Ha a dualizmus korában lettünk volna pesti polgárok, bizonyára ide-oda kapkodtuk volna a fejünket, mert annyi változás indult el a városban. Nemcsak új technológiák jelentek meg, de új utak és újabbnál újabb épületek is, ráadásul a városnak azon részei kezdtek el ki- és beépülni, melyek akkor még igencsak egyszerű házakkal, földutakkal és szekerekkel voltak tele. A szárnyaló városrendezési törekvések egyike a belvárost és a Városligetet összekötő Andrássy út (akkor még Sugár út) kiépítése, ami ma már a világörökség része, és mivel már akkor is presztízsértékű volt ott telket szerezni, minden valamirevaló mágnás és társaság itt akart palotát építeni.
Krausz Lajos az egyik legjobb telket szerezte meg palotájának
A város legszebb sugárútján építkezett többek között a Weiss, a Saxlehner és a Haggenmacher család, de a francia Fonciére Biztosító is – ők az út legforgalmasabb telkét szerezték meg –, de itt épült fel az Operaház is. Ebből a díszes társaságból Krausz Lajos sem szeretett volna kimaradni, és annyira jól választotta meg a telket, hogy az épület legfelső emeletéről zseniális kilátás nyílik a Bazilika kupolájára, de az Operaház is csak szemvillanásnyi időre van.
Krausz Lajos egy Bonyhád melletti faluból származó tehetős terménykereskedő család sarja volt, övé volt a Krausz Mayer Maláta- és Szeszgyár, és ő irányította a Gizella-gőzmalmot is, amit szerelméről, Dálnoki Gizelláról nevezett el.
A város legszebb sgraffitóját őrzi a palota
Palotáját, amelynek első emeletén saját otthona is volt, az akkor sztárépítészi babérokra törő Quittner Zsigmonddal terveztette meg. Ez annyira pazar lett, hogy az ország legjobb mesterei dolgoztak rajta: a műlakatosi munkákat Jungfer Gyula, a kapualj, a díszlépcsőház és az udvari homlokzat díszítését pedig Lotz Károly készítette. A belső udvar fekete-fehér sgraffitója talán a palota egyik legszebb eleme, és annyiféle motívum van rajta, hogy mi is hosszú percekig próbáltuk megfejteni, mi mit jelent. De nemcsak a jelentések találgatása miatt kötött le minket, hanem mert
annyiféle motívum és stílus van jelen a homlokzaton, hogy teljesen belevesztünk a felfedezésébe. Vannak itt ugyanis mérges griffek, sárkányok, ókori isteneket és gondolkodókat idéző ábrázolások, de még Aladdin csodalámpáját is megtaláljuk a sgraffitón.
annyiféle motívum és stílus van jelen a homlokzaton, hogy teljesen belevesztünk a felfedezésébe. Vannak itt ugyanis mérges griffek, sárkányok, ókori isteneket és gondolkodókat idéző ábrázolások, de még Aladdin csodalámpáját is megtaláljuk a sgraffitón.
Az Andrássy úti homlokzat tobzódik az oszlopokban, a különféle puttókban és a szobrokban, utóbbiakat és a belső udvarban található, Incselkedők című kútdomborművet Donáth Gyula készítette. A főhomlokzati szoborpárok a polgári erényeket jelenítik meg, így balról indulva a hűség és a szerelem, a vendégszeretet és a gazdagság, az egyetértés és az erő, valamint a béke és a munka látható.
Itt volt a nyugatosok kedvenc kávéháza
Mivel a korban az első, vagyis a főemeleten a tulajdonos vagy a leggazdagabb lakó élt, így nem véletlen, hogy a palotában ez az emelet a Krausz család tulajdona volt. A nemrég a BORD Építész Stúdió tervei szerint rekonstruált épületben még mindig megvan az első emeleti helyiségek eredeti faborítása és a fakazettás mennyezet is. Néhány szoba azonban már nem a Krausz család, hanem a Budapesti Rendőr-főkapitányság emlékét őrzi – ilyenek a kommunizmus idejéből itt maradt tapéták.
Bár eredetileg lakóépületnek szánták, valójában már 1917-től irodaházként funkcionált a Krausz-palota, aminek földszintjén már 1898-ban jól menő kávéház, a Szalon Kávéház működött. Pár évvel később már a Magyar Korona Kávéház otthona volt, ami a kereskedők, az orvosok és a tisztviselők mellett a Nyugat szerkesztőinek és szerzőinek is kedvenc helye volt. Gyakran lehetett itt látni Osvát Ernőt, Móriczot, Gellért Oszkárt, Kassák Lajost vagy József Attilát.
Élet a háború után
A II. világháborút épségben átvészelte, csak egy repesztalálatot kapott, ennek nyomait a tetőtéri fagerendáknál lehetett megtalálni. A háború után a Budapesti Rendőr-főkapitánysághoz került a ház, ám eddigre már olyan erősen leromlott az állapota, hogy a 60-as években már kapott egy részleges felújítást. A 2000-es években újabb tulajdonosváltás, ezzel együtt egy rendes, teljes körű felújítás is történt, ezzel pedig elérkeztünk a mába, ahol a tulajdonosváltás és a felújítás megismétlődik.
Az épületet nem egyszerűen helyreállították leromlott állapotából, de a tervezőcsapat arra is figyelt, hogy minden részlete – a szobrok, a freskók, a lépcsőházak – visszakapja eredeti állapotát, és a modern igényeknek is megfelelő irodákat alakítsanak ki. Minket a projekt építésze, Zih Kata vezetett körbe az épületben, aki azt is megsúgta, hogy a munkálatok során a tetőtéri párkányok alatt vonatsíneket találtak beépítve mint tartószerkezet, ami, mint kiderült, a korban nagyon is sokszor alkalmazott elem volt. Érdekes volt az egyelőre még lecsupaszított irodaterekben sétálni, melyek közül egyértelműen a gerendákkal teli tetőtéri irodarész volt a kedvencünk – itt a világháborús repesz helyét is megkerestük, de azt is el tudnánk képzelni, hogy itt legyen szerkesztőségünk otthona.
Azt is elmondta, hogy a helyreállítás során a tulajdonos kifejezetten kérte, hogy a lépcsőház és a belső udvar kialakítása úgy legyen, hogy a palota elkészülte után az egyszerű járókelő nyugodtan besétálhasson gyönyörködni a freskókban és a sgraffitóban. Ennek a hírnek mi kifejezetten örülünk, így végre nem kell a tilosban járni, ha a város eme rejtett kincsét szeretnénk felfedezni.
