Ez is Csikágó? – Felfedeztük Külső-Erzsébetváros rejtett kortárs építészetét

Eltöltöttem már jó pár évet Budapest építészetével és várostörténetével foglalkozva, de a mai napig meg tud lepni ez a város. Sétáltam már máskor is a Keleti pályaudvar mögötti területen, hogy felfedezzem Csikágó különös hangulatát, de arra sosem gondoltam, hogy 

a bérkaszárnyák között és mögött milyen menő kortárs épületek bújnak meg. 

Maradjunk is a rejtőzködés motívumánál, ugyanis a legizgalmasabb és „legvadabb” – ahogy sétavezetőnk, Klaniczay János fogalmazott – alkotások nem feltétlenül vannak szem előtt. Az M4-es metró állomásai a mai napig a top10 kedvenc kortárs „épületem” lista élén szerepelnek, holott csak akkor látjuk őket, ha lemegyünk a föld alá, de a Meséskert ovi ötletes tetejét, jobban mondva 5. homlokzatát is csak akkor látjuk, ha drónfotókat nézünk az épületről, ahogy a „Mi lesz veled Csikágó?” – Kortárs építészet a Rottenbiller tengelyen sétán felfedezett IN Budapest épületét is csak akkor vesszük észre, ha célirányosan odavezetnek minket. 

A meglepetés erejével hatnak ránk ezek a házak, olyannyira, hogy még azt is elhisszük, hogy éppen valahol Nyugat-Európában sétálunk. Lehetne még több ilyen épület Budapesten.

Egy Rottenbiller utcai kapu mögött ott van a századforduló és a 21. század fúziója

Nem gondoltam volna, hogy Külső-Erzsébetvárosban, jobban mondva Csikágóban fogom megtalálni azt az épületet, ami annyira levesz majd a lábamról, hogy utána napokig csak róla beszélek minden ismerősömnek. A Rottenbiller utcán haladva biztos, hogy hamarabb jut eszünkbe – legalábbis nekem mindig –, hogyan kerülhetnénk el a forgalmas utcát, mintsem az, hogy az egyik épület mögött egy másik dimenziót találunk. A Rottenbiller utca 17. számú épülete épp olyan, amiért Budapestet szeretjük: historikus. Ez a ház leginkább arról híres, hogy az 1900-as évek elején itt nyitott új üzemet, jobban mondva kártyagyárat a Piatnik család, a amit egészen az 1948-as államosításig sikerrel bővítettek és működtettek, innentől viszont ide-oda vándorolt a funkció és a tulajdonos is.

Önmagában ez is érdekes történet, de engem sokkal jobban „megvett”, hogy úgy találták meg az épület mai funkcióját, hogy nem bontották el teljesen, sőt a valamikori ipari jelleget is beillesztették a koncepcióba. A százéves ház boltíves kapuján átlépve az IN Budapest ötletes formavilágú épületét találtuk, ahol egyszerre volt jelen a 21. század, egy ipari felvonó és a téglaarchitektúra.

Noha az épület szerkezeti adottságai nem voltak a legkedvezőbbek, még így is ötletes, ahogy a T2.a Építésziroda elhelyezte benne a diákszállásokat. A keskeny kiosztás zsenialitása, hogy a dobozként kiugró ablakok megnövelik a belső teret, egyfajta teraszként funkcionálnak, és a megjelenést is különlegessé teszik. Nem mindennap jön szembe velünk ez a fajta építészet.

Kortárs skanzen

Érdemes a Rottenbiller tengelyen kicsit nyitottabb szemmel sétálni, mert bármilyen meglepő, valódi építészeti skanzenként működik, amiben a kortárs is jelen van. A felüljáró végénél annyira jól illeszkedik a városi szövetbe a 2011-ben épült társasház, hogy én is csak a sétán figyeltem fel rá igazán. A téglahomlokzat biztosan mindenkinek feltűnik, ahogy a zöldes tagolások is, de itt ne hagyjuk abba a tüzetes házvizsgálatot!

Ezek nem egyszerű festett sávok, hanem zöld, szegecselt acéllemezek, amik egy kicsit a steampunk világát is elhozzák a VII. kerületbe, miközben Eiffelt és a Szabadság hidat is megidézik. 

Kicsit továbbsétálva a kipufogógázban a Péterfy Sándor Utcai Kórház egészségügyi központját és kutatólaborját találjuk. Furcsa ez a tömb, a neobarokk kerítés és a mögötte lévő téglaépület párosát elsőre nem is tudom hova tenni, legalábbis így, együtt semmiképp. Mégis miért van itt egy régből jövő kovácsoltvas kerítés? Egyszerű a válasz: a telken eredetileg annak a Walla Józsefnek volt a műhelye, akinek a cementlapjaival tele van a budapesti bérházak padlózata, az új épület pedig így idézi meg a múltat.

