Azóta rajongunk a kínai sós palacsintáért, a jianbingért, amióta először megkóstoltuk. Száz százalékban utcán készülő ételről van szó, ráadásul több ponton is tudunk kapcsolódni hozzá. Egyrészt mert a mi palacsintánk igazi nemzeti kincs, és a lekváros, túrós, kakaós édesség mellett ugye az 50-es évek vége óta a hortobágyi húsos verzió is kedvenc. Szóval nem idegenkedünk a vékony palacsintatésztába bújtatott hústól, zöldségektől, szószoktól. Említhetjük még a 2000-es években Franciaországból hozzánk is elérkezett óriási crêpe-ek divatját: ahogy a párizsi utcákon, nálunk bevásárlóközpontokban, fesztiválokon árulták/árulják az útközben fogyasztható óriáspalacsintákat.
Kínában a jianbing gyakran fogyasztott finomság, további érdekesség, hogy leginkább reggelire szokták enni a munkába siető nagyvárosiak. Minden reggel 5 óra körül nyitnak meg a standok, melyek akár egy tuktuk hátulján vagy biciklire szerelve is üzemelhetnek. Nincs szükség másra, csak egy nagyobb átmérőjű palacsintasütő platnira, egy dobozra, amiben a szószosflakonokat tartják, valamint alapanyagok tárolására alkalmas rekeszre és sok-sok tojásra, felstócolva. A jianbing kizárólag frissen, azonnal fogyasztva nyújtja azt az élvezeti értéket, amiért annyira imádják Kínában. Szó sem lehet róla, hogy jó kelet-európai módjára reggel, mondjuk, vásároljunk egy darabot, és délután újramelegítve fogyasszuk el. Ez nem az a műfaj! A kínai nagyvárosok lakóinak természetes a 10-15 perces sorban állás és utána a forró papírban kézbe kapott jianbing örömteli fogyasztása.
Nyilván nem a mai modern formájában, de ez a legősibb kínai „street food”, még a három királyság korából eredeztethető, mikor a katonák tűz fölé tartott pajzsokon készítették el ételeiket. Vissza a mai módra: nagy platnira folyatják az alaptésztát, ami általában víz, sima búzaliszt és mungóbab lisztjének keverékéből áll. Amikor már elkezd sülni, jöhetnek a tojások és a többi feltét. Húsok, húskészítmények, zöldségek, szószok, szárított hússelyem vagy a titkos receptúra alapján készülő wonton chips (ezek adhatják a szuper ropogást), de akár tészta is kerülhet a jianbingbe. Tényleg csak a fantázia szabhat határt annak, hogy mivel tömik meg az ázsiai sós palacsintát. A készen hajtott batyura szezámmag, ropogós hagyma, frissen vágott újhagyma és egy kis majonéz is mehet.
A Hi Bing eddig csak a kőbányai Chinatownban sütött alap és extrább palacsintákat, de pár hónapja a Kálvin tér közelében, a Vámház körúton is nyitottak egy új helyet. Most már a belvárosban is falhatunk jianbinget, ráadásul, ahogy a piacon, itt szintén készülnek akár céklás, spenótos, sütőtökös tésztával is.
Az eredeti ízű változat 1550 forintba kerül, az említett zöldségesek 1750 forintba, a pluszfeltétek ára pedig 200 forinttól 890 forintig terjed. A legmélyebben a pluszmarhahúsért vagy -kacsahúsért kell a zsebünkbe nyúlni, de van egy remek hírünk: a jianbing minden további tuningolás nélkül, teljesen alapváltozatban is nagyon jól működik, tehát már 1550 forintért meg is van az ebédünk, vacsoránk. Azért nem mondtuk az autentikus reggeliként fogyasztást, mert 11:00-kor nyit a kis ételbár.
A laktató, óriási és ízletes palacsintákon kívül pár egyéb snacket is készítenek: apró csirkenyársakat, marhagombócokat, tajvani virslit, pirított dumplingokat, de mi most csak egy gyors jianbingebédre érkeztünk. Ezért az ázsiai tejes-teás üdítőkínálatot is kihagytuk, de fontos, hogy rengeteg verzióban elérhetőek a színes-édes, sokszor gyümölcszselékkel készülő frissítők.
A Hi Bing barátságos, kedves ételbár, szuper palacsintákkal, amik röhögve lekörözik az unásig ismételt, nagyon változó minőségű és manapság egyre durvább áron kínált gíroszokat!
