A Boráros tér közelében, a Soroksári út mentén áll az egykori Gizella malom, ami a rendszerváltás óta műemléki védelem alatt áll. Ennek ellenére csak 2016-ban kezdett rendeződni a sorsa, miután egy merész ötlettel loftlakásokat alakítottak ki benne. A lakóközösség pedig, hogy az épületszárnyak által körülölelt, belső átrium hatalmas falfelületei ne maradjanak üresen, kortárs művészeket kért fel falfestmények elkészítésére. A galéria még nem teljes, de folyamatosan gyarapszik, és már nemcsak festmények, hanem egy szobor is a részét képezi.
A galéria megálmodójának, Kállai Katalinnak köszönhetően bejutottunk az épületbe, megnéztük a „titkos” kiállítást, amit megosztunk az olvasókkal, hogy ők is láthassák mindazt, amit egyébként csak az ott lakók és a hozzájuk érkező vendégek láthatnak nap mint nap.
Volt egyszer egy malom
Az 1890-es évekre Budapest malomipari központtá vált – amihez az is kellett, hogy az 1860-as évektől kezdődően a főváros Közép-Európa egyik legjelentősebb gabonakereskedelmi központjának számított –, melynek gyújtópontja Ferencvárosban volt, a Boráros tér közelében. Azért itt, mert a Rákos-árok dunai torkolata a közelben ért egybe a folyó főmedrével. Egymás után nőttek ki a földből a malmok. A két legjelentősebb cég a Concordia Gőzmalom Részvénytársaság és a Pesti Molnárok és Sütők Gőzmalmi Részvénytársaság volt, ezeknek több malma is működött a környéken. Mellettük működött pár kisebb malom, mint a Király, a Hungária és a Gizella.
A Gizella malom 1880-ra készült el és kezdte meg a munkát. Egy Bonyhád melletti faluból származó, élelmes és tehetős terménykereskedő család, a Krausz-Moskovitsok építtették fel a gépesített gőzmalmot, mely a nevét a családfő legnagyobb fiának szerelméről kapta. A vagyonos ifjú – a családnak az Andrássy úton állt a palotája – beleszeretett egy vagyontalan, de gyönyörű polgárlányba, bizonyos Dálnoki Gizellába, ő lett a névadó – és nem Szent István felesége, Gizella királyné, ahogy azt sokan gondolták. Bár a malom mind az I., mind a II. világháborút megúszta sérülés nélkül, párszor azért – ami egészen szokványos volt a malmok történetében – leégett, ám mindig dicséretes gyorsasággal építették újra. Akár az 1921-es tűzvész után, amikor komoly kár keletkezett benne. A malom végül az 1960-as évek közepéig működött, majd miután bezárt, gabonaraktárként funkcionált tovább.
Malomból lakóház
A 90-es évekre annyira rossz állapotban volt már az épület – annak ellenére, hogy műemléki védettséget kapott –, hogy jó darabig üresen állt, majd 2000-ben az egykori malmot elkezdték átalakítani.
A 90-es évekre annyira rossz állapotban volt már az épület – annak ellenére, hogy műemléki védettséget kapott –, hogy jó darabig üresen állt, majd 2000-ben az egykori malmot elkezdték átalakítani.
Irodákat, loftlakásokat és egy szállodát is terveztek bele, ám az építési vállalkozó 2008-ban tönkrement, így a munkálatok a finisben leálltak. Pár év pauzát követően egy másik építőipari cég meglátta a lehetőséget a már majdnem kész épületben, amit aztán be is fejezett. Ezzel pedig rendeződött is a jobb sorsa érdemes egykori Gizella malom helyzete. Összesen 133 lakást találni benne, ám nem mindegyiket lakják, mert a házban működnek cégek és kereskedelmi szálláshelyeknek kialakított apartmanok is. Külön érdekesség, hogy a városba látogató turisták, illetve a céges vagy egészségturizmus keretében érkező vendégek jelentős része célirányosan ezt az épületet keresi. Ipari műemlék jellege, az ott kialakított loft lakások, és nem utolsó sorban a Magyarországon nagy valószínűséggel példa nélküli Átrium Galéria egyedisége miatt. A galéria létrejöttét és fenntartását nemcsak a lakók és lakástulajdonosok, de az itt működő cégek is támogatják. Maga az építő összesen három falfestményt szponzorált.
