Évente legalább egyszer beválasztják Budapestet a legszebb európai városok közé, és mi is imádunk a rejtettebb utcáin és terein sétálgatni, felfedezni az érdekes épületeit, ám egészen más volt a főváros megítélése a 19. és 20. század fordulóján. Hiába lépett világvárosi rangra, az átalakulást sokszor éles kritika és gunyoros megjegyzések kísérték. Elolvastuk Gáspár Balázs Budapesti por és sár antivárosnéző füzetét, amiben összegyűjtötte, hogy mit is gondolt valójában a fővárosi polgárság a ma jól ismert és ikonikus épületekről és helyekről.
Míg a Budapestről szóló könyvek vagy a város történetét, vagy a legszebb épületeit és helyeit mutatják be, és a század eleji életről is kellemes nosztalgiával írnak, addig arról, hogy mit nem szeretett a pesti polgár a saját városában, nem láttunk még könyvet. Egészen addig, amíg fel nem fedeztük magunknak Gáspár Balázs Budapesti por és sár antivárosnéző füzetét. A történet persze nem itt kezdődik, mert az Instagram-oldalát követtük már előtte is, ahol nemcsak a fővárosról osztja meg a korabeli emberek véleményét, hanem egész hazánkról. Ám ezek a vélemények nem a pozitivitás és a dicséret mintapéldái, hanem
a maró gúny, az irónia, az elégedetlenkedés és a folytonos pocskondiázás mintái.
a maró gúny, az irónia, az elégedetlenkedés és a folytonos pocskondiázás mintái.
Az antivárosnéző füzet és az Insta-oldal címe egyébként nem mástól jön, mint a legnagyobb magyartól, gróf Széchenyi Istvántól. 1834-ben jelent meg Por és sár című műve, amely az ország nagyvárosainak, nevezetességeinek és természeti tájainak kritikája. Értsd: amellett, hogy az ország szó szerint tiszta por, sárban úszik, még fejlettségi szintben is elmaradott, a Nyugathoz képest sehol sincs.
A kis füzetben a főváros jól ismert helyeit és épületeit mutatja be a szerző az 1873 és 1918 között megjelent szövegek és archív képek segítségével. Ezek mindegyike sajátos nézőpontot mutat: nem a megszokott csodálatot olvashatjuk, hanem hogy elődeinknek mi nem tetszett, és miért. Azt mi is megírtuk, hogy az Anker-palota közutálat tárgya volt a maga korában, és arról is tudtunk, hogy a Lechner Ödön tervezte Iparművészeti Múzeumot a „cigány császár palotájának” csúfolták, de az antivárosnéző kötetben ennél cifrábbakat is olvashatunk.
Budapestet például a nagyzoló tervek, a félig kész valóságok, a szárnyaszegett törekvések, a fejvesztett alkotások városának látták, ami inkább csak távolról szép.
Budapestet például a nagyzoló tervek, a félig kész valóságok, a szárnyaszegett törekvések, a fejvesztett alkotások városának látták, ami inkább csak távolról szép.
Míg ma imádunk felmenni a Várnegyed kanyargós és bájos utcáiba, addig a korabeli városiak ridegnek találták a helyszínt, ahonnan hiányoznak a fák, de a Pénzügyminisztérium épületét is brutálisnak vélték, amely agyonnyomja a régi formákat.
A füzetben 80 idézet, 40 téma és helyszín, 30 idézett újságíró és 24 kép látható. Hasonló vitriolos megjegyzéseket ma nem vagy csak nagyon ritkán olvasunk az újságokban, úgyhogy már csak ezért is jó dolog belelapozni. De az akkori Pest olyan meghatározó alakjaitól is találunk benne idézetet, mint Podmaniczky Frigyes és Mikszáth Kálmán.
Érdemes beszerezni és lapozgatni ezt a könyvecskét, mert csupa olyan véleményt fogunk olvasni, amiket akár egy mai fővárosi is említhetne. Az 1910-es években éppúgy élesen kritizálták a túlzott beépítési hullámot, hiányolták a zöldfelületeket, és felszólaltak a fák kivágása ellen, akárcsak ma. Izgalmas zsebre tenni a Budapesti por és sár antivárosnéző füzetet és úgy nekivágni a városnak, mert így garantáltan más szemmel látjuk majd azokat a helyeket, ahol ma turisták hada készíti a szelfiket. Aki kedvet kapott ahhoz, hogy beszerezze ezt a füzetet, ezen a linken tájékozódhat, hogy hol érhető el.
