Van egy hely, egy hangulat, amivel egy generáció nőtt fel, és ahelyett, hogy a megéréskor hátrahagyták volna, továbbhaladtak vele. Volt, aki néhány évig hosszúlépés helyett kizárólag szörpöt fogyasztott, hogy aztán az aprósággal és a család négylábújával térjen vissza, megint Balkán burgerre és szódával felhúzott rozéra. A Kertem a Városligetben indult, Kőbányára vándorolt, és most ugyan egy villamosmegállóval közelebb kúszott a VIII. kerülethez, de még mindig a X.-ben van, a Törekvés művházának vadregényes-indusztriális kertjében.
Rengeteg dolog miatt szeretjük a Kertemet, de az biztos, hogy egy nagy adag nosztalgia is segít a választásban, ha a nyári teraszos ücsörgés helyszíne után kajtatunk. Választási lehetőség: mint égen a csillag, minden társasághoz, hangulathoz, zenei ízléshez találunk megfelelő helyet, már-már túl széles is a kínálat. Vannak, akik kifejezetten egy italra specializálódnak, mások kisujjeltartósban nyomják, megint mások a vízparti adottságok miatt számítanak kedvencnek. És van a Kertem, ami gyakorlatilag mindig jó választás volt az elmúlt tizenvalahány évben. Emlékszünk még a kőkerítéses ligeti pezsgésre, hogyne tennénk! De már más szelek fújnak, és minden édes múltidézés mellett érdemes a jelenben maradni.
Tavaly bútorozott Kőbányára a Kertem, az Északi Járműjavító mögötti, kihasználatlan kertbe, de idén ismét új helyet kell bevenniük. A Törekvés Művelődési Központ melletti-mögötti placcot tették otthonossá, a megszokott, sok szerelmet, szakítást, örömöt, bánatot látott székekkel-asztalokkal, a bakelitekkel borított pulttal és az elmaradhatatlan fényfüzérekkel. Most komolyan, a Kertem már akkor hozta a színes izzókat, amikor mások még a fröccsarányokba voltak belezavarodva.
A Könyves Kálmán krt. és a Kőbányai út sarkán található vasutasépületre nyíló kapun kell besétálni, majd követni a táblát és a fényeket. Pillanatokon belül megérkezünk a régi-új ismerőshöz, a tizenéve tartó vendégségbe. És ha már a tavalyi helyszín miatt is felszaladt volna a szemöldök, hogy a városközponthoz közeli Liget után miért pont Kőbánya – lényegében ebben van a jövő. Koppenhága vagy Berlin sem csinálja másképp, kezdik a nagy zsivajból kifelé tolni a szórakozóhelyeket, a kerteket, a lazítós tereket. Nekünk abszolút tetszik ez a vonal, elbírna Budapest néhány, a kertváros szélére települt helyet, rozsdaövezeti klubot és további urbánus megoldásokat.
Szóval besétálunk, először egy alulról skalpolt cirkuszi sátorra emlékeztető filagória vár (csepergő eső vagy szúrós nap esetén is megoldás), továbbhaladva pedig nyílik a tér, a dús, lombos fák alatt fröccsöznek már munka után a vendégek. Vagy fejezik be itt a melót a felnyitott laptopon. Érkeznek a bringások, begördül egy Vespa is, kutyás család, több kisebb bébivel ücsörgő baráti társaság pezseg – látszik, hogy most hozták először össze a találkozót a megváltozott élethelyzetben. És az is sejthető, hogy gyerekek nélkül anno még ők is a zuglói kőkerítéseken belül próbálták megfejteni az életet, miközben gondosan rozéfröccsbe fektették a diákhitelt.
A pulthoz közeli rész mögött van még egy füves-fás placc, melynek egyik oldalán asztalsort találunk, a nagyobb része viszont ezeddig kihasználatlan. Innen is lehet szemlélni az udvar épületeit, de a forgalmas sínpárok is aránylag közel vannak. Az egész zártabb kert helyzet miatt van egy külvilágtól elzárt érzésünk, de abból is a legjobb fajta, plusz valamiért
a száguldó vonatok is egy vakáció helyszínére kalauzolnak fejben. Pláne ha meghalljuk az elkészült ételeket jelző MÁV-szignált.
a száguldó vonatok is egy vakáció helyszínére kalauzolnak fejben. Pláne ha meghalljuk az elkészült ételeket jelző MÁV-szignált.
Estéről estére szuper a zene, tényleg kivételesen jók a szelektorok, öröm ilyet tapasztalni, és nehéz nem háromszámonként shazamozni. Még mindig nincsenek elszállva az árak (bár ilyet mondani 2023-ban botorság), és klasszikus, sallangmentes a választék is. Nem a Kertemben fogják elkészíteni a legtrendibb kézműves koktélt, de cserébe van chupito, pinky, ha csapatosan vágynánk a késleltetett rövidezős fejreállásra. Még mindig szól a zene, jók az illatok, a Balkán burger velünk van, de kicsit csípős marhakolbászt, kifejezetten jó cézársalátát, grillgomolyát is rendelhetünk salival. Mindenhez jár a csodálatos bosnyák lepénykenyér is, amiből visszafogottan csak egyet csípünk először, aztán pillanatok alatt eltűnik.
Az új helyen először hétköznap jártunk, de amikor már tényleg csak a fényes izzók világították be a Kertemet, és megszólalt egy-egy nagyobb sláger, azért így is volt egy szolid topogás. Tréfás ez a június, mert eddig nem hozta el a meleget és a balzsamos estéket, szóval csak a farmerdzsekis didergésről tudunk eddig beszámolni. De emiatt is jobb a Kertemben hőbörögni barátokkal, régi ismerősökkel, látván és érezvén, hogy
van az a vibe, ami sosem változik, és nem is megy ki a divatból.
van az a vibe, ami sosem változik, és nem is megy ki a divatból.
