Hajózható csatorna helyett bérházakkal és palotákkal szegélyezett körút lett – A Nagykörút története

Süt a nap, csicseregnek a madarak... és hasonló klasszikus képekkel folytathatnánk a sort, de a lényeg, hogy most már tényleg érezhetően közel van a bunkerből kicsalogató jó idő, és egyre többen cseréljük a meleg mamuszt túra- vagy edzőcipőre. Napsütésben nyilván jobban vágyunk arra, hogy magunk mögött hagyjuk a várost és belevesszünk a természetbe, de néha érdemes itt maradni és felfedezni a minket körülvevő épített környezetet is. A 4-es, 6-os villamos vonalán általában mi is végigrohanunk vagy csomagokkal teli kézzel korzózunk, de most, hogy ilyen tavaszi a hangulat, érdemes egy kicsit lelassítani és az épületekre figyelni, mert izgalmas építészeti séta kerekedik belőle. 

Folyómederből a belvárost lezáró elegáns útvonal

Vajon milyen lenne, ha villamos helyett vaporettóval vagy gondolával közlekednénk a Teréz körúton, ahol a folyó vizén néha még kacsákat is látnánk, amikor nem a legnagyobb dunai hajók közlekednének rajta? Utóbbi nem a mi fantáziánk szüleménye: Reitter Ferenc, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa szakosztályfőnöke állt elő azzal az ötlettel, hogy a Duna mellékágát, a Rákos-árkot élesszék fel, és a mai Nagykörút nyomvonalán legyen egy hajózható csatorna. A 12 híddal átszelt, rakodóhelyekkel kiépített meder ráadásul olyan széles és mély lett volna, hogy még a legnagyobb hajók is elfértek volna rajta. Az ötletet többen is támogatták, ám pénzhiány miatt nem valósult meg, ezért csak a hirtelen lezúduló esők utáni villámárvizekben érezhetjük egy picit a Duna-csatornában magunkat. 

„A fejlődésnek csakis azáltal lehet okszerűbb irányt adni, ha a város területének közepén egy szép, tágas s az egész városon keresztbe átvonuló út nyittatik, mely által egyrészt felébresztetik a kedv annak mentén díszesebben építkezni, másrészt ez az út, mintegy határvonalat képezvén, legalább a városnak ezen belül eső részében célszerűbb tömörülést fog előidézni” – Fővárosi Közmunkák Tanácsa, 1868.

Csatorna végül nem lett – bár a városrészek szennyvizét elvezető főgyűjtőcsatorna a Nagykörút alatt fut –, de a fejlődő Pestnek szüksége volt a Sugár úton kívül még egy útvonalra, ami összeköti a kül- és a belvárosi részeket, és közlekedés szempontjából is jelentős. De az új útvonal még arra is lehetőséget adott, hogy a pénzben dúskáló nagyvállalkozók beszálljanak az ingatlanbizniszbe és hatalmas bérházakat építtessenek fel – ezekben persze nem ők, hanem a polgárság bérelt lakásokat. 

A belső kerületeket átszelő útvonal kiépítése 25 évig tartott, és noha a millenniumra elkészült, valójában csak a Petőfi híd megépítésével vált teljes egésszé, ugyanis ez már a kezdet kezdetén is benne volt a tervekben. Noha az 1896-os millenniumon adták át hivatalosan, az egyes szakaszait már előtte is lehetett használni. Furcsa – meg persze kivitelezhetetlen – is lett volna, ha az elkészülte után még évekig nem gurulhattak volna át rajta szekerek, de az első próbavillamos is megindult 1887-ben. 

Több mint kétszáz épületet lebontottak

Ne gondoljuk, hogy amikor belevágtak a Nagykörút kiépítésébe, akkor egy teljesen üres placc fogadta a munkásokat, ugyanis a Szent István körúti szakaszt leszámítva üzemek és földszintes házak szegélyezték a vonalat. Több mint kétszáz épületet kellett lebontani, és ebben nemcsak a kisebb házak voltak benne, hanem olyan épületek is, mint a Nyugati pályaudvar elődje, a Magyar Középponti Vasút állomásépülete, amely a bontás után megkapta a sokkal nagyobb és modernebb épületet. A Ferenc körút és az Üllői út sarkán álló, monumentális – nem túlzunk, 30 ezer négyzetméterével tényleg hatalmas – Kilián laktanyához viszont nem nyúltak, sőt a körút vonalát is hozzáigazították, így ma ez a Hild József tervezte klasszicista épület itt a legrégebbi.

