Az egyik legérdekesebb épületünk Hatvany Lajos palotája, és nemcsak azért, mert a 30-as években megfordult itt az irodalom színe-java, hanem mert építészetileg is különleges. Különleges abból a szempontból, hogy keveredik rajta a barokk, a copf és a romantika stílusa. A Bécsi kapu tér 7. 1932-ben került Hatvany Lajoshoz, aki második emigrációja kezdetéig, 1938-ig élt itt.
A ház, jobban mondva annak elődje Buda visszafoglalásakor romba dőlt, de alapjainak egy része és a pincéje megmaradt, így a jelenlegi épület a két késő gótikus lakóház maradványainak összevonásából épült fel az 1740-es években, egészen egyszerű formában. A házat 1600 forintért vette meg Kothl János mészáros, városi tanácsos, és ekkortájt készült el a barokk vakolatarchitektúra is.
A domborművek viszont már az 1800-as évek elején kerültek fel rá, amikor Grigely József volt piarista tanár tulajdonába került. Filozófia-, latin- és irodalomprofesszor lévén fontosnak tartotta, hogy otthonán is megjelenjenek a számára fontos gondolkodók és szónokok, úgyhogy neki köszönhetjük, hogy a homlokzaton ott van Vergilius, Szókratész, Cicero, Livius, Quintilianus és Seneca. De az ablakok feletti allegorikus domborművek is az ő kérésére születtek, így
ha pár percnél többet állunk Hatvany Lajos palotája előtt, akkor felfedezhetjük a művészetek és a tudományok jelképeit.
A különös domborműveken kívül valószínűleg mindenkit a palota Hatvany-korszaka érdekel, hogy
milyen írók jártak ide, ki találkozott kivel, szövődtek-e titkos szerelmek, vagy éppen voltak-e titkos szervezkedések.
A legfontosabb esemény az épület történetében egyértelműen Thomas Mann látogatása, aki – legalábbis Hatvany Lajosné visszaemlékezése szerint – 1936. június 6-án találkozott Bartók Bélával és rajtuk kívül csak Reinitz Béla zenekritikus volt jelen a találkozón. A látogatásról többen többféleképpen emlékeznek meg, így nem egyértelmű, hogy a találkozó melyik júniusi napon történt, ahogy az sem, hogy végülis kik voltak jelen. Thomas Mann többször is járt Hatvanynál, 1937-ben is itt volt, akkor a Szép Szó meghívására jött a városba, erre az alkalomra írta József Attila Thomas Mann üdvözlése című versét.
Hogy milyen volt a társasági élet, arról Klaus Mann és Cs. Szabó László leírása is érzékletes képet ad, míg Cs. Szabó egzotikus állatkerti madárházhoz hasonlítja a vendégeket, addig Klaus Mann kicsit mélyrehatóbban mutatja be a palotát.
„Az előkelően egyszerű palotában, ahol is az öreg Budán lakott, mindig eleven volt a társadalmi élet; volt ott valami intellektuális nyüzsgés, melynek egy csipetnyi titkos konspiráció adta meg sava-borsát, de ettől lett kissé kísérteties is... Csupa gyanús elem, rebellus népség, potenciális vagy valódi resistance találkozott a kívülről oly tekintélyes-gazdag keretek között... Egymással összeesküvők, forradalmárok kifogástalan estélyi öltözékben, igazhitű, bár kissé megrémült szabadságharcosok elszigetelt kis csapata. Valami belső emigráció – Hatvany barátom házában tudtam meg, hogy létezik ilyesmi. Értelmiségiek hatalom nélkül – írók és tudósok, bohémek és arisztokraták.”
Mindenki megfordult itt az irodalmi életből, népi írók ugyanúgy, mint az urbánusok csoportja, ahogy vidékről és Erdélyből is, sőt még a német szellemi emigráció krémje is rendszeresen járt Hatvanyhoz. Itt szerveződött a Szép Szó, József Attila menedéket talált a házban, míg
Karinthy rendszeresen ide menekült a felesége elől – a házban külön Karinthy-paplan volt rendszeresítve.
Hatvany 1938-ban hagyta el a házat és a hazát, előbb Párizsban, majd Oxfordban élt, a Bécsi kapu téri palotát pedig 1940-ben sikerült eladnia. Hatvany Lajos halálának 50. évfordulóján a Budavári Önkormányzat felújíttatta az épületet, ekkor kerültek a ház előtti járólapokba a házban gyakran vendégeskedett írók, költők és művészek aláírásai.
Cím: 1014 Budapest, Bécsi kapu tér 7.
Felhasznált irodalom:
- Czagány István: Egy budavári ház története képekben, Budapest, 10. évfolyam 12. szám, 1972
- Magyar Károly: Bécsi kapu tér 7., A budai vár
- A Grigely–Hatvany-ház épületdíszei, Köztérkép
- Rozsics István: Hatvany Lajos beszélő házai, Új írás, 28. évfolyam, 1988
(Borítókép: Ladóczki Balázs - We Love Budapest)