Egy galéria születése
Az épületet és a kortárs festményeket bemutató Kállai Katalin nem él a házban, csak lakástulajdonos, de mindig is a szívén viselte az épület sorsát és ügyes-bajos dolgait, így rövid időn belül a ház számvizsgáló bizottságában találta magát. Ekkortájt figyelt fel a hosszú földszinti folyosó két falán egymás mellé díszítés gyanánt elhelyezett, összesen 19 üres keretre, amik szinte kiáltottak valami után, ami belülre kerülhet. Az első ötlet az volt, hogy malmokat bemutató archív fotók, régi képek kerüljenek a keretekbe, amit hamar kiütött egy másik idea, hogy inkább klasszikus magyar képzőművészeti alkotások repróit használják fel a galériához. És persze ahogy egyik ötlet követi a másikat, ezzel is így volt, viszont ezúttal a végső megoldáshoz jutottak el: kortárs képzőművészek munkáival töltik meg a teljes „titkos” galériát. A 19 helyből eddig 9 telt be, illetve készült egy szobor is, amit a folyosó közepén helyzetek el.
Az első művész, aki képbe került, Verebélyi Diána volt. Több tervet is benyújtott a háznak, amit alkotótársával, Görög Lászlóval együtt készített. Miután megszületett a konszenzus, hogy mi kerüljön a falra, 2018-ban el is készült az első falfestmény. Mivel a gyűjteményes kiállításokon gyakorlat, hogy egy-egy művésztől 2-3 képet is beválogatnak, ezért merült fel, hogy a Gizellában is követni kéne ezt a hagyományt, így rövid időn belül az első kép melletti falra ugyanez az alkotópáros elkészített egy hasonló stílusú másik festményt is. Majd még két nagy táblát megkaptak felhasználásra, ezek az újabb festmények a folyosó két végében kerültek a falra. Hogy kitől és mi készüljön el, azt a galéria vezetőjének és kurátorának javaslatára a ház számvizsgáló bizottsága és a szponzorok döntik el. Amennyiben a költségeket a ház állja, akkor azt beépítik a közös költségbe, ám szép számmal akadanak olyan szponzorok is, akik a házban működő cégek vagy az ott lakó magánszemélyek közül kerülnek ki.
A négy festmény után egy szobrot szerettek volna felállítani a folyosón, ehhez pedig megnyerték a Munkácsy-díjas Péter Ágnes szobrászművészt, aki Kapu című művével járult hozzá a galériához. Ez lett egyébként a legnagyobb költséggel járó kiállítási tárgy. Viszont Péter Ágnesen keresztül egy értékes kapcsolatot is szerzett a ház. A szobrász mesélt Szurcsik Józsefnek, a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanszékvezetőjének és rektorhelyettesének, Munkácsy-díjas festőművésznek a galériáról, a neves művészszakember pedig önként elvállalta, hogy a kurátora lesz a nem mindennapi gyűjteménynek.
Szurcsik Józseftől származott az az ötlet is, aminek a következő két képet köszönhette a galéria. A feltörekvő nemzedék, a Magyar Képzőművészeti Egyetem diákjai számára kiírtak egy meghívásos pályázatot, aminek az eredménye 10 pályamunka lett. Az első két helyen végzett, két nagyon izgalmas terv pedig meg is valósulhatott.
A pandémia a galéria ügyének is betett, egy darabig nem volt lehetőség újabb képekre, egészen idén nyárig. Előbb Kótai Tamás Munkácsy-díjas festőművész Futva álmodás című festménye készült el, majd a Barcsay-díjas Ferenczy Zsolt Olvadása, mindkettőt idén júniusban adták át. Az eddigi gyakorlathoz igazodva ők is dupláztak, a nyár végéig a falra került Kótai Futva álmodás II. című síkplasztikája és Ferenczy Itt az idő című műve is. Ez utóbbi érdekessége, hogy a művész egyik vászonképének részlete, annak egy verziója, amit kifejezetten ide, a Gizella számára készített. És már útban van a következő kép, amivel át is billen a mérleg nyelve: már több lesz az olyan keret, ami egy festményt ölel körbe, mint az, amelyik még üresen ásít. Előbb-utóbb teljes lesz a galéria.
