A városi legenda szerint a Klauzál térre nem megy az ember direkt és célirányosan, mert úgy nem találja meg. A Klauzál térre, mint valami csodára, egyszer csak rátalál az ember. De ez persze csak városi legenda. A Klauzál a VII. kerület legnagyobb tere, és rendesen ki van használva minden szeglete, és emiatt nem érzékelhető teljesen a tér valóságos mérete. A Klauzál annak idején a zsidó negyed központja volt, most viszont a bulinegyedé. Rövidesen komoly felújításon esik majd át, ami igencsak ráfér.
Az erzsébetvárosi önkormányzatnak komoly tervei vannak a Klauzál tér megújítására, és ebbe a folyamatba – akárcsak a IX. kerület a Bakáts tér kapcsán – a lakosságot is bevonja. A téren tájékoztató táblákat helyeztek el a látványtervekkel, melyek szerint a Klauzál jelentős átalakuláson megy majd keresztül. Még zöldebb lesz, a tér közepét elfoglaló parkos résznek pedig minden eleme megújul: a kutyafuttató, a játszótér, a sportpályák és -eszközök – továbbá az egészet akadálymentesítik is. A Facebookon az önkormányzat külön csoportot indított arra, hogy kikérjék a környékbeliek véleményét, amit a Klauzál téri vásárcsarnokban is megtehet bárki, az ott felállított interaktív térképen.
A környék fontos utcái futnak bele a Klauzál térbe: a Nyár, a Kis Diófa, a Nagy Diófa, a Klauzál és a Dob. A budapesti terek közül abban talán mindenképpen az első, hogy szinte minden szegletéhez kötődik egy-egy történet, és ezeket a sztorikat reggeltől estig lehetne mesélni. Mi volt itt egykor, aminek ma már nyoma sincs, ki lakott itt valamelyik házban, aminek tábla őrzi a nyomát, vagy milyen popkulturális esemény zajlott itt – mert több is zajlott. Nem véletlenül van ez így: a Klauzál a belvárosban, forgalmas részen fekszik, és úgy van közel a körúthoz, hogy közben mégis kicsit rejtve marad, mert a környéket átszelő utcák között bújik meg.
Hogy pontosan mikor lett tér a Klauzálból, annak eredetét homály fedi, de az biztos, hogy már a reformkorban volt neve a területnek, akkori módi szerint még német (Stephans-platz), amit 1874 körül változtattak magyarra (István tér). A névváltoztatás előtti időkben a tér egy üres placc volt, ahol piacot tartottak, és amit körben házak szegélyeztek. Az egész környék – utcáival és tereivel – organikusan alakult ki, majd az 1838-as nagy árvíz utáni városrendezés alakította ki a mai formáját.
A nagy változás Miklósy Gyulával érkezett a térre, aki vidékről a fővárosba szerencsét próbálni érkező színházigazgató volt. Ő kiszúrta a kopár, kihasználatlan és remek helyen fekvő teret, majd megvásárolta a Ligetben álló és akkor már nem működő gyermekszínház épületének fa- és vasvázát, amit a térre szállíttatott, és megépíttette belőle az István téri Színházat. Miklósy vidékről hozott színészeket, illetve a Nemzetiből csábított át néhány elégedetlenkedőt, majd 1872 októberében, Jókai Mór ünnepi szövegével meg is nyitotta kapuit az új teátrum, mely elsősorban népszínműveket és francia vígjátékokat adott elő. A hamar népszerűvé vált színjátszóhely nem sokáig működött, ugyanis 1874 januárjában porig égett, és Miklósy Gyula nem építtette újra, a romokat 1878-ban bontották el.
Öröm az ürömben, hogy a színház romjainak eltakarítása után, a századfordulón kezdett fellendülni a tér élete. A nagy vásárcsarnok-építési láz részeként 1897-ben nyitotta meg kapuit a Klauzál téri komplexum, ami abban különbözött a többitől, hogy egyfelől, mivel a zsidó negyedben volt, itt lehetett kóser termékeket is kapni, másfelől a csarnok épületéhez egy bérházat is építettek.
A csarnok építésével és megnyitásával párhuzamosan a tér arculata is megváltozott: bezöldült és a környékbeliek pihenőparkjává vált, továbbá felújították a körben álló házakat, amitől pedig rendezett lett. 1907-ben pedig a reformkori miniszter, Klauzál Gábor után megkapta a Klauzál tér nevet. Ebben az időben ért a környékre a tömegközlekedés is. A ma ismert 2-es villamos előtt létezett már egy másik is, ami 1911 és 1941 között járt. A Népszínház térről indulva a Király utcáig tartott a menet, és az egyik megálló éppen a Klauzál téren volt.
A környék a zsidótörvények, majd a II. világháború borzalmai miatt egyre szomorúbbá vált. 1944-ben kijelölték a pesti gettó hivatalos területét, melynek pont a Klauzál tér lett a központja. Sok borzalmat láttak azok az utcák és falak. A tér ma pedig az emlékezés egyik fontos helyszíne. A Klauzál tér 1956-ot sem úszta meg. Harcok zajlottak a környék utcáin, és amikor a forradalmat leverték, ezen a téren is – akárcsak a Bakátson – ideiglenes sírokba temették a halottakat. Itt volt például a forradalom mártír költője, Gérecz Attila első írja is, amiről egy emléktábla tanúskodik.
A Klauzál tér nemcsak a tragédiákat, a rosszul végződő történeteket vonzotta magához, de a popkultúrát is. Elsősorban a zenészek kapnak tőle ihletet, a filmesek pedig szeretik használni. A leghíresebb dal, ami a térhez köthető, a Locomotív GT örökbecsűje, a Miénk itt a tér című szám, napjainkban pedig Szeder és a Lóci játszik egy-egy dala tiszteleg a környék előtt, melyek klipjeiben is felbukkan a Klauzál. De innen indul a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című film is, a Vili, a veréb című rajzfilm (Gémes József) pedig jórészt itt játszódik.
Végezetül ejtsünk pár szót a környék legfontosabb étkezdéjéről, a Kádárról, ami a tavalyi lezárásokig volt nyitva. A kifőzde 1957-ben nyitott, igazi békebeli, piros-fehér kockás abroszos hely volt, ahol olcsón és gyorsan nagyon jót lehetett enni. Nemcsak a hétköznapi emberek jártak ide, de a szocializmus időszakának hírességei is, sportolók, színészek, zenészek, politikusok. A Kádár a rendszerváltás után is megőrizte régi nagy nevét – legalábbis tavaly tavaszig. Nagy vonzerőt jelentett a helyben az, hogy az ott megfordult hírességek (a sok-sok magyar mellett például Marcello Mastroianni és Sylvester Stallone) dedikált fotói díszítették a falat. A megújuló Klauzál téren ez az egykorvolt menő hely is megérdemelne egy emléktáblát.
