Ki ne szeretné a balkáni konyha fogásait, a szaftos, különböző alakúra formázott szaftos marha-darálthúst egy jól sikerült lepényben? A Csevapivónak hála március óta már Újlipótvárosban is részünk lehet ebben az élményben. A hely tulajdonosai Szabó Sára és Bogdán, a fiatal párnál pedig kevés autentikusabb arcot lehetne elképzelni, mivel Sára horvát, míg Bogdán szerb gyökerekkel is rendelkezik. A hely elsősorban Bogdán álma volt, aki először a szerb népzenét és néptáncot szerette meg, néptáncosként az egész Balkánt körbeutazta, megismerte és megszerette a helyi konyhát, és arra gondolt, milyen jó lenne, ha itthon is éppen abban a formában találkozhatna ezekkel az ízekkel, ahogyan szereti és ismeri őket.
Ebben a kérdésben pedig nem ismer kompromisszumot. A húsok és a lepények is helyi beszállítótól érkeznek, csakúgy, mint az ajvár, van Jelen sör is, szóval minden adott ahhoz, hogy finom ízek segítségével idézzük fel nyaralásunk élményeit. Mi először egy pljeskavicával (normál – 2490 Ft, kajmakkal 2990 Ft) indítunk. A nagy, száz százalék marhából készült húspogácsa szaftos, és grillen picit megpirított somunnal, a helyi lepénnyel érkezik, az elmaradhatatlan hagyma társaságában. Semmi cifraság, csak egy jó friss, szaftos étel, ahogy lennie kell. Kapunk hozzá kajmakot is. Ezt mindenképpen érdemes megkóstolni, az állagában a vaj és a túró között mozgó, picit sós, a tej föléből készülő krém szuper ízeket ad a fogáshoz.
Kipróbáltuk a kétféle csevapot is – ezek gondosan lepénybe töltve érkeztek, mindkettő egyszerű, ízletes, az a fajta étel, ami mindig jól csúszik. Segítségükkel feltárulhat előttünk a Balkán békésebb oldala, egy olyan kultúra, ahol az egymás mellett élők tanulnak egymástól, elfogadják a különböző szokásokat. A szarajevói (2490 Ft – 5 db-os) és Banja Luka-i csevap (2490 Ft – 5 db-os) nem csak alakjában különbözik egymástól. Az előbbi kisebb rudakból áll, ezt a verziót csak sóval és a környéken élő muszlimok miatt minden esetben csak marhahúsból készítik. A Banja Luka-i verziónál ezzel szemben négyesekbe rendeződnek a kisebb hengerek, a hús fűszeresebb lehet, sőt nem is feltétlenül csak marhát használnak (a Csevapivóban viszont ez is 100% marhahús).
A finomságokhoz kérhetünk ajvárt (750 Ft – paprikás, padlizsános és hagymás krém), utóbbi Macedóniából érkezik, és többféle saláta is van. Örömmel fedeztük fel az étlapon kedvencünket, a sült paprikát (590 Ft), de van paradicsomsaláta (890 Ft) fetához hasonló, ám annál jóval kevésbé sós fehérsajttal, és a jól ismert sopszka saláta (1190 Ft) is a rendelkezésünkre áll. Az ételeket sörrel és helyi borokkal is leöblíthetjük. A kávé–desszert kombinációt pedig ki ne hagyjuk, ugyanis a törökhöz nagyon hasonló bosnyák kávé igazi kis szertartással kecsegtet, ahogy a csinos edénykéből töltögetjük magunknak. A cukorszirupban főtt, dióval töltött és tejszínhabbal megkoronázott alma, a tufahija (1290 Ft) pedig lágy és gyümölcsös, igazi hűsítő nyári finomság.
Az ízeket nagyon kellemes, de egyáltalán nem túltolt, a Balkán népművészetét is megidéző környezetben élvezhetjük. A szőttesekbe egy kis családi „szál” is vegyül, ugyanis ezek Bogdán szerb származású édesanyjának kelengyéjéből kerültek a falakra. Azt pedig szuper érzés volt látni, hogy az igényes és közérthető ízek mindenkit megszólítanak, ottjártunkkor például családok, idősek és fiatalok egyszerre, a legnagyobb örömmel tolták befelé az illatos húsokat és lepényeket.
Egyelőre bevezető árakkal dolgoznak, de fontosnak tartják, hogy később is szélesebb közönséget szólítsanak meg, így nagyobb emelkedésre nem kell számítani. Lesznek viszont újdonságok, programok balkáni zenével és táncokkal, hiszen ezek ott szinte elválaszthatatlanok a jó ízektől. Ősztől pedig melengető helyi levessel, teleća čorbával is várnak, az apróra vágott zöldséges, savanykás ízű étel biztosan remek kísérője lesz majd a szaftos húsoknak. A hely azonban már így is eléggé meggyőzött bennünket arról, hogy a csevap és a pljeskavica egy hideg sörrel leöblítve a legszebb közös nyelv, amit az egymástól különböző népek beszélhetnek.
