A Kiscelli Múzeum templomtere az egyik kedvenc kiállítóterünk, nagyon izgalmas hátteret biztosít minden tárlatnak, ám ritkán láttuk olyan zsúfoltnak, mint a Divat & Város című kiállításon. Bár ez nyilván a helyszín adottságaiból fakad, és elég töménnyé teszi a tárlatot, alapvetően megidézi a pesti utca forgatagát is. A Divat & Város nem időrendben, hanem 6 szín és 6 nagyobb téma köré csoportosítva mutatja be a budapesti divat 150 évét. Az első részben a tervezők és a divattervezés világával, a másodikban a kivitelezéssel és a gyártással, a harmadikban a vásárlási szokások változásával, a negyedikben a testkép változásával ismerkedhetünk meg, az utolsó két részben a funkció, illetve a divat hatalmi reprezentációban betöltött szerepe kap hangsúlyt.
A kiállított anyag nagy része a múzeum saját gyűjteményéből származik, de több országos intézmény, például a Nemzeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és az Iparművészeti Múzeum is kölcsönzött tárgyakat a tárlatra, hiszen nemcsak a 120 öltözék, de más divatkiegészítők, zászlók, jelvények és fotók, videók is színesítik az anyagot, amely így összesen 240 tárgyat számlál. A kiállítás legrégibb darabjai a kiegyezést (1867) követő évekből származnak, innen egészen a jelenkorig követjük a fővárosi divat változását. Ír csipkés sétaruha a szecesszió időszakából, a 60-as éveket és a space age-et idéző minimalista, színes darabok, szőrmebunda és orkánkabát, báli ruhák, a dolgozó nők számára készült kosztüm és természetesen az elmúlt 150 évben talán a legnagyobb változáson keresztülment fürdőöltözetek mutatják be, milyen volt a budapesti divat a városegyesítés (1873) óta.
A tárlat akkor is szórakoztató, ha csak a csodás ruhák részleteiben merülünk el, de érdemes azért végigolvasni a feliratokat is, ám így legalább két órát szánjunk a múzeumlátogatásra, hiszen nagyon sok a kiegészítő anyag. Érdekes látni, ahogy a színek szerinti rendezés is kirajzol egyfajta történetet, elég csak a fekete eleganciájára vagy éppen a végső búcsúhoz való kapcsolódására gondolnunk. Izgalmas az utolsó magyar királyné (Zita) csodás, koronázáskor viselt öltözékét, mondjuk, a Május 1 ruhagyár termékeinek közelében látni, a divatlapok világában kalandozni, vagy éppen a testkép változását végigkövetni, és összevetni a XIX. században viselt csodás, ám a fűző miatt rendkívül kényelmetlen báli ruhákat a 20-as évek kényelmes, rövid, gyöngyökkel, hímzésekkel elegánssá tett darabjaival.
Ki találta fel a címkét, ami ma szinte minden ruhában ott van? Mi köze az űrutazásnak a kapucnis kabátokhoz? Hogyan lehet a divat demokratikus? És hogyan szabadultak ki a nők a fűzőből? Csak néhány azok közül az izgalmas kérdések közül, melyekre a kiállítás során választ kapunk. A tárlaton tehát nemcsak a város fejlődésének állomásait láthatjuk nagyon emberközeli, sajátos nézőpontból, hanem azt is, hogyan tükrözte a divat az egyes korok társadalmi változásait, hogyan fonódott össze a nagyvárosi élettel.
A 2000-es évek határvonalat jelentenek a koncepcióban, ezt az időszakot 23 kortárs hazai divattervező Budapest ihlette munkái mutatják be. Ennél a résznél abba is bepillantást nyerhetünk, hogy milyen lehet majd a jövő divatja, hogyan fogják átírni öltözékünket a környezettudatos megoldások, az etikus gyártási módszerek. A tárlat sajtókampányához készült fotókon, Tombor Zoltán képein három (nemcsak a divat szempontjából) kivételes nő, Pataki Ági modell és producer, Epres Panni modell, valamint Axente Vanessa modell és vállalkozó jelenik meg. A hazai divat utóbbi időszakának három ikonikus arca pedig nagyon jól bemutatja azt a fajta változatosságot, amit a kiállításon is láthatunk. Bár koronként változik, hogy mit tartunk ideálisnak és igazán szépnek, örök a vágy, hogy csinosnak és vonzónak látszódjunk.
