Vicsorgó kőoroszlánok, Dante és keresztes lovagok – Az Alkotás utca 13. furcsa monstruma

Aki döntött már úgy, hogy gyalog vág neki az Alkotás utcának, az valószínűleg belefutott a 13. szám alatti, meglehetősen furcsa és szinte minden korszak stílusát ötvöző épületbe, de a villamosozóknak is egész biztosan feltűnt már ez a lovagvár és reneszánsz palota egyveleg.

Budapesten nemcsak a szecessziós és a historikus épületek nagyszerűségébe veszhetünk bele, de sétáink közben olyan szokatlan házakat is láthatunk, mint a Pekáry-ház, az Anker-palota vagy a Lehel Csarnok, amik azért tűnnek elsőre meghökkentőnek, mert nemcsak egy-két stílust ötvöznek, hanem annyi részlet van rajtuk, hogy az már közelít az építészeti káoszhoz. Az Alkotás utca és a Nagyenyed utca sarkán álló György-udvar is ebbe a kategóriába esik.

Az Alkotás utca 13. számú telek sokáig üresen állt, az 1920-as évek végén indult meg a monunemtális, hatemeletes bérpalota építése, aminek lakásait előszeretettel hirdették a különböző újságokban. Sőt, ezekben a hirdetésekben gyakran az épület és a lakások berendezésének, valamint kialakításának nagyszerűségét emelték ki, így a hívószavak között ott volt a kényelem, az ízléses és célszerű elrendezés, a központi fűtés és az, hogy a minőségi anyagok alkalmazása mellett is rendkívül olcsón lehet itt lakáshoz jutni. Így a 8 Órai Ujság például családi ház jellegét, a modern kor követelményeit és a mindent felülmúló kivitelezést emelte ki.

„Déli vasúttal szemben, Buda legszebb helyén, Enyedi-, Alkotás- és Greguss-utcák sarkán, villamos megállónál és a 3-as autóbusz végállomásánál, három utcára néző sarokbérházban, kelet-déli fekvésű 1, 2 és 3 szobás, hallos és garzonlakások a legszebb kivitelben, műhelyek, raktárak és üzletek központi fűtéssel, állandó melegvízszolgáltatással novemberre kiadók. Bővebbet: Ambrus és Hajnaly építészmérnökök irodájában” – olvasható a Pesti Hírlap hasábjain.

Ambrus Zoltán és Hajnaly Ödön neve még az építészet hardcore fanatikusai számára is ismeretlenül cseng. Ez nem véletlen, már a saját korukban is zárkózottabbak voltak, műveik között leginkább bérpaloták sorakoznak, amik tervezésénél mindig az épület jövedelmezőségét és a modern lakásigényeket helyezték előtérbe. Az általuk képviselt stílusról eléggé megoszlottak a vélemények, így az építészeti sajtóban az Alkotás utcai épületről, legalábbis annak homlokzatáról éles kritikát hoztak le a Tér és Forma egyik számában, amire az építész tintát nem tűrő hangnemben válaszolt. 

A tervezők az itáliai reneszánszt próbálták megidézni, innen jönnek a csavart és az indákkal díszített oszlopok, az ívelt és szemöldökpárkányos ablakok és a mindenféle domborművek, szobrok és szentek. Ha mindez nem volna elég, akkor megtaláljuk Sárkányölő Szent György, Dante és Beatrice szobrait is, így már majdnem valahol a korabeli Itáliában érezhetjük magunkat. Kivéve, hogy ez a formatombolás, a sárkányok, a kapu feletti meztelen szárnyas lények és a vicsorgó oroszlánok – ezek valószínűleg a johannita rendre utalnak, mivel az előttük lévő pajzson az ő szimbólumuk látszik, de a miértre nem jöttünk rá – megléte ott szofisztikáltabb lenne. A Tér és Forma hasábjain a Spectator álnéven író kritikus pont a főhomlokzat túlzásait emelte ki mint „mámoros, kínos és bántó formatombolás”.

Érdemes átlépni a hatalmas, boltíves és aranyozott díszekkel teli kapun és körbenézni bent is, főleg, mert az előtérben egyből egy meghökkentő kép fogad: a padlóburkolatban nemcsak egy monogramot, de egy koporsót formázó keresztet is látunk. Az M. A. monogram a bérpalota tulajdonosára, Murai Róbertnére, leánykori nevén Finály Angélára utal, maga a György-udvar pedig Gyurika nevű unokájára, míg a kissé ijesztő keresztről még a Dante-féle Pokolba vezető út elejére is asszociálhatunk.