Egy kis brazil sziget az Akácfa utcában – Megnéztük a Corcovado-t

Az Akácfa utcai Corcovado másfél éve nyitott, de a története jóval messzebbre nyúlik vissza ennél – valahol a II. világháború idején indult. Ekkoriban hagyta el Magyarországot és talált új hazára Brazíliában a tulajdonos, Gyalog-Piszter Sisi pár éves anyukája és kamaszkorú apukája. Nem együtt indultak, São Paulóban találkoztak felnőtt korukban, majd miután összeházasodtak, évtizedeken át különböző brazil éttermeket vittek. Lányuk, Sisi és unokájuk, Leonardo 15 éve költözött vissza Budapestre – ekkor nyitották meg az Akácfa utcai Corcovado elődjét a Király utcában, ugyanezen a néven. 

Sisi elmeséli, hogy a Király utca akkoriban a senki földje volt, a Mozaik teázón kívül csak pár éjjel-nappali volt az utcában, turista pedig nulla – mégsem emiatt, hanem a 2008-as válság miatt mentek vissza Brazíliába. Visszatérésük után újranyitották a Corcovado-t, de ezúttal már az Akácfa utcában, és a gasztró mellett a brazil kultúra terjesztését is a zászlajukra tűzték, így nemcsak remek steakeket és brazil specialitásokat kóstolhatunk, de utána le is mozoghatjuk a tematikus táncórákon, amiket szerdánként tartanak. Ha a tánchoz nem érzünk elég bátorságot, akkor is van helyük a Corcovado éttermén kívül is – rendszeresen tartanak táncbemutatókat. Belépéskor az étterembe jutunk, a kulturális és bulitér az alagsorban található.

Mi viszont most leragadtunk az étlapnál. Brazília hatalmas, az egyes regionális ételeken kívül mégis viszonylag egységes a konyhája – nagyrészt az európai hódítók és a behurcolt feketék konyhájának keveréke, amit az árnyal, hogy a tengerparton, a hegyekben, egy nagyvárosban vagy az Amazonas közelében vagyunk-e. A Corcovado-ban megpróbáltak olyan étlapot összerakni, ami bemutatja a legtipikusabb ételeket, de azért sok-sok importtermék segítségével Budapesten is összeállítható.

Az előételekkel könnyű dolgunk volt – van egy brazil előételválogatás, amiből mindent megtudhatunk a brazil snackekről. A tálon találunk coxinhát, vagyis brazil csirkekrokettet, pão de queijo-t, azaz sajtos puffancsot, dadinho-t (rántott tápiókát), magukat halrudacskáknak álcázó polentahasábokat és rántott maniókát, alias mandiocát. 

A húsok elég erősen képviseltetik magukat az étlapon

 – vannak a lájtosabb fogások, valamint a különleges koncok a nagypályásoknak –, találunk itt olyan steakeket, amik a legprémiumabb brazil marhákból készülnek, grillezett sertéshúsokat különleges mártásokban vagy az európai konyha ismert fogásait „brazilosítva”. A steakek tényleg nagyon komoly darabok, és ez is egy olyan műfaj, amit nem minden sarkon találunk, de a sertések esetében is számítsunk arra, hogy a mellé kapott szószok a megszokottól teljesen eltérő irányba viszik el az ételt. Mi most egy olasz klasszikus helyi változatát, a pármai csirkét kóstoltuk. Nevével ellentétben nem sok köze van a pármai padlizsánhoz, egy vajpuha, omlós rántott csirkemellet kapunk, fűszeres házi paradicsomszósszal leöntve, sajttal besütve.

A lazább, európai csirke mellé kaptunk egy hamisítatlan brazil nemzeti fogást, a feijoadát is. Az ételnek többféle eredettörténete van, az egyik elég szomorú – az Afrikából Brazíliába hurcolt feketék a hajón általában csak főtt babot kaptak enni, de hogy bírják az iszonyatos fizikai megterhelést, összeszedték a fogvatartóik által eldobált olcsó sertéshúsdarabokat (fület, farkat, körmöt), majd belefőzték a kapott babba. A pragmatikusabb szerint a portugál feijoada egyik változata. Az étel fogyasztása is különleges: kaptunk egy adag rizst, farofát, vagyis fűszeres, sült maniókalisztet, egy, a hagyma, paprika, paradicsom hármasát egyesítő salátát, párolt, fűszeres karalábélevelet és magát a babos egytálételt, amiben a szaftos feketebab mellett különböző füstölt sertéshúsdarabok vannak. 

Mint egyszeri helyi lakos, nekiálltunk szépen, majd szóltak, hogy nem-nem, ezt az egészet össze kell kavarni, és úgy fogyasztani. Nos, nem állítom, hogy a látvány nem volt vonzóbb, mikor a komponensek külön voltak, de tény és való, hogy összekeverve egészen különleges, nagyon finom, nagyon otthonos sóletrokon comfort foodot kaptunk.