Ahogy tavaly, úgy idén is a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Jane Goodall Intézet munkatársai, valamint lelkes önkéntesek intézkedtek az ügyben. Még a békák tömeges megjelenése előtt felállították az ideiglenes kétéltűterelő rendszert, mellyel a villamossín, az út és az azon közlekedő autók jelentette, legtöbbször végzetes akadály leküzdésében segítik a barna varangyokat és két másik békafajt.
A nőstény varangyot onnan ismerni fel, hogy nagyobb, hosszabb (8-11 cm), mint a hím (5-8 cm), a hím békának pedig jellegzetesen izmosak a mellső végtagjai, melyekkel a szaporodás lázában rákapaszkodik a nőstényre.
A kerítés telepítése után kezdődött a munka java része, hiszen a terelőrendszeren a békák csak emberi segítséggel tudnak átjutni, így a bizonyos távolságonként leásott vödrökbe kerülő békákat össze kell gyűjteni és átvinni őket a túloldalon található szaporodóhelyre, a Modori-tóhoz. A kerítés rendszeres ellenőrzéséhez, a békák számlálásához és szállításához még várják a segítőket, erre a linkre kattintva tudhattok meg többet az akcióról.
A tó egy magánház kertjében található, a tulajdonos pedig egy ponyvával tette lehetővé a kerítésénél, hogy az önkéntesek és a természetvédő szervezetek munkatársai a befogott békákat a tóhoz juttassák. Fontos, hogy csak egy rövid betanítás után kezdjünk el békákat menteni, hiszen többek között megfelelően kell fertőtlenítenünk a cipőnket, hogy ne vigyünk be fertőzést, gombákat a békák élőhelyére a cipőtalpunkon, illetve óvatosan, kesztyűben kell megfogni őket, hiszen a bőrük különösen érzékeny.
Mivel a békák a nedves élőhelyeket szeretik, a klímaváltozás miatt évről évre kevesebb a számuk, ezért is ajánlatos vigyázni rájuk. Nagyon ragaszkodnak jól bevált szokásaikhoz, például a vonulási útvonalaikhoz.
A te lakókörnyezetedben is zajlik békamentés? Oszd meg velünk az info@welovebudapest.com címen!
(Borítókép: Marcus Brandt/picture alliance - Getty Images)
