjai voltak, mint Lator László, Kodály Zoltán, Kosáry Domokos vagy éppen Dragomán György. A Ménesi úti épülete 1911-ben készült el Alpár Ignác tervei alapján, és annak ellenére, hogy kívülről kissé zordonnak hat, belsejében csodásan festett falak között tanulnak a fiatalok. Az itt zajló élet segítségével a Ménesi út a szépirodalomba is bevonult, mivel ez az épület Lázár Ervin Bartusek Géza, a kutya című nagyon kedves és annál is szomorúbb novellájának színhelye.
Az oktatási intézménnyel szemközti oldalon impozáns, a kísértetkastélyok hangulatát idéző épületet találunk (Ménesi út 16.). Ez az Elekes-villa, Elekes György gépészmérnök egykori otthona, majd az államosítás után az ország első intézménye, ahol veleszületett rendellenességekkel küzdő gyerekekkel foglalkoztak. Az utóbbi években az épület sorsa hányatottá vált, az önkormányzat 2021-ben eladta a villát. A lakosok kezdetben nem örültek ennek a döntésnek, aggódtak, hogy az új tulajdonos radikálisan átalakíthatja vagy lebonthatja az épületet, ám erre nem került sor, mert az Elekes-villa helyi védettséget kapott.
Az utca kellemes, zöld kertek között halad tovább, néhány ház alig látszik a jókora fáktól. A Ménesi út 19. esetében ez nem feltétlenül baj, ugyanis az épületnek inkább lakói érdekesek, a ház ugyanis a II. súlyos bombatalálatot kapott, ezután pedig a korábbinál jóval egyszerűbb formában épült újjá. Schulek Frigyes építész és családja élt itt egykor, az 1907-ban elkészült villát az építész fia, Schulek János tervezte, a mindig elfoglalt apának ugyanis sosem volt ideje saját otthonára. A villában élt még Schulek lánya férjével, dr. Krompecher Ödönnel együtt, aki orvos akadémikus, nemzetközi hírű patológus volt.
A közeli Ménesi út 26. alatt találjuk a Szent Gellért lazarista kápolnát és rendházat, ami elnyerhetné akár az utca legbizarrabb funkcióváltás fődíját is. Az épületben ugyanis az államosítás után a BM garázsa működött, az egykori kápolnába gördültek be a rettegett fekete autók egy kis mosásra, szerelésre. Szerencsére a kápolna azóta visszanyerte eredeti funkcióját, újra miséznek a falak között.
A rendházzal szemben hasonló stílusú, reprezentatív épületet találunk. A Ménesi út 27-es szám szintén egyházi célra épült, a XX. század elején még a békés vincés nővérek leltek itt otthonra, majd az államosítás után, az 1950-es évektől a Magyar Néphadsereg Karikás Frigyes Katonai Kollégiuma működött itt. Az épületben harmadik világbeli hallgatók képzése is folyt, ezért valószínűleg nem teljesen alaptalan a szóbeszéd, ami szerint itt is bujkált a ’80-as évek ismert terroristája, Carlos, a Sakál. A katonáknak szerencsére mostanra nyoma sincs, az épület jelenleg Szent Lujza Szeretetotthon, ahol elsősorban idős nővéreket gondoznak.
Egy kicsit tovább haladva meg kell említenünk a Balogh-villát (Ménesi út 35.), annál is inkább, mert ez az egyik kedvenc házunk a Ménesi útról. A XX. század eleji épületet dr. Balogh Jenő büntetőjogász, a II. Tisza-kormány igazságügyi minisztere építtette maga és családja számára. Az élénk színű villán ugyan átépítés nyomai látszanak, de azért sokat megőrzött szecessziós jellegéből, híres lakójára pedig tábla is emlékeztet.
Az utca legszebb, legzöldebb részére esik ez az épület, a Ménesi út ugyanis nem sokkal lejjebb keresztülszeli a Budai Arborétumot. A zöldterület szintén a Corvinus Egyetem campusa, kisebb felső része az út páratlan oldalán, nagyobb alsó része a pároson helyezkedik el. Az alsó telek épületei az ötvenes években készültek, a felső rész kastélynak is beillő központi része korábban a Budapesti Magyar Királyi Kertészeti Tanintézet igazgatósága volt. A csodás növények és repkénnyel befuttatott falak mindkét helyszínnek egyedi hangulatot kölcsönöznek.
Ezzel pedig el is érkeztünk Ménesi úti sétánk első részének végéhez. A Ménesi utat itt elvágja a Szüret utca, azon túl pedig hasonlóan kedves, ám kicsit másfajta világ kezdődik, kevesebb középülettel és még több csinos villával, bennük olyan híres lakókkal, mint Karinthy Ferenc vagy Bodrogi Gyula, a történetbe pedig adott ponton még a Viszkis rabló is belevegyül. Erről azonban a következő részben ejtünk majd szót.
Felhasznált irodalom:
- Octogon.hu
- Új Tükör, 1986. november 11. Litván György, Szellemidézés családi kiállítás az egykori Madzsar-Jászi házban
- Magyar Művelődéstörténeti Lexikon LX, a főszerkesztő, Kőszeghy Péter 60. születésnapjára, MTA Irodalomtudományi Intézet, 2011
- Holmi 2013, 5. szám, Borgos Anna: Madzsarné Jászi Alice a női testkultúra új útjain
(Borítókép: Major Kata – We Love Budapest)
