A Dob utca 46/B egyáltalán nem csúnya épület, de nem emelkedik ki nagyon a környezetéből. A belbecs azonban übereli a külcsínt, ugyanis itt szinte minden lakásra jutott egy híres lakó. Itt élt Seress Rezső és Presser Gábor, Beamter Bubi jazzdobos, Ingo Glass szobrászművész, Orosz János zongorista és táncdalénekesnő felesége, Vadas Zsuzsa, Tóth János operatőr és Árvai Ágnes színésznő, Szotyori László festőművész is sokáig a lakóközösséget erősítette.

Az épület helyén a XIX. században klasszicista ház állt, ami Clark Ádám tervei szerint készült, az építész apósa, Áldásy Antal, a város rendőrkapitánya számára. A század első felében azonban elkészült Erzsébetváros nagyszabású rendezési terve, sugárút épült volna a Madách tértől a Klauzál téren át. A terv végül a II. világháború miatt nem valósult meg, a Clark-féle klasszicista épület viszont a tervezett sugárút nyomvonalába esett, így 1936-ban lebontották.

Helyére 1939-ben dr. Kovács Ferenc nőgyógyász megrendelésére Antal Dezső tervei alapján készült bérház. Az épület a tervezett sugárút vonalához igazodik, így egy kicsit szellősebb a környezete, egy nagyobb tér található előtte, a ház megszokott modern arányaival kifejezetten kellemes hatást kelt. Összesen hat emelet magas, két szoba, hall, cselédszobás lakásainak nemcsak a Dob utca, hanem a picike hátsó kert felé is vannak erkélyei. A külső homlokzaton domborművek láthatók, Család, Munkások és Fortuna/Bőség, ezek a három emelet között kétszer ismétlődnek. A külcsínnél azonban lényegesen érdekesebb a belbecs, 

valószínűleg itt a legmagasabb a hírességek száma.

valószínűleg itt a legmagasabb a hírességek száma.

Bár Budapest turisztikai szempontból egyik legkeresettebb részéről beszélünk, ahol egymást érik a szórakozóhelyek, Erzsébetvárosnak van egy ismeretlenebb arca is. A múlt század közepén még egészen más képet mutatott a környék, az utcákon, a tereken gyerekek játszottak, az alagsorokban mesterek készítették portékáikat, a színházak, a szórakozóhelyek és a belváros közelsége miatt pedig sok művész, híresség lakott ezen a környéken, ahol mindenki ismert mindenkit.

Ennek a világnak az egyik utolsó örököse a Dob utca 46/B-ben élő lakóközösség, amely amellett, hogy kifejezetten igényesen tartja rendben a közvetlen környezetét, akkor sem rest, ha például az egyik ismert lakó, Seress Rezső emléktáblájára kell összedobni a pénzt. A ház történetével egyébként N. Kósa Judit újságíró, helytörténész foglalkozott részletesebben, mi pedig az egyik legrégebbi lakó, az 1969 óta a házban élő Szathmáry Lajosné Mária segítségével jártuk végig az épületet.

A hely, ahol Presser Gábor hallgatta, ahogy Seress Rezső a Szomorú vasárnapot hallgatja

Marika néni egyébként éppen abban a lakásban él, ahol 1968-as haláláig Seress Rezső is lakott. A Szomorú vasárnap szerzője 1968-ban követett el öngyilkosságot, a ház II. emeleti erkélyéről ugrott ki, de nem halt meg, kórházba szállították, ahol újra öngyilkos lett.

A Szomorú vasárnap


A Szomorú vasárnap című dal, amelynek zenéjét Seress szerezte, igazi világsláger lett, több mint 100 nyelven és rengeteg feldolgozásban adták ki, ám Seress a jogdíjakból és a hírnévből alig részesült. A dalt egy városi legenda szerint be is tiltották, ugyanis valóságos öngyilkossági hullámot indított el, búcsúlevelek mellékleteként, a gyilkos golyó előtti utolsó éjjeli mulatás alkalmával jelent meg. A halálesetek csak még rejtélyesebbé, izgalmasabbá tették a dalt, amit megszületése után három évvel, 1936-ban kaptak fel világszerte, Amerikában és Franciaországban is nagyon ismertté vált. A betiltásra és az öngyilkosságokkal való kapcsolatra viszont nincs bizonyíték, sőt olyan vélekedés is napvilágot látott, hogy a dalt valójában szövegének szerzője, Jávor László helyezte el az öngyilkosságok helyszínén, ahova bűnügyi újságíróként könnyedén bejutott.

Seress Rezső életének jelentős részét a Dob utcai házban töltötte el, egykori lakásában halála után sokáig megvolt még a zongorája, néhány általa használt lámpát pedig még most is láthatunk. A mostani tulajdonos, Marika néni gyűjti a zeneszerzőhöz kapcsolódó fényképeket, 2016-ban emléknapot is szervezett a tiszteletére, egy megemlékezés pedig most is tervben van.

Seress Rezsőt Amerikában a jogdíjakból származó jelentős vagyon várta, ám a II. világháború utáni Magyarországon nem juthatott hozzá ehhez, az 56-os forradalom idején pedig úgy döntött, az országban marad. Dalai feketelistára kerültek, később pedig egyszerűen kimentek a divatból, így fokozatosan elszegényedett, hangulata is elborult.

Nagyjából ebben az időszakban érkezett meg a házba Presser Gábor, aki éppen a Seress alatti lakásban töltötte gyerekkorát. Egy korábbi tévéműsorban meg is emlékezett a borús hangulatú dal és a zeneszerző nyújtotta „inspirációról”: „Fölöttünk a Seress mindennap kettőkor menetrendszerűen elkezdte hallgatni a Szomorú vasárnap felvételeit, és hát ugye választhattam, hogy vagy őt hallgatom, vagy gyakorlok.” Ennek a meghatározó élménynek egyébként Presser Gábor később dalt is szentelt (Parti Nagy Lajos írta a szövegét):

Híres szomszédok

Bár a két zenész kétségtelenül a ház történetének legizgalmasabb része, a többi korábbi és jelenlegi lakó között is szép számmal találunk izgalmas arcokat. A házban lakott Orosz János bárzongorista és felesége, Vadas Zsuzsa táncdalénekesnő, akik össze is jártak Seressékkel. Szintén emléktábla jelzi, hogy az ismert jazzdobos, Beamter Jenő „Bubi” is ebben a házban élt.

De ne csak a zenészekről emlékezzünk meg az ismert lakók között: itt élt Tóth János Kossuth-díjas és a Magyar Mozgókép Mestere díjas operatőr (többek között a Szerelem és a Macskajáték című filmek operatőre), illetve Ingo Glass szobrászművész is, Szotyori László festőművész is sokág a ház lakója volt. A színes társaságba jól illeszkedett Marika néni egykori párja, Csák Hugó táncos-komikus, színész is, aki jó barátja volt Seressnek.

Az egyedülállóan színes közösség, ahol érdemes lett volna egy közgyűlésre már csak a társaság miatt is beülni, nemcsak nekünk szúrt szemet, a ház melletti tűzfalfestmény is megörökíti a környéket. A képen Marika néni alakja jelenik meg viráglocsolás közben. Nemcsak szerethető köztéri alkotás, de szuper emléke is az egyik legszínesebb erzsébetvárosi lakóközösségnek.

Címkék