A terület megtisztításával egyébként el is fogyott az a pénz, amit az országgyűlés a körút kiépítésére adott, közben beütött egy gazdasági válság is, úgyhogy a főváros a befektetőkben látta az utolsó reményt az amúgy is lassan haladó építkezés sikeréhez. A körút kiépítésével együtt a közlekedés is fejlődött: megjelent a villamos, ami először még csak a Király utca és a Nyugati tér közötti szakaszon csilingelt, de az 1890-es években már a teljes vonalon járt.

Díszes bérházak, gótikus kastélyok és szecessziós hullámok

Ha úgy döntünk, hogy pár megállót inkább gyalog teszünk meg, akkor olyan épületeket fogunk látni, mint a Szent István körút 5. szám alatti, manzárdos, szecessziós-eklektikus Nádor-udvar, aminek a neve csupán ingatlanos reklámfogás. A gránátalmákkal, fügékkel és Hermész-szobrokkal díszített épületben élt Radnóti, de a nagypolgári bérházban működött a Luxor kávéház, ahol Szomory Dezső, Rejtő Jenő, Kassák Lajos és Spiró György is gyakran kávézgatott. A Vígszínház francia neobarokk épületén túl van még itt pasztell barackszínben pompázó sarokház meg sárkányokkal, oroszlánokkal és kőszakállas kapuőrökkel teli épület, ami Haggenmacher Henrik valamikori lipótvárosi malmaira utal.

A Teréz körúton bámészkodva egyszer csak azt fogjuk észrevenni, hogy már milyen régóta sétálunk egy épület előtt, de valójában a 70 méternél is hosszabb, klinkertéglás főhomlokzat három bérházat takar. Az épületet a kereskedelemben utazó Schossberger Henrik építtette, akinek ez a beruházás meg se kottyant, hiszen a gabonakereskedelem, a dohány- és a cukoripar meg a banki ügyletek mellett a családnak még bárói rangja is volt. 

A Nyugati pályaudvarhoz közeli posta már csak azért is érdekes, mert a vasúti sínek egészen 2004-ig az épületig futottak, ugyanis innen indultak az ország egy részébe a mozgópostavonatok. Az Erzsébet körútra érve egy „középkori lovagkastélyt” látunk, ami nemcsak a gótikus csipkéi miatt érdekes, hanem azért is, mert ez a telek egyik tulajdonosról a másikra vándorolt, mire Ehrenfeld Ignác és Tafler Kálmán megvették és felépítették rá ezt a bérpalotát. Tafler egyébként a város első számú virilistája – a legtöbb adót fizető polgár – volt, legalább 6000 holdnyi birtokkal rendelkezett, de a malomiparban és a terménykereskedelemben is voltak érdekeltségei, mielőtt ingatlanokba fektette volna a pénzét. Később viszont pórul járt: tőzsdespekulációban elvesztette a teljes vagyonát.

A Nagykörút a századfordulóra már Budapest legforgalmasabb útvonalává vált, itt épült fel a millenniumi ünnepségekre a Royal Nagy Szálloda, kifejezetten azért, hogy az Ezredéves Országos Kiállításra érkező vendégeknek legyen szálláshelye. Amikor megnyitott a szálloda, itt mutatták be az első mozgóképet, 1909-ben pedig itt állították ki az első magyar repülőgépet, a bálteremben gyakran maga Bartók karmesterkedett, kávézója pedig olyan írók törzshelye volt, mint Krúdy Gyula vagy Heltai Jenő. 1915-ben pedig a Royal Apollo mozi dísztermében mutatták be az első magyar hangosfilmet, A kék bálványt.

Meglehet, hogy a Nagykörút egykori eleganciája mára megkopott, és az autókkal teli út mellett nem szívesen sétálgatunk, de néha érdemes a villamos helyett pár megállót gyalog megtenni.