Két és fél évvel a magyarországi rendszerváltás hivatalos időpontja előtt, 1987. február 17-én nagy napra virradt Budapest lakossága: aznap a Váci utcában a Kígyó utcáig kígyózó sor várta, hogy végre megnyissa első üzletét a német sportruházati és sportszergyártó márka, az Adidas. A hanyatló Nyugat e csöpp kis szigete vetette meg ezzel a lábát az egyre pezsgőbb Keleten. Új korszak vette kezdetét.
Megboldogult általános iskolás koromban a rendkívül szigorú és vaskalapos biológia tanárnőnk egy dolgozatot követően, ami az egész osztálynak nagyon rosszul sikerült, egy hosszabb, ledorongoló jellegű monológgal kísérelt meg helyre tenni bennünket. Mondandója lényege az volt, hogy mi már egy másik generáció tagjai vagyunk, akik nem becsüljük meg a valódi értékeket, köztük a tudást sem, helyette viszont olyan kérész életű, ócska márkák bővületében élünk, mint amilyen például az adidász is. Az á hangot ráadásul jól elhúzva és megnyomva ejtette ki, hogy minél nagyobb nyomatékot adjon szavainak. Az osztály természetesen egy emberként kuncogott fel - mire újabb dolgozatot írtunk. Szegény tanárnő akkor még nem sejtette, hogy súlyos szavai után nem sokkal az emlegetett márka boltot nyit Budapesten, a Váci utcában, és az üzlet előtt kanyargó sorban elsősorban nem a kárhozott generáció tagjai, hanem a szüleik állnak majd.
Az üzlet megnyitása előtt három lehetőség volt arra, hogy valamilyen Adidasunk legyen. Az ország egyik fele, amelyik megtehette azt, az irigyelt Bécsbe ment érte, a másik pedig a keleti, kommunista tömböt eláruló, a Nyugattal már korábban lepaktáló Jugoszláviába, ahol aztán gond nélkül vásárolhatta meg a nyugati termékeket, köztük az Adidast is. A harmadik lehetőség a csókosoké volt: a Tisza cipő martfűi gyárában már ekkor készültek Adidas lábbelik is, bár ezt akkor nem verték nagydobra.
1987. február 17-én egyáltalán nem volt jó idő a fővárosban, mégis hosszan kígyózó sor várt arra, hogy az egykori Budapest Divatszalon helyén megnyisson Magyarország első Adidas üzlete, és aki abban reménykedett, hogy a sor másnaptól csökkenni fog, az nagyot tévedett. Még éveken át gyakran szinte nehezebb volt bejutni ide, mint a Parlamentbe, pedig három évvel később, 1990-ben a Váci úton egy másik üzletet is nyitott a neves német sportruházati és sportszermárka.
A Váci utcai megnyitó nagy dirrel-durral zajlott. A neves eseményre maga Horst Dassler, a céget megalapító és annak nevet is adó Adolf Dassler fia jött el beszédet mondani és szalagot átvágni. (Az Adidas márkanév az Adolf becézett verziójából és a Dassler családnév első három betűjéből képzett szó.) Akkor még csak kevesen sejtették, hogy a boltnyitási esemény már előre jelezte, hogy az egyre inkább felpuhuló rendszer rövidesen darabjaira hullik szét, és nemcsak a német cég, hanem továbbiak is boltokat nyitnak szerte a fővárosban, majd vidéken is.
Az Adidas megnyitása valódi eseménynek számított akkoriban, sőt, maga volt Az Esemény! Sokan nem is vásárolni mentek oda, hanem a csodájára járni a Nyugat Magyarországra való betörésének, és ha fel is próbáltak ezt-azt, inkább csak nézelődtek. Azt pedig már az egykori vásárlók elmondásaiból tudjuk, hogy van, akinek még mindig megvan az akkor és ott vásárolt cipője, pólója, széldzsekije vagy hátizsákja. Sejj, az a régi, jó, német minőség volt ám a menőség!
Hogy a nyitáskor milyen árfekvésben voltak az egyes ruhadarabok, azt pontosan nem sikerült kideríteni, de arra azért mindenki jól emlékszik, hogy mindennek jól megkérték az árát. Az első hiteles árinformációink későbbről származnak. Volt, aki 1989-ben 1600 Ft-ért vett ott tréningruhát, a legnépszerűbbek azonban a cipők voltak, egy-egy párhoz pedig 3000 és 8000 Ft közötti árakon lehetett hozzájutni. Volt, aki egy egész nyarat dolgozott végig annak érdekében, hogy aztán vegyen itt magának egy menő magasszárút. Legrosszabbul azonban az a vásárló járt, aki egyik nap megvette az Adidas csukáját, hogy aztán másnap ellopják tőle...
Azóta sok víz lefolyt a Dunán, manapság hasonlóan méretes sorban állás pedig sokszor csak a Fekete Pénteken tapasztalható, amikor viszont már nemcsak Adidast vesznek az emberek, hanem minden mást is, amit csak érnek. Végezetül álljon itt egy részlet az 1988-as Young Hungarians című dokumentumfilmből, amit Nick Thorpe, a BBC kelet-európai tudósítója készített az akkori magyar fiatalokról. A film egyik jelenetét konkrétan ott és akkor, a Váci utcai bolt megnyitásakor vették fel (09:08-tól), mutatjuk.
