A Haggenmacher-palotában legutoljára akkor jártam, amikor még itt működött a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár egyik fiókkönyvtára, és egészen elképesztő volt az elhagyott épület falai között sétálni – főleg, mert ide nem kellett besurranni. Az idő persze nem kímélte az Andrássy úti neoreneszánsz bérpalotát, egyre romosabb állapotba került, de a teljes pusztulástól szerencsére megmenekült: rekonstrukció és funkcióváltás után szállodaként nyitott újra.
Többször írtunk már arról, hogy érdemes az Andrássy úton nyitott szemmel sétálni és meg-megállni egy-egy épület előtt, mert csodás látványban lesz részünk, ugyanis a főváros legszebb palotái szegélyezik az utat. A kiegyezés utáni években robbant be a városfejlesztés, szárnyaltak az új törekvések és elképzelések, új épületek és úthálózatok tervezéséről döntöttek. Ennek volt kulcseleme a Sugár út (ma Andrássy út) kialakítása, ami mellől nem hiányozhattak a pompás épületek sem.
Presztízs volt a várost a Ligettel összekötő új út mentén építkezni, úgyhogy a legnagyobb nevek és társaságok igyekeztek megszerezni a legjobb telkeket, hogy minél nagyobb és szebb palotát építhessenek. Ebből a sorból a Haggenmacher család sem hiányozhatott, meg is szereztek nyolc telket, egyidőben pedig az Andrássy út 32. és 42. között a páros oldal mind a tulajdonukban volt.
A család az 1880-as évekre már elég nagy névnek számított, hiszen övék volt a második legnagyobb budapesti malom, és még a sörgyártásban is annyira jeleskedtek, hogy csak Dreher Antal előzte meg őket, de Haggenmacher Henrik a telekvásárlások és a lakóházépítések „mestere” is volt. Az Oktogonhoz közeli, Andrássy út 52. szám alatti palota 1886-ra épült fel, és a kor egyik legkiválóbb, ma mégis sokak számára ismeretlen
építésze, Schmahl Henrik tervezte, aki a Párisi udvart is.
Homlokzati megoldásai, a reneszánsz jelleg, szobrászati részletei már akkor is a reprezentatív paloták sorába sorolták az épületet, ami még pusztulásában is megmutatta a szépségét. Nem véletlen, hogy ez egy ennyire jól sikerült épület lett, hiszen Schmahl Ybl Miklós mellett tanulta a szakmát, ráadásul ő vezette az Operaház építését, és rengeteg neoreneszánsz bérpalotát tervezett a városba.
Egyetemistaként sokat jártam az omladozó falak közötti könyvtárba, és már akkor is szomorúan állapítottam meg, hogy milyen sokszor hagyjuk széthullni a nagyszerű épületeinket. Az idő múlásával aztán szerencsére javult a helyzet, és a Haggenmacher-palota visszakapta egykori fényét, az Archikon és az este'r partners tervei alapján rekonstruálták, és új funkciót kapva ma már szállodaként áll az Andrássy úton.
A mennyezetet díszítő freskókból, a lépcsőházban és a kapualjban található rozettákból régen szinte semmit nem láttam, de a valamikori pepita járólapnak is csak a maradványain lehetett lépegetni, ahogy a kapualj márványoszlopai is belesimultak a porba és a romos környezetbe. A műemléki helyreállítás után ezek most mind újra láthatóvá váltak.
Hogyan indul meg egy 19. századi épület helyreállítása, és hogyan lesz belőle szálloda? A munkálatok előtt alapos értékleltárt készítettek, megnézték, mely tárgyak vagy helyzetek azok, amiket meg kell őrizni – ilyenek a cserépkályhák, a faburkolattal ellátott szoba és a már fent említett oszlopok, kapualj, belső udvar, freskók és a padlózat maradványai. Ezután viszont már olyan komoly tervezés következik, ahol megoldásokat kell találni arra, hogy egy valamikor lakásigényekre tervezett, gangos háztípusból hogy lesz 121 szobás hotel, ami nemcsak egykori fényét kapja vissza, de játékos kortárs megoldásokat is bele lehet csempészni. Ilyen játék a kapualj padlózata, ami a pesti bérházak belső udvarait díszítő fakockákra utal, vagy az átrium pepita mintázata, ami a lépcsőház és a gangos folyosók padlózatának felnagyított változata. Sőt, az egyik műemléki szobában térbe állított fürdő van, míg a folyosókon sétálva még az eredeti téglafalat is láthatjuk.
Mindig izgalmas bejárni egy 19. századi épületet, mert az eredeti állapotban helyreállított palotákban sétálni kicsit olyan, mintha visszautaztunk volna az időben.