Ha már a kórház környékén voltunk, sétavezetőnk az 1934-ben átadott rendelőintézetről is mesélt, ami a saját korában annyira előrehaladott gondolkodást mintázott, hogy az aulába egy nyitható üvegtetőt tervezett Hültl Dezső, hogy növelje a betegek komfortérzetét. Nagy valószínűséggel ezt csak az idősebb rokonaink látták valaha is használatban, mert az elmúlt 30 évben biztosan nem volt szétnyitva.

Az a jó a Rottenbiller utca 32. épületében, hogy ez valójában egy titkos oázis. Senkinek nem jut eszébe, hogy az üvegközlekedők és a tér mögött egy kis udvar van paddal – ahová bárki nyugodtan betérhet. A 2000-es évek elején épült Magház elég jól hozza a budapesti bérházakra jellemző vonásokat, még úgy is, hogy az akkor divatos kortárs anyagokat és megoldásokat alkalmazza. Mert bár van itt üveglamella és acél, azért ez a ház mégiscsak egy újragondolt, nagyon is tipikus gangos, belső udvaros és átjáróházként is működő bérház.

A ház egyébként egy kísérleti lakhatási modell lenyomata, melynek lényege a fiatalok megfizethető lakhatásának biztosítása lett volna, ahol az alsó üzlethelyiségek alapvetően az ott lakók igényeit elégítették volna ki. Egyik sem valósult meg.

Mi lesz veled, Csikágó?

Ez egy folyton nyüzsgő és változó környék, már azóta, hogy elindult a Keleti pályaudvar építése, és felhúzták az első házat a Nefelejcs utcában. Csikágó történetét a Pesten innen, Budán túl podcastünk első epizódjában már elmeséltük, érdemes meghallgatni, hogyan lett a káposztaföldekből bérkaszárnyákkal és iparosokkal teli városnegyed. Azon pedig érdemes elgondolkodni, hogy mit tartogathat még a jövő Külső-Erzsébetváros számára.

A sétán két olyan területet is megnéztünk, ahol a jövőben olyan fejlesztések valósulhatnak meg, amelyek erősen átformálhatják Csikágó már ismert hangulatát. 

A Damjanich és Dembinszky utca közötti Ligetváros leginkább a Spar és a DM miatt ismert, ám a 19. században a Pesti Közúti Vaspálya Társaság kocsiszíne és műhelyépületei, míg a II. világháború után troliszerelő műhelyek voltak itt, de a Mauthner-féle világhíres magkereskedés és a Központi Tejcsarnok is ezen a területen állt. Ma leginkább hatalmas parkolót, irodákat és félig bontott épületet látunk a területen, amelynek potenciális fejlesztése Liget City néven látott napvilágot pár éve. A projektről túl sok mindent azóta sem lehet tudni, egyelőre csak egy ötletpályázat volt róla.

A győztes látványterveket látva nem feltétlenül az ipari építészet rehabilitációja, esetleg zöldfelület kialakítása volt a beruházó célja, hanem a minél nagyobb beépítés. Mivel ez még csak az ötletelés fázisában tart, előfordulhat, hogy végül olyan pozitív példák mentén haladhat majd a tervezés, mint az ózdi gyártelep, a pécsi Zsolnay-gyár rehabilitációja, a Millenáris vagy az Északi Járműjavító területének fejlesztése.

Elsétáltunk Csikágó egyik legfontosabb helyére, a Bethlen térre is, ami jelen esetben nem a Rákosi-udvar, a Bethlen Téri Színház vagy a zsinagóga miatt volt érdekes, hanem mert a tervek szerint pár év múlva a maitól teljesen eltérő látvány fogadja majd az arra járót. Az Állatorvostudományi Egyetem bővülése és korszerűsítése miatt az egyetem „legújabb”, vagyis még a 70-es években épült késő modern tömbje helyére várhatóan egy nagyobb kortárs épület kerül majd – ennek látványtervét az Építészfórum oldalán lehet megnézni.

Bár mind a Ligetváros, mind a Bethlen téri fejlesztés még csak terv szinten létezik, izgalmas és elgondolkodtató látni azt, hogyan és hányféle módon gondolkoznak ma a beruházók, ha egy ipari terület vagy egy régi épület felújítására, bővítésére vagy egy régóta üresen tátongó telek hasznosítására kerül sor. A KÉK Városi Séták által szervezett „Mi lesz veled Csikágó?” sétán rengeteg példát láttunk a különféle hasznosításokra, a kedvenc viszont egyértelműen a Rottenbiller utcai volt Piatnik-gyár területén felépült IN Budapest volt.