Erzsébetváros egyik legszebb tere, a Rózsák tere sokáig és nagyon régen egy volt a város üres placcai közül, meg volt a város széle is, ahol jobb híján rendszeresen tartottak piacokat. A neve is más volt még akkor – ha volt neki egyáltalán. Aztán a terület elkezdett teresedni meg beépülni, és a folyamat csúcsán, a századfordulón a közepén egy templomot is felállítottak, ez pedig nemcsak a nevét változtatta meg végleg, hanem a jellegét is. A piacozás jelentősége már csak a helyhiány miatt is csökkent, a városrész pedig kapott helyette egy szakrális teret, ami a hitéleten túl arra is kiválóan alkalmas volt, hogy a környéken élők tegyenek itt egy könnyed sétát, vagy csak leüljenek egy padra és az Árpád-házi Szent Erzsébet-plébániatemplomot körülölelő park szépségében gyönyörködjenek.
Templomtalanul
A Rózsák tere arculatát a mai napig két templom határozza meg, a központi helyen álló nagyobbikat, az Árpád-házi Szent Erzsébet-plébániatemplomot 1901-ben szentelték fel és adták át a hívőknek. Az építkezés 8 évet emésztett fel, 1893-ban fogtak hozzá. De hiba lenne azt állítani, hogy a tér ezt megelőzően mintha nem is létezett volna. Létezett, már a XVIII. században is folyt itt tevékenység, csak nem hitéleti, hanem teljesen más volt a tér funkciója. Pedig templom már korábban is állt itt, csak nem meghatározó helyen, és kisméretű volt. A terület fokozatosan vált szakrális hellyé, az 1901-es templomfelszentelés, majd az 1932-es névadás egy-egy stáció volt ezen az úton.
Mint oly sok más nyílt területén a városnak – meg mellette, a határában –, itt is piac működött eleinte. Ennek kezdete a XVIII. századba nyúlik vissza, ekkor kezdtek itt rendszeresen állatvásárokat tartani. Ez pedig nagyban meghatározta a terecske mindennapjait, de annyira, hogy – régi szokás szerint – még a nevét is erről kapta: Vieh Markt, vagyis Marhapiac tér. Aztán az 1800-as évek második felében, amikor a kerület elkezdett kiépülni, a tér nevét is magyarították, s 1873-ban Baromvásár tér lett belőle – mely név alatt azonban már nem futott sokáig. Addigra ugyanis az állatpiac egyre kisebb jelentőséggel bírt, ugyanakkor már két évtizede ott állt egy szegényház, amiről mindenki ismerte a teret, így 1878-ban a terület nevét Szegényház térre módosították.
Steindl Imre egyetlen temploma
A kerület 1882-ben vette fel hivatalosan – Ferenc József felesége után – az Erzsébetváros nevet, és a fejlődési folyamat innentől kezdve alaposan meglódult. Még 1881-ben, Czigler Győző tervei alapján felépítettek egy négyszáz fő befogadására képes, az utódjához hasonlóan szemrevaló római katolikus templomot, amiről nagyon hamar kiderült, hogy nem lesz képes hosszú távon rendesen kiszolgálni a környékbeliek hitbéli igényeit. Ezért Gerlóczy Károly alpolgármester vezetésével templomépítő bizottság alakult 1889-ben, ami pályázatot írt ki a feladatra: egy szép nagy templom megtervezésére. A beérkezett munkák közül végül az építészóriás Steindl Imre neogótikus tervét fogadták el, és 1893-ban elkezdődött a majd egy évtizeden át zajló építkezés.
Amikor Steindl Imre megnyerte a pályázatot, akkor már rég a csúcson volt, bár templomot még nem tervezett és épített. Mivel 1902-ben, egy évvel a felszentelést követően meghalt, végül ez lett élete és munkássága egyetlen temploma. A többi, amihez köze volt, mind felújítási munka volt, nem pedig tervezési-építési.
De Steindl nem véletlenül volt építészgéniusz, a monumentális Árpád-házi Szent Erzsébet-plébániatemplom az egyik legszebb munkája lett, és ezt a véleményt a nép is osztotta, sőt osztja: a mai napig ezt tartják Budapest egyik leggyönyörűbb templomának – persze az azt körülvevő parkkal együtt. Mivel párhuzamosan folyt az Országház meg a templom építése, és Steindl ugyanazokkal a mesterekkel dolgozott együtt, így építészeti megoldásaiban mutat hasonlóságokat a két épület.
Rózsák és óvónők
Az Árpád-házi Szent Erzsébet-plébániatemplom építése előtt a teret uraló, kisebb templomot 1905-ben megkapták a görögkatolikusok, ami így a főváros elsőként megnyitott görögkatolikus temploma lett. Ám a téren áll még épület, ami régen fontos volt, és ma is annak számít. A már említett szegényház 1856-ban épült fel, Hild József tervei alapján, az egyik első ilyen intézménye volt nemcsak a környéknek, hanem a városnak is, később két ütemben kibővítették, ma az Erzsébet Kórház található benne. 1878-ban épült meg a Kolbenheyer Ferenc tervezte Protestáns Országos Árvaház, amiben napjainkban a Magyarországi Evangélikus Egyház Budapesti Kollégiuma található.
1875-ben építették az Óvónőképző Intézet neoreneszánsz épületét Pucher József tervei alapján, amiben ma az Erzsébetvárosi Brunszvik Teréz Óvoda, valamint a Nikola Tesla Szerb Tanítási Nyelvű Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium működik. Az óvoda névadója, Brunszvik Teréz élete és munkássága a térhez ugyan szorosan nem kötődik, de ő volt az, aki 1828-ban megnyitotta a Monarchia első óvodáját, Angyalkert néven, majd alig 10 évvel később, 1836-ban pedig egy olyan egyesületet alapított, ami további óvodákat nyitott szerte a városban. Így az, hogy az Országos Kisdedóvó Egyesület javaslatára a Rózsák tere és a Péterfy Sándor utca sarkán megnyitott Magyarország első óvónőképző intézete – 1952-ig működött –, nagyban az ő érdeme volt, még úgy is, hogy ekkor már több mint 10 éve nem élt.
A tér 1932-ben kapta meg a ma is használatos nevét: Rózsák tere. Ez pedig szorosan kötődik a templom névadójához, Szent Erzsébethez. A névadás évében állították fel Damkó József Szent Erzsébet-szobrát halálának 700. évfordulója alkalmából. Erzsébet a szegények patrónusa volt, aki a legenda szerint rendszeresen vitt nekik kenyeret a kötényébe rejtve. Ám amikor a férje, akit igazán nem lehetett azzal vádolni, hogy a szegények nagy barátja volt, elé állt és kérdőre vonta, az ennivaló rózsává változott át. A rózsamotívum a templom belső tereiben, a díszítéseken és az ablakokon is megjelenik, nem beszélve a templomkertről, ahol rózsabokrokat is találni, nem csak fákat.
Érdekessége a Rózsák terének, hogy itt áll – sőt nemcsak áll, hanem jó állapotban van és működik is – az egyik, épségben megmaradt „zöld villamosa” a városnak. Ezek a tetszetős, formájuk és színük alapján beazonosítható és már messziről kiszúrható építmények a II. világháború után terjedtek el, és egész sok volt belőlük, ma viszont már csak egy-két darab.
Eredetileg nyilvános WC-k voltak, és amik megvannak még, azok működnek is, mint a Rózsák terén található példány, amit a Fővárosi Csatornázási Művek üzemeltet. Ha már egyszer ilyen szép ez a kis terecske, akkor óvjuk meg a tisztaságát, a szépségét és az épségét.
