A Margitsziget 2013 óta a Fővárosi Önkormányzat közvetlen igazgatása alá tartozik, korábban a XIII. kerülethez tartozott. A 19. század végén három különálló sziget (Festő-sziget, Fürdő-sziget és Nyulak szigete) egyesítésével jött létre, a cél pedig az volt, hogy a Duna folyását szabályozzák. Manapság azonban nem így gondolunk rá, hanem mint Budapest első számú sport- és pihenőparkjára. Fotók sorának segítségével nézzük végig a Margitsziget elmúlt 150 évét.
A Margitsziget gyakorlatilag egy óriási park középkori szakrális építészeti emlékekkel, szoborsétányokkal, kisebb tavakkal, japánkerttel, szökőkúttal és állatkerttel. Épület alig van rajta, mindössze két szálloda, vendéglátóipari egységek, sport- és fürdőlétesítmények, a szabadtéri színpad és mellette a víztorony. A sziget elsősorban pihenésre, kikapcsolódásra és sportolásra szánt park, és ez nagyjából azóta van így, hogy a XIX. század végén az addig ott található Festő-szigetet, Fürdő-szigetet és Nyulak szigetét egyesítették. Eredetileg csak egy fürdőszigetet szerettek volna kialakítani, miután 1866-ban artézi kút fúrásába kezdtek, majd alig egy évvel később gyógyvíz tört a felszínre. Ekkor József főherceg megbízta Ybl Miklóst, hogy készítsen tervet a sziget ez irányú beépítésére. 1873-ra felépült a gyógyfürdő, két vendéglő, pár villa, a Kisszálló és a Nagyszálló meg a gépház, illetve elkészült a mesterséges vízesés is.
1869-től rendszeres gőzhajójárat kötötte össze a szárazföldet a szigettel, ahova korábban csak csónakkal juthatott el az ember. Aztán 1876-ban átadták a Margit hidat, és onnantól kezdve már könnyebb volt a szigetre eljutni. Bár némi anyagi eszközt be kellett fektetni így is, ugyanis 1919-ig belépődíj ellenében lehetett a szigetre lépni. Ám a Tanácsköztársaság elhozta a demokráciát a Margitsziget történetébe, és bár elbukott, ez a vívmány megmaradt.
1928-ig lóvasút közlekedett a szigetre, majd 1932-től – kisebb kihagyásokkal egészen napjainkig – a 26-os busz.
1928-ig lóvasút közlekedett a szigetre, majd 1932-től – kisebb kihagyásokkal egészen napjainkig – a 26-os busz.
A Margitsziget központi fekvése miatt is minden korban a városlakók kedvenc helye volt, ám aztán szép lassan elkezdett lepusztulni, és bár jól állt neki az elhanyagoltság, mégis ráfért a felújítás. A több évtizedes amortizációnak végül a 2014–2017 közti felújítási program vetett véget, amikor minden (de tényleg minden) megújult a Margitszigeten.
A Margitsziget természetes növényvilágát már csupán a tölgyek képviselik, ennek ellenére nagy változatosság jellemzi, köszönhetően például annak, hogy József nádor nagyjából 300 fafajtát honosíttatott meg a szigeten az 1700-as évek legvégén. Manapság találunk a Margitszigeten angol- és japánkertet is gyönyörű virágokkal. Ehhez illeszkedő módon az állatvilág is változatos, ami elsősorban madarakat és lepkéket jelent, de mókusok és sünök is élnek a szigeten szép számban. És akkor még a Fővárosi Növény- és Állatkert által megnyitott Kisállatkertet nem is említettük.
A Margitszigetre nemcsak a pihenni és sportolni vágyók jártak ki rendszeresen, hanem a művészek is. A leghíresebb közülük, akit megihlettek a sziget tölgyei, Arany János volt (A tölgyek alatt), aki 1877 és 1882 között minden nyarat a szigeten töltött. De nem ő volt az egyetlen, mert rajta kívül még olyanok voltak a Margitsziget szerelmesei többek között, mint Jókai Mór, Lotz Károly, Jászai Mari, Bródy Sándor, Molnár Ferenc, Szép Ernő, Nagy Lajos, Krúdy Gyula és Szerb Antal.
A múlt képei után pedig következzenek a jelenkori állapotokról tanúskodó fotók.
