Jó magyaros étteremből sosem (lenne) elég, de bőven elfér még pár olyan hely Budapesten, ahol a klasszikus magyar fogásokat egyszerűen, de hiba nélkül készítik. A Sociétéből és a Terrából ismert Haraszti Zsolt és csapata most a Lánchíd mellett nyitott egyet.
A Lánchíd utcában álló egykori Zóna helyén augusztus vége óta megnőtt az átmenő forgalom – a Terrából és a Sociétéből ismert, Bocuse d'Or-helyezett Haraszti Zsolt ugyanis itt nyitotta meg ADAM Bistro nevű helyét. A visszafogott, elegáns, megnyugtató belső tér otthonos hangulatot sejtet már a belépéskor, az érzésen pedig csak dob a tény, hogy míg Zsolt a konyhán tolmácsolja, amit a magyaros vendéglátásról fontosnak tart elmondani, addig a háziasszonyi teendőket a felesége, Alma látja el. Aki járt már mediterrán ország családi kisvendéglőjében, az pontosan tudja, hogy milyen sokat emel a hangulaton, ha egy étterem családi bizniszként üzemel – itt pedig még azt is érezzük, hogy a hely egészének jó a kémiája, nem alkalmazottak vannak, hanem csapattársak, akik egy közös ügyért dolgoznak.
Ez pedig Zsolt szerint az, hogy Budapesten legyen még egy olyan hely, ahol akár a hazai, akár a nemzetközi vendégek olyan magyar fogásokat kapnak, amik nincsenek sem túlgondolva, sem kifordítva, egyszerűen csak minőségi alapanyagból, megfelelő szaktudással készülnek, a tányérra kerülve pedig a tökéletes házi koszt érzetét keltik. Zsolt egyébként több olyan tételt is elrejtett az étlapon, amit korábbi helyein is kóstolhattunk –
például a marhatatár, a paté, a tojásos galuska vagy a gulyásleves.
Az étlapot háromhavonta szezonálisra fazonírozzák majd, de azért lesznek olyan signature-fogások, amik télen-nyáron ott figyelnek majd az étlapon. Zsolt nagyon bízik a beszállítóiban –
mint mondja, a nagy részükkel évek óta együtt dolgozik, és nem kérdés, hogy mindig jó minőséget kap. A szezonalitást és a lokalitást is igyekeznek szem előtt tartani, ez a mentalitás Zsolt korábbi konyháin is visszaköszönt.
Az étlapot böngészve tényleg megtaláljuk az összes olyan ételt, ami a magyaroknak otthonosságot, a turistáknak pedig magyar konyhát jelent –
kivétel ezalól a hamburger, ami viszont nem a külföldi vendégek miatt van fent az étlapon, hanem mert Zsolt egyik nagy kedvence, és állítása szerint egészen világbajnok darabot készít az ikonikus szendvicsből.
Ha a vendégek kikérik az ételeket, akkor először egyfajta üdvözlőfogásként kétféle házi pogácsát kapnak, sajtosat és káposztásat –
ez utóbbi Zsolt nagymamájának a receptje alapján készült. Mi a gulyáslevessel indítottuk a sort –
kifejezetten erős ízű, karakteres, klasszikus levest kaptunk, ressre főtt zöldségekkel és omlós színhússal
–
az a fajta leves, ami a haladó gourmet-kat és a kezdő finnyásokat
egyaránt lenyűgözi.
Ha utána eszünk egy lángost is, akkor vége is az ebédnek, a kettő együtt garantáltan
„kiüt”: bár a lángos kisebb, mint a standos darabok, a tejföllel és a sajttal sokkal bőkezűbben bántak, mint a pultos változatoknál –
és a vastagsága is dupla a megszokotthoz képest.
A fogas egy könnyedebb, lazább darab, szinte franciás a ress borsóval és az édeskés pürével – talán az egyetlen a főfogások közül, ami bisztróméret, az összes többi van annyira kiadós, hogy önmagában is jóllakik tőle az ember.
A vadas egy nagyon szép európai fúzió – ott van benne a mi kelet-közép-európai szószunk, ami időtlen és otthonos, viszont nem a csehes knédlivel, hanem az olasz tagliolinivel kapjuk. A hús pedig nem marha, nem vad, hanem egy kevésbé megszokott megoldás: sült malaccsászár. A kívül roppanós, belül vajpuha és egyáltalán nem „cupákos” hús remekül megy a tányér többi részéhez. Hogy a nagyi nem így csinálta, az elég valószínű, de ha a szépen felépített tányér helyett csak az ízekre koncentrálunk, akkor nagyon is ott van benne az a házi íz, ami miatt annyira szeretjük a vadast.
A rakott krumplin nincs mit szépíteni: egy igazi nagyis darab – szaftos, sokkolbászos, ízes, laktató comfort food –, már az első falatnál tudjuk, hogy na, ez az az élmény, amiért a magyarok jó részének ez a kedvenc hazai fogása.
Desszertnek császármorzsát kértünk: megint csak egy tökéletes házias élményben volt részünk. Az ADAM-ban (nem meglepő módon) nem a menzás-grízes változat kerül a tányérra, hanem a belül puha, kívül karamellesre sült, szivacsos, osztrák típus, savanykás, darabos házi baracklekvárral, leheletfinom porcukorréteggel, és egy csepp vaníliafagyival. Mindennel nagyon meg voltunk elégedve, de az biztos, hogy a város egyik legjobb császármorzsáját itt kell keresni.
Ha keresünk egy helyet, ahol megfizethető árak mellett mutathatjuk meg a külföldi barátainknak a magyar konyha színe-javát, vagy egyszerűen szeretnénk valami háziasat enni vasárnap, de nincs kedvünk a konyhában álldigálni, akkor az ADAM Bistróba nyugodt szívvel mehetünk – biztosan nem fogunk csalódni.
